TerraTec DMX Xfire 1024

Verdict: A kezelőfelületről

Mivel az Xfire, pontosabban a TerraTec vezérlőpultja elsőre lenyűgözött, úgy gondoltam, külön misét érdemel. Az összes beállítást könnyen és gyorsan érhetjük el, csoportosításuk a lehető leglogikusabb, a kezelőfelület pedig egyszerűen szép: sötétes színekkel, kissé futurisztikusan komponált, kifejezetten ízléses! Egyetlen hátránya talán annyi, hogy az el nem érhető opciók sötétszürke betűi olyan sötétre sikeredtek, hogy a fekete háttérrel tökéletesen harmonizálnak. Póriasabban kifejezve olvashatatlanok. Persze, mivel nem is olyan opciókról van szó, melyeket kiválaszthatnánk, ez nem akkora tragédia. Sőt, az sem kizárt, hogy a TerraTec programozói így kívántak enyhíteni fájdalmunkon, melyet a "letiltott" menüpontok látványa okoz :). És, hogy ne csak a vakvilágba beszéljünk, álljon itt néhány screenshot:

A sokak által legfontosabbnak tartott AC-3-as pass-through, azaz a Dolby Digital kódolású hangok közvetlen kiküldése az optikai S/PDIF kimenetre egyetlen klikkel aktivizálható. Csakúgy, mint a digitális bemenet, melyet ki-/bekapcsolhatunk, illetve automatikus felismerésre állíthatunk. Amennyiben olyan CD-ROM/DVD-ROM egységgel rendelkezünk, ami S/PDIF kimenettel bír, bátran használjuk a mellékelt S/PDIF kábelt és felejtsük el az analóg audio CD bemeneteket! Számítógéptől teljesen függetlenül már messze nem egyértelmű az analóg vs digitális vita (illetve az: a több milliós analóg stúdió felszerelések minősége utolérhetetlen), de amíg túlhajtott processzorunkon ötszáz ventillátor zörög, vincseszterünk percenként 7200+ fordulatszámon visít, monitorunk finoman sípol, és tápunk halkan hörög, jobb, ha a digitális kábelt választjuk.

Hirdetés

A kimenetnek legfőbb hasznát egy Dolby Digital (DD) dekóderrel ellátott "asztali" erősítő (a mi esetünkben a Yamaha DSP-A595a), illetve egy hasonló tudással bíró, komplett PC-s hangfalrendszer (mint például a Creative DTT-2500 és DTT-3500) veszi. Amennyiben nem rendelkezünk olyan erősítővel/hangfalrendszerrel, amely a DD jelet dekódolni tudja, még mindig van esélyünk a többcsatornás őrület részeivé válnunk, de akkor nem elég a digitális kimenetet használnunk. Ilyen esetben két lehetőségünk van: vagy két sztereó erősítőt kötünk a két line kimenetre, vagy egy "majdnem" 5.1-es PC-s hangfalrendszert szerzünk be (mint például a Creative FPS-2000), amelyet a digitális kimenetre csatlakoztatva már térhangzást kapunk. A dolognak persze ára van, mert egyrészt a DD-vel rendelkező barátok majd lenéznek minket, másrészt a dekódolást ilyen esetben maga a hangkártya végzi, ami egyrészt növeli a CPU terheltségét (ezt csak elvi szinten érdemes megfontolni, a Sensaura driver-ei sokat csiszolódtak első kiadásuk óta, így a proci terheltsége mindössze pár százalék), másrészt egy "szemi-DD" hangzást kapunk, az egyes csatornák már keverednek (A basszus és a center, egész pontosan. Nem különülnek el úgy, ahogy azt a Dolby Laboratories megálmodta.).

A másik favorit a 3D hangzás a játékokban. A kártya az elterjedtebb szabványok közül a Creative féle EAX (Environmental Audio Extensions) 1.0 és 2.0-ás verzióját, valamint az Aureal A3D 1.0 és 2.0-át támogatja. Ugyan Aureal már nem létezik, hiszen - rosszmájúan, de találóan fogalmazva - a Creative a Gravis után a második nagy hangkártyagyártó ellenfelét is az Örök Vadászmezőkre küldte (illetve az Aureal-t bekebelezte), mégis, ha a játékunk mindkét szabványt támogatja, feltétlenül az A3D-t válasszuk, mert lényegesen élethűbb 3D hangzást biztosít (fanatikusok akkor is az A3D-re szavazhatnak, ha azt a játék nem is támogatja...:)). És ha már szóba került a 3D hangzás, egy füst alatt a "sima" hangzást is letudhatjuk: a kártya az SBLive!-val összehasonlítva tisztább, teltebb hangot adott. Mindez persze erősen szubjektív, hiszen nincsenek "zenebenchmark-ok", se egyéb objektív szempontok (Egy-két huncut mérést el lehet végezni a nyákon, de ezektől inkább eltekintünk :)). Mindenesetre határozottan úgy éreztük, hogy a kéthetes használat alatt minden szebben szólt, mint előtte (SBLive!). Ugyanez a 3D részre is áll: a szörnyek semmivel sem hörögtek szerényebben, mint előtte.

A használt szoftveres és hardveres hangcsatornák száma szabadon állítható, és - őszintén szólva - a legritkább esetben van szükség 1024 külön sávra. A 48 hardveres csatornát mindenképpen engedélyezzük, a többit ízlés szerint állíthatjuk, véleményem szerint összesen 256-512 csatorna bőségesen elegendő.

Csakúgy, mint a control panel, cikkünk is lassan búcsúzik. Ugyan korábban már eleget magasztaltuk a DMX Xfire kezelőfelületét, most ismét megtesszük, de kicsit eltérő szándékkal. Amennyire praktikus és elegáns a DMX Xfire Control Panel, annyira erőltetett és nehézkes a piacvezető megoldása, a Creative SBLive! szériánál használt AudioHQ. Az előbbi végtelenül egyszerű, és mentes minden túlzott díszítettségtől, az utóbbi pont, hogy nem az. Valószínűleg messze nem olyan fontos szempont a felület, mint amekkora teret szenteltünk neki cikkünkben, de úgy érezzük, hogy a kisebb és - a mainstream, nem profi piac által - kevésbé ismert cég átgondoltabb megoldása "említést" érdemel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Sound Blaster Audigy 2

    A Creative új hangkártyája igazi feature-arzenállal várja potenciális vásárlóit. Egyelőre csak bemutató szinten, de a számok mögé néztünk.