Próba
A Thonet & Vander M6 Studio monitort megkínáltuk mindenféle hanggal, melyek változatos helyekről érkeztek: a Focusrite Saffire 6 USB hangkártyáról, egy Dell Latitude 5540 laptop jack kimenetéről, LG G3 mobilról, illetve egy Yamaha Pacifica 112 VM elektromos gitárról, majd egy Sinn 7 Status 24|96 digitális audió munkaállomás (DAW) is összeköttetésbe került vele. Hallgattunk veszteségmentesen tömörített, illetve tömörítetlen audio állományokat, kapott MP3-at is, de igazán az élő hangszert, illetve a rögzített zenekari próba nyersanyagát és annak masterelt változatát szerette.
Az első ütemek elhangzása után világos volt, hogy miről is szól a stúdió monitor. A belőle érkező hang leginkább semmilyen, színtelen volt, basszusból és magasból is többet várt volna az avatatlan hallgató. Kezdetben még az is nagyon furának tűnt, hogy csak az hallotta rendesen, aki pontosan előtte ült. Egy közeltéri stúdió monitornak viszont pontosan így kell szólnia, hogy hallgatója tudja, hol kell még erősíteni és honnan kell elvenni.
Saját világában (stúdió monitorként gondolva rá) azért érezni, hogy belépőszintű termékkel van dolgunk, mivel a hangváltó érezhetően nem tudott mit kezdeni a magányos hangszerekkel sem az MP3, sem a tömörítetlen állományok lejátszása során, ahhoz több időt kellett volna eltöltenünk az M6 Studio társaságában, hogy ezt a jelenséget összetettebb zenei tartalom mellett is egyértelműen felismerjük. A hangkép viszont nem volt agyonszínezett, igaz, a részleteket egyszerre csak egy ember hallotta teljes mivoltukban, de mint írtuk, ez egy közeltéri monitor esetében nem jelent problémát.
Valószínűleg a legjobbat akkor tettük, amikor Michael Jackson Thrillerének eredeti és remastered változatát, illetve az Anna and the Barbies zenekar Egy kicsit még számának két különböző helyszínen rögzített, akusztikus változatát próbáltuk ki. Ezek döbbentettek rá minket igazán, hogy alig hallani különbséget a jó és a rossz felvételek között. A hangfalak teszteléséhez sokféle forrást használunk, de mindig kell legyen olyan tartalom, amit a hallgató pontosan ismer, és tudja, hogyan kellene szólnia optimálisan. Ezért tűnt fel a szűkös színpadkép és a dinamikusnak semmiképp sem nevezhető, kenődő hangzás, ami alapján kezdtünk kétségbe esni az M6 Studióval kapcsolatban.
A helyzetet a Yamaha Pacifica gitár, illetve a digitális audio munkaállomás (DAW) mentette meg. Ezek már olyan részletességű és tisztaságú forrást jelentettek, amelyekkel vidám gyerek módjára működött együtt az M6. A garázsstúdióban érezte igazán otthon magát a közeltéri monitor, ahol professzionális rezgéselnyelő talpra (Iso Acoustics) állítottuk, a falakat pedig hangszigetelő szivacs fedte. Itt is messze volt a tökéletestől a produkció, de ezek között a körülmények között már némi kompromisszummal használható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
