Működés

Mint általában az érintőképernyős fényképezőgépeknél, úgy az ST500-nál is központi szerepet kapott az LCD. Működtetése bár nem olyan gördülékeny és gyors, mint például az elmúlt napokban bemutatott Nikon Coolpix S70 esetében, de lassúságról azért szó sincs. A gyártó nem épített be multitouch-csos kezelhetőséget, tehát nem lehet két ujjal egyszerre ügyködni a képernyőn (így nincs kétujjas nagyítás/kicsinyítés sem).
A működésről felvett videó sokkal többet elárul, mint ezernyi mondat, íme:

Bár a kisfilmes értékekben kifejezve 124 mm-es gyújtótávolság nem olyan óriási, hogy ne lehetne megfogni, a Samsung mégis kettős képstabilizáló rendszert épített az ST500-ba. Az elektronikus megoldást nem szeretjük, mert csak az érzékenységet emeli fel, így kizárólag az optikai egység teljesítményére voltunk kíváncsiak: az 1/10-es záridővel készült kép olyan lett, mintha állványról lőttük volna.

A fényképezőgép igazi érdekessége azonban nem az érintőképernyő, vagy a képstabilizátor, hanem a kis második kijelző a gép előlapján. Csak másfél colos és csupán 61 ezer képpontos a felbontása, mégis óriási ötlet, amely több alkalmazási területen könnyítheti meg a fotós dolgát.

Természetesen első sorban az önarcképeknél segíthet, ha látjuk magunkat a kijelzőn, így sokkal könnyebb a legelőnyösebb pózt, arckifejezést megtalálni. De van más alkalmazási kör is. Megeshet, hogy egy rokon, egy barát, vagy csak a szomszéd megkér minket, készítsünk egy klassz, "mókás" portrét a gyerekéről, de az csak nem akar ránk figyelni, mindig pont máshová néz, vagy épp nem mosolyog, amikor megnyomjuk a kioldót. A "Children" módban engedélyezhetjük, hogy az elülső kijelzőn egy a gyerekek számára érdekes, vicces kis animáció fusson, így garantáltan belenéznek majd az optikába, ha megnyomjuk az exponálót.
Ha pedig az önkioldót szeretnénk használni - adott esetben egy előre megkomponált csoportképhez -, ahol mi sem szeretnénk lemaradni a képről, akkor beállítható, hogy a visszaszámlálás a kis kijelzőn szemmel kísérhető legyen.

Forrás: Samsung

Az érdekességek listája még mindig nem ért véget, hiszen nem szabad megfeledkezni a beépített mozgásérzékelőről sem, melynek segítségével egyszerű csuklómozdulatokkal is aktiválhatunk egy-egy funkciót. Ez a szolgáltatás úgy indítható el, hogy egyik ujjunkat rátesszük, és rajta tartjuk a kijelzőn (értelemszerűen a tartó kéz hüvelykujját). Egyből megjelennek az LCD-n az éppen elérhető funkciók a hozzájuk tartozó mozdulati irányt jelző piktogrammal. Például indíthatunk slide show-t, elforgathatunk, törölhetünk képeket, de akár a fényképező működését is paraméterezhetjük ily módon.

Egyéb okosságok, melyek jól jöhetnek a mindennapi használatban:
A "Smart Auto" mód 16 különféle séma közül választja ki a témának legmegfelelőbbet, így a fényképezőgép teljesen automatikusan állítja be az összes paramétert, melyek a jó kép elkészítéséhez szükségesek. Persze, az automatika csak a technikai hátteret tudja szolgáltatni, a megfelelő kompozíciót, a témát a fotósnak kell meglátnia.
Húsz emberi arc elraktározására és felismerésére képes az ST500. Nem csupán az arcfelismerő és arcra élességet állító, fényt mérő rész az érdekes, hiszen ezt manapság már szinte az összes ultrakompakt/kompakt tudja, hanem az, hogy a képek között módunk van arc szerint keresni, lapozni.
Szemetes funkció: törléskor a képek először a "szemetesbe" kerülnek, így ha meggondolnánk magunkat, semmi sincs veszve - csiribú-csiribá, seperc alatt visszaállítható a törölt kép.
"Frame Guide": nehéz jól lefordítani, de a lényege, hogy egy előre beállított kompozíciót képes rögzíteni, így ha saját elképzelésünk van egy adott témáról, csak aktiváljuk a funkciót, rögzítsük a beállítást, majd adjuk oda megbízottunknak, hogy készítse el helyettünk a fotót (pl. barátainkkal együtt szeretnénk megörökíttetni magunkat, s éppen nincs kéznél állvány).
"A tökéletes portréról" (már ha létezik ilyen) sem kell lemondani, hiszen a beauty shot sémának köszönhetően, szépen retusált fotókat alkothatunk anélkül, hogy utófeldolgozásra lenne szükség. E téren egyre jobbak a Samsung gépei, amint ezt már a WB1000 tesztben is leírtuk.

A makrózás szerelmesei az ST500-zal sem nyúlhatnak mellé, bár már igen nagy és komoly a konkurencia ilyen téren is. A 3 - 8 cm közötti tárgytávon élesre álló szuper makró mód igen jól alkalmazható akár a legapróbb témák lekapására is. A három centis határ ésszerűnek tűnik, ez alá már nem érdemes menni, mert a gép optikájával amúgy is útban lennénk a fénynek.

A fényről jut eszünkbe, hogy a beépített vaku méretével igencsak divatkövető lett (értsd: apró), de szerencsére elég nagyot villant ahhoz, hogy az ilyen kategóriájú gépek felhasználási területein megállja a helyét.

Pár szó a működési sebességről. Az ST500 általános kezelési és működési sebessége jó, a kijelző sem lusta, de van, amikor a túl gyors felhasználót nem tudja egyből követni, ám ez is leginkább csak a képek visszanézésekor szokott jelentkezni. Mivel nem végleges géphez volt szerencsénk, ezért bekapcsolás után pár másodpercig egy figyelmeztetés jelent meg az LCD-n, így az első kép elkészítésének idejét nem tudtuk lemérni. Rendelkezésünkre álló adatok: két kép közti idő: 2.09 mp, a teljes gyújtótávolság végigjárása: 1.75 mp.

Pár mondatban: Érintőképernyő, elülső kijelző, mozgásérzékelő - mi kell még? Ja, persze, a számtalan digitális varázslat, ami szintén nem hiányzik a Samsung ST500-ból. Rengeteg hasznos szolgáltatást préselt gépébe a gyártó, így nem igazán van mit hiányolni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!