Képminőség

A Sony NEX-7 után, melyben szintén a gyártó 24 MP-es APS-C méretű szenzora dübörög, már nagyjából sejtettük, hogy mire számíthatunk az SLT-A65 képminőségét illetően. Azóta annyi változott, hogy az A65-höz már van megfelelő RAW konverter, így a nyers fájlok minőségét is megvizsgálhattuk. Sajnos csak a „kitobit” kaptuk a tesztre, ami – ha nem is a legrosszabb optika – nem képes a szenzor adottságait teljes mértékben megmutatni. Az optikát ezúttal külön nem teszteltük. Térjünk rá egyből a zajszintre és annak jellegére!

A zajszűrés, csakúgy, mint az említett NEX-7 esetében, nem kapcsolható ki teljesen. Kétféle szűrést alkalmaz a masina: a hosszú expozíciós idők (be és ki, nincs más paraméter) és a magas ISO értékek melletti szűrést. Ez utóbbitól nem lehet „megszabadulni”, az alacsony szint a legkisebb, amire állítani lehet a készüléket. Hatása ISO 1600 környékén kezd látszani, amikor az apróbb részletek kezdenek elmosódni. ISO 3200 mellett már teljesen egyértelmű a filter jelenléte.

A készülék saját JPEG motorja egészen ISO 6400-ig (inkluzíve) elfogadható képminőséget produkál, némi kompromisszummal még az ISO 12 800 is elmegy, de a csúcs, az ISO 16 000 érték már kicsit sok a jóból.

A nyers fájlokból némi ügyeskedés árán jobb JPEG fájlokat lehet nyerni; bár erősen szemcsések az ISO 12 800 és ISO 16 000 értékeken készült képek, de legalább több részletet lehetett így megmenteni, mint a gép JPEG fájljaiban. A RAW állományokból „keményebb”, kontrasztosabb és részletgazdagabb képeket lehet építeni. Képmintáinkon is látszik majd, hogy valós helyzetekben is érdemes inkább a nyers fájlokat használni a képalkotáshoz.

Amint látható, alacsony érzékenységi értékeken, természetes fény mellett nem látni túl sok különbséget a fényképezőgép saját JPEG fájljai és a RAW állományokból létrehozott tömörített képfájlok közt. Amint azonban műfény mellett kell fotózni, ráadásul ISO 1600, vagy magasabb ISO értékeken, úgy azonnal előjön a RAW előnye. A Sony JPEG motorja kissé festményszerű fotókat készít; érdemes lenne a gyártónak a zajszűrést teljesen kikapcsolhatóvá tennie.

A fénymérés átlagosan/jól teljesített, míg az automatikus fehéregyensúly többnyire jól eltalálta a megvilágításnak megfelelő színeket. Azonban még egyszer szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a Sony 24 MP-es érzékelőjének csak úgy tudjuk teljes mértékben kihasználni a lehetőségeit, ha RAW-ban fotózunk, és minél jobb minőségű objektíveket használunk vele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!