A tévé

Mostanában minden a Full HD 3D tévékkel van tele, ám attól még távol állunk, hogy ezek pompázzanak egy átlagos magyar otthon nappalijában, főleg, hogy még nem is lehet őket kapni. Magyarország állítólag mostanra érte el azt, hogy a háztartások felében már nem képcsöves, hanem lapos tévén keresztül juttatják el magukhoz a napi betevő néznivalót az emberek. Egy olyan televíziót próbáltunk most ki, amely elméletileg tudásánál és áránál fogva is alkalmas lehet rá, hogy felkeltse viszonylag nagyobb tömegek figyelmét is.

Az alany

Sony KDL-37V5800 a versenyző becsületes neve, és ahogyan ez nevéből máris kiderül, egy harminchét hüvelyk képátlójú modellről van szó. Többek között azért esett rá választásunk, mert – ahogyan az a közvélemény-kutatási adatokból kiderül – a magyar vásárlók ezt a méretet, illetve öt collal kisebb testvéreiket részesítik előnyben vásárlási döntések meghozatala során.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit is tud mostanában egy Sony tévé, mert a vállalat az évek során szép lassan elvesztette az elektronikai piacon betöltött vezető szerepét. Nem a vállalatról szóltak az elmúlt évek, elég, ha csak a Slim versengésre, a LED háttérvilágítású modellekre vagy akár a 3D-re gondolunk. OLED-területen persze az egyik vezérbika volt a konszern, ám úgy tűnik, az eljárás áttörésére még várni kell, hiszen a cég épp mostanában vonult ki OLED tévéivel a felkelő nap országából. Azt a hazai pályát kényszerültek elhagyni, amely egy japán cég számára mindennél komolyabb prioritást élvez, elsősorban presztízsszempontok miatt. Természetesen azért dőreség lenne leírni a márkát, hiszen még mindig bivalyerős vállalatról beszélünk, szó sincs arról, hogy egy haldokló oroszlán utolsó rúgásait látnánk.

A KDL-37V5800-ról a technikai specifikációk alapján túlzás lenne azt állítani, hogy egy szuperinnovatív termékről van szó. A hagyományos hidegkatódcsöves háttérvilágítást alkalmazza, nem LED diódákat, nincs 200 hertz technológia, ráadásul karcsúnak korántsem mondhatnánk, hogy csak néhány mostanában trendi szempontot említsünk. Felbontása ellenben Full HD, ami azért ma már egyáltalán nem extra, viszont azt azért jelzi, hogy nem valami ócskavasról van szó. Ráadásul a puding próbája az evés, a tévéé tehát a nézés, azaz a technikai specifikációk támpontnak jók, de nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni belőlük.

Ránézésre

A Sony KDL-37V5800 tavaly szeptemberben került a boltokba, de első pillantásra nem mondanánk meg róla a születési dátumát. A dizájnt a japánoktól mostanában már megszokott puritanizmus jellemzi, ami azért fura csak, mert a nyolc évvel ezelőtti modellek sokkal figyelemfelkeltőbbek voltak lekerekített élükkel, ezüstös színükkel. Ez esetben azonban szó sincs ilyesmiről. Teljesen hagyományos téglalap néz velünk szembe, sehol egy ív, csak a fényes fekete keret, alul pedig egy fémszínű díszléc.

9,2 centis vastagsága azt mutatja, hogy ugyan sikerült faragni a korábbi Braviákra jellemző vaskosságból, de super slimről még korántsem beszélhetünk. Tulajdonképpen ez nem is akkora tragédia, hiszen a talp úgyis sokkal szélesebb, mint a tévé, ha pedig falra akasztjuk, akkor azon a pár centin már nem múlik semmi. Státusszimbólumnak, ismerősök előtt villogásra viszont nem biztos, hogy ez a tévé a legjobb választás.

A csatlakozókkal nem fukarkodtak a Sony mérnökei. A készüléken helyet kapott négy HDMI bemenet, egy-egy komponens, kompozit és S-Video bemenet, valamint egy D-Sub VGA csatlakozó, két Scart csatlakozó, audiokimenet és audiobemenet. Ezenkívül egy optikai kimenet, fejhallgató, Ethernet csatlakozó és egy USB is.

A tévé intelligens módon felismeri, hogy mikor mit dugdostak bele, és a menürendszerben egy külön jel mutatja, hogy melyik csatlakozó él.

A készülék ezeken kívül rendelkezik még egy beépített DVB-T/C/S2 tunerrel, amely támogatja a hazánkban is használatos MPEG4/AVC szabványt, így foghatóak minden további kiegészítő nélkül a digitális adások is. A PCMCIA kártyanyílás pedig arra szolgál, hogy különböző kódolt adókat is nézhessen a felhasználó, ha beledugja a megfelelő kártyát.

Főbb paraméterek:

Képminőség

Full HD tévéről van szó, tehát a modell képes 1920x1080 képpont megjelenítésére, fényereje 500 cd/m2, ez pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy még egy teljesen napos, világos szobában is élvezhető legyen a kép. A dinamikus kontrasztarány 60 000:1, ami egyrészt jóval kevesebb, mint az egy-két csúcsmodellnél megadott milliós értékek, ám annyira látványos különbség nem tapasztalható, mint amekkora az eltérés mértékéből vélhető lenne. Sőt.

A CCFL háttérvilágítás hátrányai e készülék esetében is kiütköztek. Eme eljárás sajátossága, hogy a háttérvilágítás fényét nem lehet teljesen elzárni a kijelzőtől, így az részben átszivárog. Emiatt aztán a tökéletes fekete megteremtése komoly problémát okoz, hiszen inkább sötétszürkéről beszélhetünk. Az tény és való, hogy a helyzet sokkal jobb, mint néhány évvel ezelőtt, de valódi feketéről még mindig szó sincs. Közelről nézve a képet ez a hatás borzasztóan illúzióromboló, de az is igaz, hogy az emberek a lehető legritkább esetben néznek fél méterről egy 94 centi képátlójú televíziót.

Jó hír viszont, hogy az úgynevezett felhősödés (Clouding) hatással nem nagyon találkoztunk. (Így hívják azt a jelenséget, amikor a képernyő szélénél látványosan átszűrődik a háttérvilágítás, és ennek köszönhetően felhőre hajazó világosabb-sötétebb foltok váltogatják egymást.)

A készülék alaphelyzetben két előre eltárolt képbeállítás (Normál, Élénk) közötti választást tesz lehetővé. Ez egyrészt nem valami sok, de még ennél is nagyobb baj, hogy ezek közül egyik sem valami nagy durranás. A Normál még csak-csak, bár a színek kicsit fakóak voltak, de még mindig sokkal jobb, mint a másik. Az Élénk üzemmódnál valamit nagyon elbaltáztak. Fejfájdítóan világos a kép, a valósághoz semmi köze nincs a színeknek, tényleg rossz ránézni a tévére. Ezt egyébként méréseink is alátámasztották. A Blue Eye One kalibrátorát és a Lacie Blue Eye névre hallgató alkalmazását használtuk fel ahhoz, hogy egyrészt megmérjük az egyes beállításokat, másrészt pedig, hogy elérjük az ideális végeredményt. Az alábbi ábrákon sorrendben a Normál, Élénk és a kalibrálás után mért értékek láthatóak

Nos, ha valaki elhatározza, hogy ráfekszik erre a témára, akkor számítson rá, hogy nem két perc alatt végez. Viszont talán tudunk ebben hatékony segítséget nyújtani. Íme, hogy szerintünk (és a gépek szerint) melyek az optimális beállítások:

Ajánlott beállítások:

Próba

Sportra nem az igazi

A 8 ms-os válaszidő, valamint a 200 hertz technológia hiánya nem sok jóval kecsegtetett a sportműsorokkal kapcsolatban. Itt elsősorban azokra a sportágakra gondolunk, ahol a gyors mozgások fontos szerepét képezik a játéknak, tehát alapvetően a labdajátékokra. A magas válaszidő azzal fenyegetett, hogy az úgynevezett csóvahatás majd megkeseríti az életünket. Ilyenkor a gyorsan mozgó objektumok képe még egy rövid ideig ottmarad a képernyőn, és emiatt egy gyorsan mozgó focilabda hasonlít egy, az űrben száguldó üstökösre.

Az ilyen jellegű sportműsorok során a tévé sajnos nem teljesített túl jól. A focival nem volt gond igazán, kivéve a közeli felvételeket, ahol bizony olykor meglehetősen zavaró volt ez a jelenség. A tenisz vagy a ping-pong viszont egészen más tészta. Az elején még vicces effektnek tűnik, ahogy csíkot húz maga után a labda, de az igazság az, hogy komoly büntetés lehet egy Roland Garrost végigkövetni az elejétől a végéig ezzel a tévével.

Erre találták ki

A mai modern LCD-tévék nagy hányada elbukik olyankor, amikor a silány minőségű tévéadás megjelenítésére használják. (Emlékezetes pillanat marad számomra, amikor az egyik nagy tévégyártó show-ján egy olasz kolléga addig ügyeskedett, amíg az egyik kiállított büszkeségen sikerült behoznia a Rai UNO adását. Körülöttünk mindenhol Full HD tartalmak futottak az odapakolt ipari mennyiségű tévén, és közöttük az SD-tévéadás olyan volt, mint egy virágos mezőn egy mérgező veszélyes anyaggal teli hordó.)

A Sony KDL-37V5800 tunerjét viszont a jelek szerint sikerült nagyon eltalálni, ugyanis a lehető legtöbbet hozza ki a satnya jelekből. A kép 2,5 méteres távolságból teljesen élvezhető, a múltkor nálunk járt LG LH9000 televíziót ebből a szempontból minden tekintetben felülmúlta. A “Zajcsökkentés” funkciót ebbe a tévébe is beépítették, de ezt nem is nagyon használtuk. Nem volt rá szükség ugyanis, ez pedig jó, hiszen ha rákényszerülünk, akkor számolnunk kell a részletgazdagság jelentős csökkenésével.

A nagyfelbontású tartalmak esetén természetesen tovább javult a képminőség, ott aztán tényleg megmutatta a televízió, hogy mi értelme is van a Full HD-nek. Ezeket a készülékeket erre találták ki, és itt a Sony is hibátlanul teljesített. Gyakori probléma az ilyen jellegű tartalmak esetén, hogy túlszaturáltak lesznek a színek, mesterkéltté válik a képi világ, amit persze lehet korrigálni az élesség redukálásával és a fehéregyensúly módosításával, de itt szerencsére semmi ilyesmire nem volt szükség.

Elméletileg a készülék mind vertikálisan, mind horizontálisan 178 fokból tökéletes képminőséget nyújt. A valóság azonban az, hogy 150-155 fok felett már torzul a kép és a színek is.

Fotóalbum és zenelejátszó

Egy mai modern tévé az esetek túlnyomó többségében már alkalmas arra, hogy digitális fotóalbumként vagy audiolejátszóként is használható legyen. Ez a Sony KDL-37V58000 esetén sincs másként. A modell felismeri, hogy milyen forrásokat csatlakoztattunk a készülékhez, tallózhatunk az ottani könyvtárstruktúrában, és ha támogatott formátumra lel (ilyenből nincs sok: képek esetében csak a JPEG-et kezeli, zenék esetében pedig az MP3 és a WMA kiterjesztésű fájlokat), indulhat is a lejátszás. Apróbb bibi, hogy lejátszási listát nem hozhatunk létre, csak az egy könyvtárban található fájlok egymás utáni lejátszása megoldott. Ez nem túl elegáns megoldás, főleg, hogy a képnézegetésnél a slideshow funkciót is kispórolták a készülékből. A televízió viszont legalább megtartja a képek eredeti képarányát, szerencsére nem húzza szét, torzítja el azokat.

A zenelejátszás meglehetősen puritán, a képernyőn megjelenik a szám és az album címe, valamint az előadó. Más modellek képesek rá, hogy a lemez borítóját is a kijelzőre varázsolják, sőt van,ahol már az is lehetséges, hogy fotókat rendeljünk a zeneszámok mellé, s így zenei aláfestést pakoljunk képeink alá. Itt ilyesmiről ne is álmodjunk, de egy tévé alapvetően úgyis tévézésre való, még ha a kapcsolódó szolgáltatások azért tudnak is dobni a készülék megítélésén.

A készülék hangja teljesen átlagos, háromféle üzemmód (Dinamikus, Normál, Tiszta beszédhang) közül választhatunk, de ezek között túl nagy különbséget nem tapasztaltunk. Természetesen kedvünkre módosíthatunk a magasakon és mélyeken, de túl sok hatása ennek sincs a hangra. A készülék elméletileg képes a virtulális térhangzás megteremtésére az integrált S-Force Front Surround technológiának, illetve a televízió alján helyet kapó hangfalsornak köszönhetően. Erre nagyon kíváncsiak voltunk, de csalódnunk kellett. Ez a virtuális térhatás nagyon jól hangzik, de aki már látott, hallott működés közben egy közepes házimozi szettet vagy hangprojektort, annak nevetségesnek tetszik ez a megoldás.

A képeket és a zenéket a legegyszerűbb USB-n keresztül, egy pendrive segítségével a tévére küldeni, bár lehetőségünk nyílik arra is, hogy a lejátszóról, fényképezőgépről vagy kameráról közvetlenül játsszuk le az azokon található anyagokat egyéb eszköz közbeiktatása nélkül.

Ez az USB-s megoldás ma már meglehetősen elterjedt. Sok más gyártó készüléke lehetővé teszi a pendrive-on tárolt filmek lejátszását, így erre is kísérletet tettünk, de sikertelenül. Ezt a szolgáltatást a tévé nem támogatja, ami valószínűleg a Sony tartalomszolgáltató mivoltára vezethető vissza. A vállalat egyszerűen így kíván harcolni a kalózkodás és a letöltött filmek elterjedése ellen, azaz így szeretné másik üzletágát sikeresebbé tenni.

Végszó

Internetes szolgáltatások és kezelhetőség

Online tartalmak a tévén? Aktuális időjárás-jelentés a netről? Ez jól hangzik, ez ám a 21. század! Ez a Sony tévé mindezzel kecsegtet minket, ám bárhogy igyekeztünk, nem tudtuk működésre bírni az Applicast névre hallgató szolgáltatást.

Annyi még elmondható ezzel kapcsolatban, hogy különböző kiállításokon, rendezvényeken jó pár ilyen internetes szolgáltatást volt alkalmunk kipróbálni, és kivétel nélkül azt állapítottuk meg, hogy felesleges az egész, mert lassú, keveset tud, kényelmetlen kezelni. A tévéket egyszerűen nem netezésre találták ki.

A készülék a Sony televízióknál és Playstationöknél korábban már megszokott menürendszert örökölte. Ennek biztosan örülnek azok, akik birtokolnak, birtokoltak ilyen eszközöket, de a többiek talán szívni fogják a fogukat, mert egy darabig eltart, amíg beleszokik az ember. Tulajdonképpen nincs elrontva a dolog, a piktogramok, feliratok világosak, eltévedni nem lehet, csak valahogy mégsem áll rögtön kézre, agyra az egész.

A távirányítóra gyakorlatilag ugyanez igaz, minden elérhető a segítségével néhány gombnyomással. Jó lett volna, ha néhány funkció külön funkcióbillentyűt kap, de ezek egy részét lespórolták. Közvetlenül elérhető viszont a segítségével egy remek szolgáltatás, ez pedig a Kedvenc Csatornák névre hallgató lehetőség. Ezzel módunk nyílik arra, hogy tíz kedvenc csatornánkat egy külön listában tároljuk, és ezeket a Szív gomb megnyomásával bármikor elérhetjük. A csatornaváltás sebessége még pont belül esik a tűréshatáron, ha egy picit többet kéne várni, az egy idő után kikezdené a legkeményebb ember pszichéjét is, de így még rendben van a dolog.

Értékelés

A technikai specifikációkat nézegetve meglehetősen szkeptikusan álltunk hozzá a készülékhez, de kellemes csalódás ért minket. Igaz, hogy van jó néhány hibája a modellnek, mint a CCFL háttérvilágításból fakadó szép, mélyfekete hiánya, vagy a magas válaszidő miatt jelentkező utánhúzás effekt, de ezek annyira nem voltak zavaróak. Az SD-tévéadások abszolút élvezhető megjelenítéséért piros pont jár, azért viszont nem, hogy pendrive-on keresztül nem nézhetünk filmeket. A kezelhetőséggel nincs különösebb gond, és ha azt vesszük, hogy ezért az árért milyen képminőséget és mekkora képátlót kapunk, akkor az az igazság, hogy a modell ár/érték aránya teljesen rendben van. A tévé mindent összevetve elnyerte tetszésünket.

Sony Bravia KDL-37V5800 Full HD LCD tévé

elefant

A Sony KDL-37V5800 LCD tévét Speedshop Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.