BEVEZETŐ

Az utóbbi időben egyre több játékot találhatunk abban a piaci szegmensben amit csak „nézd a hátam RPG-nek”hívnak a szakavatott netes játékosok*.(*Geek) Ebben a kategóriában van egy két olyan játék amiről úgy gondolom megosztom veletek gondolataimat. (mindenki nagy örömére.....)
Hát lássuk is a küzdelem résztvevőit ( ábécé szerinti felsorolás ) :
1. Elder Scrolls 4 Oblvivion
2. Gothic 3
3. The Witcher
4. Two Worlds

TWO WORLDS

Two Worlds ( Pc, Xbox360 )

A felsorolásból egyértelműen az esélytelenek nyugalmával lép a kötelek közé a two worlds. A játék egy saját engine-t használ, ami már megjelenésekor sem minősült valami eget rengetően szépnek. Természetesen ez nem probléma, hiszen a játékot fejlesztő Reality Pump a következőkre volt inkább büszke (részben jogosan is ) :
Nagy , epikus történet
Akcióra alapozott harcrendszer
Új, ötletes Karakterfejlesztés
Rengeteg eddig nem látott innováció
Hát lássuk ebből mi igaz. Ami a történetet illeti nem estem tőle hanyatt a csodálatban, nagyon röviden a gonosz isten úgy dönt, hogy kilép az „Istenek a Jövőért” parlamenti pártból és megalapítja a „Rohanjuk le a világot egy csomó Orkkal”szövetséget, amibe persze a főhősünk ( teljesen véletlenül ) 38 DDDDD mellbőséggel rendelkező nővére belekeveredik és így kezdődik az epikus történet.............. Döntse el maga mindenki, hogy bejön e vagy nem, ami már azonban inkább dicsérhető az a harc. Tényleg akció orientált , sok lehetőség van amire megtaníthatjuk a karakterünket és sok másik ellenfelével ellentétben tényleg jó szórakozás, és használhatóan változtathatjuk őket a ránk zúduló ellenfelektől függően. Szintén nem rossz hogy a karakterfejlesztés két részre van osztva és az alapképességek helyett a specializációkkal szórakozhatunk, ami tényleg sok lehetőséget ad arra, hogy kifejlesszük a számunkra megfelelő karakter.

Ami az innovációt illeti tényleg vannak benne ötletek, például nem rossz ötlet hogy a világban található ellenfelek nem dinamikus módon fejlődnek ( pl. Oblivion) hanem statikusak, magyarul egy olyan farkassal amit a játék elején csak nagy nehezen győzünk le x szinttel később csak ránézünk és atomjaira esik szét. De ezzel el is jutottunk a problémákhoz, a játék valami eszméletlenül elcs*szett nehézségi szinttel rendelkezik. Az elején egy letört ággal is elverné a játékost az utolsó öregasszony annyira gyengék vagyunk, mivel csak sima fegyverünk van az éjszaka előbújó kísértetekkel szemben (bárminek lehet kísértete amit nappal megöltünk ) nincs használható fegyverünk, mire később annyira erősek vagyunk hogy egy tábornyi ork kiirtásához nem kell magunkat megerőltetni a legkisebb mértékben sem. Ehhez még jön hozzá a fejlesztés ami nem rossz ötlet, hogy két hasonló tárgyat „összeolvasztva” a tárgy szintet lép. De amikor egy bányát kiirtottam a benne lévő x ezer törp urasággal egyetemben az általuk használt short sword okat egymásra téve kaptam egy kb negyven akárhányadik szintű kardot, amivel két suhintást nem sok ellenfél élt túl.

Majd aztán ott van, hogy a játékban a fejlesztők próbáltak némi „ye old english” kiejtést vinni, ami még vicces de a meghatározóan német ajkú szinkronszínészek által múlt századbéli angolnak hitt nyelv inkább hasonlít egy Kazincbarcikai általános iskola angol tanárának kiejtésére..... A játék természetesen nem akar kilógni a bugok tekintetében sem a többi közül így hát van bőven gajra ment küldetés, követhetetlen mission log, stb.....

+ : Sok jó ötlet , akciódús ,
-: Kivitelezése a fenti dolgoknak, bugok, nehézség/könnyűség kaotikus, apró igénytelenségek (pl. arc animációk)
Összegzés: Szódával elmegy.....

Hirdetés

THE WITCHER

The Witcher ( Pc )

A lengyel CD projekt fejlesztésében látta meg a napvilágot a Witcher ami ugye a világhírű regény játék adaptációja. A játék megérkezése előtt nem egy helyen Oblivion és Gothic -verőnek titulálták a kiadott screen-shotok és a teljesen egyedi világ-kép miatt. Hát kétségtelen, hogy a játék grafikailag tényleg nem rossz, ami a világot illeti döntse el mindenki, kétségtelen szintén, hogy a 4 játék közül a Witchernek sikerült egy hihető, akár a realisztikus jelzővel illethető világot felmutatnia(ami mondjuk elég depresszív de ez már más kérdés). Minden esetre a játékban egy hivatásos szörny molesztáló / részidős alkimista „Witcher”-t alakítunk, aki úgy néz ki mint Tom Hanks a Philadelphia végén.... A játék története a főhősünk múltja és jövője körül játszódik és a történet rendelkezik egy két fordulattal szóval e téren is jól teljesít a játék.

Ami még erre rájön, hogy az alkímiai rendszer minden túlzás nélkül a legjobb a 4 játék közül. Ahelyett hogy egy konkrét növényre lenne szükségünk hatóanyagokat keresünk ami ugye sok mindenben lehet ( más szóval nem kell órákat rohangálni a havasi gyopár után ha egy mezei rózsában is megvan a hatóanyag ). Ha ennél a pontnál értékelném a játékot garantáltan ripityára alázná a mezőnyt. A problémák sajnos ezt a játékot sem kerülték el. Kezdjük azzal, hogy a harcrendszer számomra valami katasztrofálisan nagy f*s.... Mire gondolok? Arra, hogy a főhősünk egy kattintásra egy mozdulatsort csinál ( amit megtanultunk szintlépéskor ) persze ugye a készítők gondoltak az olyan egér-kattogás addictocra mint én és ezért „feljavították” azzal hogy 3 alapvető harcstílus van amit használhatunk (-nánk, ha lenne értelme). A gond ott van, hogy az erős stílus sok sebet okoz de használhatatlan ha ellenfelünk gyors vagy körülvesznek az ellenfelek, a csoportos elvileg jó de keveset sebez , ergo a gyors az egyetlen amit lehet használni és fejleszteni is érdemes. Erre rájön, hogy csak akkor indíthatunk egy új csapást, ha azt a játék „a megfelelő pillanatnak tekinti”amit könnyebb nehézségi szinteken egy égő kard mutat, de gyakorlatban még a könnyű szinten is erősen súrolja a használhatatlan jelzőt....A harcot gyakorlatilag egy angol kifejezés jellemzi a legjobban :
clusterfuck
Akárhogy is ez nem a vége, a következő probléma a világ félépítése, akármerre megyünk a készítők nem rejtették el ama szándékukat, hogy ne engedjék a játékost össze-vissza császkálni. Elég idegesítő, amikor a főhősünk egy nyamvadt 30 cm-es növényen nem tud átmászni mert a készítők a mocsárban ott azt nem akarták vagy, hogy epizódonként csak egy két meghatározott területen mászkálhatunk, máshol nem(Tehát mint egy klasszikus FPS-ben) ..... Hozzá jön még az NPC-k teljes élettelensége , mászkálnak ugyan, de messze nem annyira életszerűen mint mondjuk az oblivion-ban( ki van jelölve gondlom 1-2 waypoint és azok között rohangálnak). A párbeszédek sokszor inkább frusztrálnak, körülményesek(Például egy öreganyó nem enged be a házba, csak ha egy bizonyos párbeszédet nem folytatsz le vele, de az nem tőled függ melyik indul el a SOK közül ).

A játékban mindehhez még jön az is, hogy ne számítsunk sok fegyverre meg páncélra mert nincs..... A stuffolás kimerül abban, hogy az időnként ránk támadó szekta cuccait eladjuk. A küldetésekről meg csak annyit, hogy kimerülnek a menj ide majd oda és hozd vissza azt meg azt. Eközben ránk támad 600 monszta akik ugyan megölni akkor sem tudnának, ha kérnénk rá őket, de az innovatív harcrendszer miatt 600 év mire legyakjuk őket.(Vagy csak előbb utóbb nem foglalkozunk velük és rohanunk tovább...)

+ : Szép , alkímia
-:Harc(talan)rendszer, lineáris játékmenet, idegesítő párbeszédek, testre szabhatatlan karakter ( az, hogy melyik varázslatot nem használom az bocsánat de nem testreszabás )
Összegzés : Sok sok sok sok sok sok szódával...... sem....
u.i: Ja igen...pozitív dolgok, lehet benne dugni...dejódejó....

GOTHIC 3

Gothic 3 ( Pc )

A gothic sorozat nem 1 RPG fan szívét dobogtatja meg a mai napig és hatalmas elvárások közepette jelent meg a Piranha Bytes által fejleszt(ge)tett játék. A telepítés utáni kép, ami fogadott levett a lábamról de nem úgy ahogy azt én elképzeltem.... Már bocsánat előre de egy átbulizott Péntek este - mondjuk úgy 6 Cuba Libre és társai elfogyasztása némi tonhalas szendviccsel SEM eredményez ekkora hányást amit a képen láthattam. Össze-vissza és egymásba folyó képvilág, clipping hibák tengere, és sok más. Az eddigiek közül sajnos messze a legrondább ( persze ha felraksz vagy 5-ször annyi patch-et mint ami A Clear Sky-hoz kell akkor talán elfogadható) .

Amint túlteszi magát az ember az első nehéz lepéseken rögtön tapasztaljuk a játék pozitív oldalait , az előző kettőhöz képest és úgy igazából mindenhez képest a messze legnyitottabb játékmenet amivel eddig találkoztam. Semmi és tényleg semmi nem gátol meg minket abban, hogy a játékot miképpen játsszuk. Az, hogy mikor megyünk hova és miért, tőlünk függ. Ezt a filozófiát követték a harcrendszerben és a karakterfejlesztésben is. Míg például a witcherben nem lehet íjat használni addig itt bőven kell is, de lehet kard vagy fejsze, vagy éppen varázslat. Amikor is pedig a tapasztalati pontokat megkapjuk, nagyon nem mindegy hova tesszük, de nem tudjuk magunkat túltáplálni, mint a two worldsben, max annyit érünk el hogy némelyik ellenség már nem akkora probléma. Még én is azon vettem magam észre, hogy menekülnöm kellett a sivatagban egy város rom tetejére, hogy a monszta ne érjen el és onnan nyilaztam le (nagy nehezen). A képességeket nem csak bejelöljük és megvan, hanem egy mester is kell aki megtanít rá, de nemcsak, hogy pénzt kér hanem kedvelnie is kell minket amiért keményen meg kell küzdenünk. Itt lép fel egy új probléma. Kétségtelen, hogy annyi küldetés van ebben a játékban, hogy a Two Worlds, Witcher párosnak közösen sincs meg a fele, de sajnos mire ez a sok szaftos falat ha a 75% a legalább részben megoldhatatlan....és el is érkeztünk a bugokhoz.

Sajnos nem találok szavakat ami kellőképpen kifejezné. Miközben adalék anyagot kerestem a neten a cikkhez egy külföldi elemző írásában valami ilyesmit írt „Pre-Beta verziónak hívnám, egy erős Pre-Alpha beütéssel”...
Akárhogy is, találkoznék szívesen azzal aki úgy döntött „hmmm....dobjuk piacra”...Nem csak azért mert a pénzedért egy nemhogy félkész, de kb szerkezetkésznek is nagy jóindulattal hívható játékot dobott ki, hanem mert elrontotta valószínűleg azt a játékot ami minden idők legjobbja lehetett volna. A hangulat ugyanis mind ezek után is fenomenális. Valahogy nem érzed olyan nyomasztónak, mint a Witcher középkori hangulatú városait vagy a Two Worlds jellegtelen vidékeit, az egész világ sajátságos, fantáziadús, élő lélegző, beszippant amiből csak a bugok ébresztenek fel.

+ : Hangulat, szabad játékvilág, karakterfejlesztés, harc
-: Rovarváros teljes lakosságának jelenléte

Összegzés : Olyan, mint egy 50 éves Tokaji Aszú, őrült vagy ha felbontasz egy kb százezer forintos bort hogy csak megtudd milyen, de még őrültebb vagy ha kihagyod mindezt....

OBLIVION IV

Elder Scrolls 4 Oblivion( Pc, Xbox360, PS3 )

A Bethesda Softworks-öt nem kell bemutatni azt hiszem. A grafikát sok kritika érte hogy szép-szép de nincs kártya a piacon ami bírná, ez részben igaz is volt. Persze (mekkora meglepetés ) hamarosan elérhető volt egy új generáció, aminek már nem okozott akkora problémát. Akárhogy is arra, amire mi használjuk több mint megfelelő és a 4 játék közül a legszebb.(Lehet vitatkozni a szépségen, valakinek Rubint Réka is tetszik, én inkább maradok a „sved_bikini_valogatott.jpg”-nél.)
Minden esetre a játék kezdete egyben a tutorial-fázist is jelenti ahol megtanulunk mindent és eldöntjük kb mégis milyen karakter szeretnénk fejleszteni. A játék innentől kezdve nyitott és a fő küldetésvonalat akkor követjük amikor nekünk tetszik, ha nem szeretnénk senki sem állít meg, csinálhatjuk a melléküldetéseket és fejlesztgethetjük a karakter. A játékvilág nyitott, a városokban az emberek mennek ide/oda, időnként beülnek piálni/enni egy kocsmába.

Ez mind segít a hangulatnak. Ami már kevésbé, hogy nem nagyon változatos mivel van kb 4 fajta dándzsön, régi vár-kazamata, régi/omladozó elf rom, és persze a barlang meg oblivion. Egy idő után elég unalmassá válik. A harc nagyon egyszerű , és ha egy minimális ésszel vagyunk megáldva, akkor nem fog gondot okozni legyakni bárkit bárhol. A fegyverek elég változatosak, boldogan választhatunk. A fejlesztési rendszer elég egyszerű és érthető, pontokat osztunk ki amint szintet lépünk. Az ellenfelek változnak, ahhoz képest mi milyen erősek vagyunk így időnként meglepődünk amint az erdőben egy gigantikus döggel találkozunk ott ahol eddig bambit próbáltuk levadászni vacsora ügyben. A játékban vannak bugok de messze nem annyi mint az előző háromban. Ennél a pontnál kéne kifejeznem, hogy mennyire is jó játék, hiszen ha végig is visszük a fő küldetés vonalat, ugyanúgy játszhatunk tovább probléma nélkül, a rengeteg küldetés pedig jó ideig lefoglal minket. A gond nem itt van. Hanem ott, hogy a játék hangulata elég lagymatag. Hiába vannak érdekes küldetések* ( *értsd nem rohangál, legyak, rohangál ) ha kis apróságok elrontják. Például elég hülyén jön ki, hogy kedvenc karaktertípusom a betonagyú barbár, aki saját nevét is csak többszöri próbálkozásra tudja elmondani ( igy hát nem éppen varázsló típus ),simán fő-varázsló lett mivel az összes küldetést megoldottam azzal, hogy az ellenkező varázslókat egy jól irányzott kardvágással „meggyőztem”. Ha már itt tartunk, szintén mókás amikor is egy monszta benyel vagy 6 nyilat, mire a 7-re repül 20 métert holtan. Éljen a fizika, továbbá a játékban hiányoztak az igazán érdekes karakterek. A legtöbb csak egy-két előre megírt szöveget ismétel , szóval hiába tűnik életszerűnek amit csinálnak, a kommunikáció továbbra is elég lagymatag. Ami szintén kimaradt a játékból az a komplex játékmenet. Persze, vannak varázslatok, meg stuff, meg monszták , de nincs semmi ami arra késztetne, hogy egy adott karaktertípust megismerj és tökélyre fejlessz. Példa: amint az első végigjátszás (mármint a fő küldetésvonalat illetően ) úgy döntöttem megnézem mennyire más egy sötétben bujkáló, nyíllal operáról, sunyi disznó karakter. Háát....szinte alig van különbség. Persze nem rohantam rögtön bele 6 ellenfélbe, mint a betonagyú hőssel, de itt is ugyanúgy esélye sem volt a MI-nek. És garantálom, hogy ez nem isteni képességeim miatt van hanem mert ugyanazt a hatást érem el csak nem kardal hanem egy jó íj segítségével.

Nincs igazán kihívás a játékban, el lehet vele tökölni, meg csinálgatni ezt-azt de olyan mint egy film amit már láttál 100-szor. Berakod, hogy mégis zörögjön valami a tévében a mátrix 689. ismétlése helyett de még fél szemmel sem figyelsz oda mert tudod úgyis mi lesz, tudod milyen párbeszédek fognak lezajlani, és tudod, hogy ha a főhős belép x helységbe mire számíthat, merről fog jönni milyen ellenség és hogyan is győzheti le.
+ : Grafika, hosszú, kevés bug, néha életszerű MI -: Konzolszagú komplexitás ( na most majd jöhet az anyázás ), hangulat hiánya, repetitív/unalmas labirintusok

Összegzés : Nemes borvidékről származó nedű, amiről kóstoláskor kiderül, hogy semmivel nem jobb mint a 300 forintos gazdaságos teszkó kispesti mongolrizling....(Ami nem azt jelenti rossz, csakhááát..ugye)

VÉGEREDMÉNY

Végeredmény:
1. Gothic 3
2. Elder Scrolls 4 Oblvivion
3. Two Worlds
4. The Witcher

Az okait ennek a végeredménynek nem boncolgatnám tovább , mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a játékokat és döntse el magától.....
el magától.....