THE WITCHER

The Witcher ( Pc )

A lengyel CD projekt fejlesztésében látta meg a napvilágot a Witcher ami ugye a világhírű regény játék adaptációja. A játék megérkezése előtt nem egy helyen Oblivion és Gothic -verőnek titulálták a kiadott screen-shotok és a teljesen egyedi világ-kép miatt. Hát kétségtelen, hogy a játék grafikailag tényleg nem rossz, ami a világot illeti döntse el mindenki, kétségtelen szintén, hogy a 4 játék közül a Witchernek sikerült egy hihető, akár a realisztikus jelzővel illethető világot felmutatnia(ami mondjuk elég depresszív de ez már más kérdés). Minden esetre a játékban egy hivatásos szörny molesztáló / részidős alkimista „Witcher”-t alakítunk, aki úgy néz ki mint Tom Hanks a Philadelphia végén.... A játék története a főhősünk múltja és jövője körül játszódik és a történet rendelkezik egy két fordulattal szóval e téren is jól teljesít a játék.

Ami még erre rájön, hogy az alkímiai rendszer minden túlzás nélkül a legjobb a 4 játék közül. Ahelyett hogy egy konkrét növényre lenne szükségünk hatóanyagokat keresünk ami ugye sok mindenben lehet ( más szóval nem kell órákat rohangálni a havasi gyopár után ha egy mezei rózsában is megvan a hatóanyag ). Ha ennél a pontnál értékelném a játékot garantáltan ripityára alázná a mezőnyt. A problémák sajnos ezt a játékot sem kerülték el. Kezdjük azzal, hogy a harcrendszer számomra valami katasztrofálisan nagy f*s.... Mire gondolok? Arra, hogy a főhősünk egy kattintásra egy mozdulatsort csinál ( amit megtanultunk szintlépéskor ) persze ugye a készítők gondoltak az olyan egér-kattogás addictocra mint én és ezért „feljavították” azzal hogy 3 alapvető harcstílus van amit használhatunk (-nánk, ha lenne értelme). A gond ott van, hogy az erős stílus sok sebet okoz de használhatatlan ha ellenfelünk gyors vagy körülvesznek az ellenfelek, a csoportos elvileg jó de keveset sebez , ergo a gyors az egyetlen amit lehet használni és fejleszteni is érdemes. Erre rájön, hogy csak akkor indíthatunk egy új csapást, ha azt a játék „a megfelelő pillanatnak tekinti”amit könnyebb nehézségi szinteken egy égő kard mutat, de gyakorlatban még a könnyű szinten is erősen súrolja a használhatatlan jelzőt....A harcot gyakorlatilag egy angol kifejezés jellemzi a legjobban :
clusterfuck
Akárhogy is ez nem a vége, a következő probléma a világ félépítése, akármerre megyünk a készítők nem rejtették el ama szándékukat, hogy ne engedjék a játékost össze-vissza császkálni. Elég idegesítő, amikor a főhősünk egy nyamvadt 30 cm-es növényen nem tud átmászni mert a készítők a mocsárban ott azt nem akarták vagy, hogy epizódonként csak egy két meghatározott területen mászkálhatunk, máshol nem(Tehát mint egy klasszikus FPS-ben) ..... Hozzá jön még az NPC-k teljes élettelensége , mászkálnak ugyan, de messze nem annyira életszerűen mint mondjuk az oblivion-ban( ki van jelölve gondlom 1-2 waypoint és azok között rohangálnak). A párbeszédek sokszor inkább frusztrálnak, körülményesek(Például egy öreganyó nem enged be a házba, csak ha egy bizonyos párbeszédet nem folytatsz le vele, de az nem tőled függ melyik indul el a SOK közül ).

A játékban mindehhez még jön az is, hogy ne számítsunk sok fegyverre meg páncélra mert nincs..... A stuffolás kimerül abban, hogy az időnként ránk támadó szekta cuccait eladjuk. A küldetésekről meg csak annyit, hogy kimerülnek a menj ide majd oda és hozd vissza azt meg azt. Eközben ránk támad 600 monszta akik ugyan megölni akkor sem tudnának, ha kérnénk rá őket, de az innovatív harcrendszer miatt 600 év mire legyakjuk őket.(Vagy csak előbb utóbb nem foglalkozunk velük és rohanunk tovább...)

+ : Szép , alkímia
-:Harc(talan)rendszer, lineáris játékmenet, idegesítő párbeszédek, testre szabhatatlan karakter ( az, hogy melyik varázslatot nem használom az bocsánat de nem testreszabás )
Összegzés : Sok sok sok sok sok sok szódával...... sem....
u.i: Ja igen...pozitív dolgok, lehet benne dugni...dejódejó....

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!