Pozitív tudathasadás

Valóban lejárt volna az osztott képernyős játékok ideje? A svéd Hazelight stúdió már több alkalommal is bebizonyította, hogy erről szó sincs. Josef Fares designer legelső játéka, a Brothers is két játékos közös munkájára épült, és ezt követően alapított saját stúdiójával azóta is ezt az élményt variálja. Az A Way Out képregényes börtönszökésre építette fel komor együttműködését, a 2021-es It Takes Two viszont már lélekkel is rendelkezett: szívbemarkoló narratívájával, kreatív megoldásaival és bájos játékmenetével szerintem méltán nyert el megannyi „év játéka” elismerést és egyéb díjat. Ezért is vártam hatalmas lelkesedéssel következő alkotásukat, a nemrég megjelent Split Fictiont. Bár nem voltam biztos benne, hogy ez a teljesítmény megismételhető-e, de szerencsére az egyik világból a másikba repülő játék nagyszerű lett – már csak annyi a kérdés, hogy van-e benne annyi innováció, hogy újfent az év legjobbjai közé kerülhessen.

Ezek alapján természetes is, hogy a Split Fiction ismét két hőst biztosít az őrült kaland végigjátszásához – a program egyedül nem is indítható el: online vagy egy kanapén ülve, de mindenképpen két játékosra van szükség hozzá. A főszereplők ezúttal fiatal, még igazi sikereik előtt álló regényírók, akik egy igen furcsa cégnél próbálják értékesíteni legújabb könyveiket – és naná, hogy ez nem sikerül galiba nélkül. Ha minden rendben ment volna, íróink egy olyan gépezetre csatlakoztak volna, amely egyenesen elméjükből exportálta volna VR-ba könyveiket – de Zoe és Mio végül egyazon masinába zuhannak, és kreatív világaik ettől őrült módon összekeverednek. Ráadásul úgy, hogy ők maguk is csapdába esnek, és a játék tulajdonképpen menekülésüket, szabadulásukat mutatja be összes korábbi írásuk összekeveredő koktéljából. A visszahúzódó, introvertált Mio történetei jellemzően sci-fi és cyberpunk világokba repítenek bennünket, míg az optimista és barátságos természetű Zoe színesebb fantasy birodalmakban éli ki alkotói vágyait – és személyiségjegyeik természetesen az általuk írt alkotott is hatással vannak.

[+]

A kaland során folyamatosan váltogatunk tehát a két író eltérő könyveinek változatos világai között – és mindenütt egyedi megoldások, tarka kikacsintások és humoros pillanatok várnak ránk. Filmes és játékos utalások százai köszönnek vissza, általában egy-egy rövidke, később nem ismételt pályarészlet keretei között. A játékélmény izgalmát pontosan ez biztosítja: sosem tudjuk, hogy a következő pillanatban mi vár ránk – és hogy még kiszámíthatatlanabb legyen az egész, rövidebb, opcionális világok (íróink régi, akár gyermekkorban írt, nem egyszer csacska alkotásainak feldolgozásai) is rendelkezésre állnak. Pillanatról pillanatra változik a kameranézet, a feladat, a lehetőségek: az egyik helyszínen Mio és Zoe is három eltérő szörnyalak között váltogathatnak, a következő pillanatban homokféreg hátán szörfölhetünk egy Lisan al Gaib módjára, majd jön egy jelenet, ahol Crash Bandicoot módjára rohanunk a kamerába, rugós lábú malaccal dagonyázunk önfeledten a sárban, vagy épp egy kiberváros felhőkarcolóinak oldalán menekülünk motorral. Míg az It Takes Twoban szinte minden fejezet tartalmazott egy olyan pályarészt, ahol szabadon barangolva fedezhettük fel az adott világ rejtett apróságait, addig a Split Fiction jóval lineárisabb élményt kínál, legfeljebb azt dönthetjük el, hogy a sztoriban haladunk előre, vagy előtte még felkeressük a balra villogó opcionális könyvet.

[+]

A játék alapvető elemei közé tartozik a folyamatos kommunikáció és az összehangolt csapatmunka, különösen azért, mert a két szereplő pályáról pályára változó módon ugyan, de csaknem mindig merőben eltérő képességekkel rendelkezik. Ezáltal nem pusztán előnyös, hanem valóban nélkülözhetetlen az együttműködés: amikor repülő autóban száguldunk, az egyik vezet, a másik lő; amikor Miónak kell felugrálnia egy platformokkal teli oszlopon, Zoe mozgatja alatta a platformokat; az egyik karakter saját gravitációját változtatja, a másik pedig kétembernyi súlyokat hajigál, és így tovább cirka tízpercenként változó leosztásban. Szerencsére partnert találni ehhez nem lesz nehéz, hiszen a stúdió korábbi címeihez hasonlóan ezt a játékot is elegendő egyvalakinek megvásárolni, és onnantól kezdve vele bárki – bármilyen platformról! – csatlakozhat, és végigjátszhatja az egész kalandot, ha letölti az ingyenes Friend Pass kiegészítőt.

[+]

A megvalósításra, a játék teljesítményére egyetlen rossz szavunk sem lehet: a Split Fiction kiválóan optimalizált és programhibák sem gyötrik. Igaz, a világok közti váltás finoman szólva sem olyan dinamikus, mint mondjuk a Ratchet & Clank: Rift Apart hasonló megoldása, de hát ezt azért egy kisebb, félig-meddig indie stúdió rakta össze, ráadásul ugye több platformra. A Split Fiction leggyengébb pontja inkább a történetvezetés, mert bizony a narratíva helyenként kissé vérszegényre sikeredett – főleg akkor, ha az It Takes Two érzelmi mélységeihez és csúcsaihoz viszonyítjuk azt. Nyilván: a válás küszöbén álló szülők közötti érzelmi dinamika már önmagában is megfelelő drámát biztosít, Mio és Zoe viszont egymás számára teljesen idegenek az induláskor. A baj inkább az, hogy ez később sem változik meg: múltjuk néhány fontos pillanatán túl alig tudunk meg róluk mást, hiába a megannyi közös kaland. Az is furcsa, hogy bár könyveik világait járjuk be, azok inkább üres színpadnak hatnak, és nem kidolgozott, élő helyszíneknek – kevés az interakció a „helyiekkel”, nincs igazi történetmesélés, és nehéz elhinni, hogy ezek világot építő, karakterekkel teli, odafigyeléssel megírt regények lennének.

[+]

Ha azonban az embert elragadja a folyamatosan változó, állandóan az arcunkba robbanó akció, akkor persze ezen nem nehéz átlendülni – én például nem nagyon emlékszem olyan videójátékos élményre, amely ennyi önfeledt nevetést okozott volna, részben a játék abszurd helyzetei, részben pedig a saját ügyetlenkedéseink jóvoltából. Aggodalomra a játékidő miatt sem lehet okunk, hiszen nekünk – tapasztaltabb játékosokként – nagyjából 12 órába telt teljesíteni a nyolc fejezetre osztott történetet. Egyes részeknél csupán ámuldoztunk a lenyűgözően kidolgozott környezeten, máskor pedig meghökkentünk egy-egy ötletes megoldáson. Noha narratívája elmarad közvetlen elődje szintjétől, játékmenet tekintetében kizárólag fejlődésről beszélhetünk. Akik szeretik a kooperatív játékokat, azok számára hiba lenne kihagyni a Split Fictiont, hiszen nem túlzás kijelenteni, hogy az év egyik legjobb játékáról van szó – ráadásul még csak teljes árat sem kell fizetni érte.

A Split Fiction PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.

Összefoglalás:

A Split Fiction az állandó változatosságról és a tényleges együttműködésre építő kooperatív játékélményről szól. A gondosan kidolgozott, varázslatos világok, a rengeteg easter egg, valamint a folyamatosan megújuló és kreatív játékelemek miatt egyetlen unalmas pillanatra sem lehet számítani. Igazi pozitívum, hogy ha valaki megveszi, vele együtt bárki más – akár eltérő platformról is! – ingyen végigjátszhatja azt.

A Split Fiction legfőbb pozitívumai:

• Valódi csapatmunkát igénylő kooperatív élmény;
• technikailag is remekel;
• hihetetlenül változatos játékmenet.

A Split Fiction legfőbb negatívumai:

• Elődeihez képest gyengébb történet.

Balga Bence