Tengerre, magyar!
A hajózás egyébként meglepően kidolgozott, és talán ez az egyetlen komponense a játéknak, amelyről ez elmondható: nincs semmi automatizálás, egyvalakinek térképen kell néznie, hogy merre megyünk, a másiknak pedig az iránytű és a kapott utasítások alapján kell kormányoznia (mivel az árboc mindenképp kitakarja a panoráma nagy részét, a látottak alapján nem nagyon lehet navigálni). Módosíthatók még a vitorlák; mind hosszukat, mind irányukat állíthatjuk, így változtatva a sebességen. Bár nyilván nem szimulátorról van szó – leállni például csúcssebességnél is a horgony hirtelen kivetésével lehet, sőt, még farolni is tudunk így –, az ütközésekkor bizony kilukad a hajótest, amit aztán deszkákkal kell betömnünk.
Messze a legfelháborítóbb része a játéknak az, aminek a legjobbnak kellett volna lennie – a felfedezés, az, amikor kikötünk egy elvileg ismeretlen szigeten, és nekiállunk kikutatni azt. Sajnos a Sea of Thieves mindezt zéró varázzsal tálalja, mégpedig annak köszönhetően, hogy egyszerűen nincs mit felfedezni – az egész térképen sehol nincs semmi érdekes. Találhatunk hordókat, melyekben mindig banán (ettől gyógyulunk, mert hisz ez vicces), ágyúgolyó vagy deszka található, és találhatunk kígyókat, melyek megmarnak minket. Ezen – és pár disznón – kívül semmi nincs a trópusi szigeteken, legfeljebb a játék egyetlen (!) ellenfél-típusa, a csontváz. Komolyan, négy év fejlesztés során erre az egy ellenfélre futotta a Rare-nek (ha nagyon, de nagyon jószívűek akarunk lenni, a cápákat is ide sorolhatjuk)! Oké, több színben érkeznek, no meg némelyiken kis ruhamaradék is lóg, de a harcot tekintve ez csak annyi különbséget jelent, hogy hány ütést igényel legyőzésük. Harcrendszer, mármint odafigyeléssel felépített, kitanulandó rendszer tényleg nincs, csak csapkodni és védekezni tudunk, bármiféle extra lehetőség, összetett kombó, koop-manőver nélkül. Természetesen lődözni is lehet – a világ legidomtalanabb hitboxaira –, és, talán ezek után természetes is, lokációs sebzés nélkül.
[+]
Komolyan mondom, elképesztő, hogy milyen kevés dolog van a Sea of Thievesben: igénytelen küldetések, egy szem ellenfél, zéró fejlődési lehetőség – mintha csak egy megjelenés előtt másfél évvel levő, technikailag már működő early acces játék lenne, amibe majd most kezdenék el belepakolgatni a többi létfontosságú dolgot. Az engine amúgy működik, mi több, rendesen működik: a rajzfilmes stílust ugyan szokni kell, de a vízeffektek minden hasonló megoldást ütnek, tökmindegy, hogy vihar által felkavart, tízméteres hullámokkal támadó, avagy a lusta napsütésben türkizkéken ragyogó tengerről van-e szó. Mivel az AI nem tud hajót vezetni, sosem kell más hajókra vadásznunk – ez ám a kalózélmény! (A többi játékosra tudunk ágyúzni, de ez is lassú folyamat, ráadásul ha csak kétfős hajóban vagyunk, majdnem biztos rajtavesztünk.) A Krák, a játék első és egyetlen főellenfele nevetségesen összetákolt fércmunka: ha találkozunk vele, hajónk megáll, mert nem tudták megoldani, hogy körbe lehessen hajózni a bestiát, ha pedig vízbe esünk, hát elsötétül a kép, mert nem merik megmutatni, hogy a Krák teste nem létezik, a lény a poligonokat tekintve csak a csápokból áll.
Egy kalózos, hajózós játék, amelyben nincs mit felfedezni, nincs miért hajózni, nincs lehetőség kalózkodni. Nincs történet, nincsenek rejtélyek vagy kirabolható városok, nincs kereskedelem, nincsenek rejtélyek, nincsenek klánok, nincsenek szervezett online csaták és még horgászni sem lehet!És mégis, a játékkal milliók játszanak, és a fórumok sokszor igen dühös tirádáit olvasva, sokan élvezik is mindezt. Általában felismerem, hogy egy-egy játékért miért rajonganak tömegek, még ha egyet nem is feltétlenül értek ezekkel. De a Sea of Thieves ebből a szempontból is kivétel: annyira üres, hogy szerintem szó szerint nincs benne miért rajongani. Több ismerősöm is rákattant, és boldogan hajózgatnak minden nap pár órát – és amikor megkérdeztem, hogy miért, a válasz az volt, hogy tök jól eldumálgatnak, és néha vannak vicces szituációk. (Ez utóbbi igen sokszor trollkodást jelent; például abszolút lehetséges a küldetésleadó helyeknél elbújni és a ládával lomhán közeledőket kivégezni.) Ezt még meg is értem, de hát ez gyakorlatilag minden kooperatív játékra igaz.
Mindegy, tény, ami tény: van egy réteg, akinek ez a remekül kinéző, de tulajdonképpen tartalmatlan játék nagyon is bejön. Azonban ez is tény: a Sea of Thieves egy homok nélküli homokozó, mely számomra csak kicsit nyújtott többet, mintha egy engine-techdemóban hajózgatnék fel és le, mintha a No Man’s Sky legrosszabb bolygójára lennék bezárva, kiszolgáltatva egy igen fantáziátlan random-küldetésgenerátor kényének és kedvének. Egy játék, amiben bármit csinálhatunk – csak épp a „minden” esetünkben igen közel van a semmihez. És mindezen még az sem segít, hogy közben tök jókat dumáltam a haverokkal. Nyilván lehet reménykedni abban, hogy a Rare majd bővítmények viharos tempójú gyártásával elkészíti azt a játékot, amit beígértek – vagy legalábbis, amit elképzeltünk a látottak alapján –, de ha négy év pusztán alatt ennyi sikerült, ennek én nem látom esélyét…
A Sea of Thieves PC-re és Xbox One-ra érhető el.
Pro:
- Lenyűgöző grafika;
- kooperatív hajózás.
Kontra:
- Gyakorlatilag zéró tartalom;
- nincs fejlődés;
- minden idők legigénytelenebb harcrendszere.
30
Grath
