Szemet fogért
Az utóbbi években igen sok „létesíts otthont egy új, idegen bolygón” felállású játék jelent meg, de a Revenge – ahogy előtte a Journey is – ezek nagy részétől különbözik abban, hogy itt nem kell hagyományos értelemben véve craftolni, építkezni és farmot létesíteni. A Revenge a szabad expedíciókról szól, a négy bolygót átölelő küldetéslánc leküzdéséről, a teleportállomások eléréséről, minden állatfaj befogásáról (az erősebbeknél ez a sérülékeny pontjuk abuzálását is megköveteli), mindenféle mocskos kis céges titok leleplezéséről. Felszerelésünk fejlesztéséhez ugyan szükség lesz nyersanyagokra is, de erre mindig jutott; maga a legyártás pedig csak egy gombnyomás a menüben, nem kell ténylegesen kovácsolni. A játék végén már triplaugrálva suhanunk a levegőben, a bárhová – igen, a nyílt égboltba is – kilőhető vonóhorog megnyitásával pedig jobbára megszűnnek a vertikális felépítésű térképek bejárásával kapcsolatos problémáink.
[+]
Az egyetlen kifejezetten gyenge pont a játékban továbbra is a harc, az ugyanis roppant egyszerű maradt. Egy szál pisztolyunk van, mégpedig túlzottan aktív célzáskövetéssel, és hiába sokszínűen maflák a különféle lények, igazi ellenállást nem nagyon tudnak kifejteni. A legtöbb földi lény nem tud megbirkózni azzal, ha egy derékig érő sziklára állunk, a repülő jószágok lövedékét pedig igen hamar megtanuljuk visszaütni. Bár négyféle spriccelhető folyadék és ugyanennyi bombaszerűség áll rendelkezésre, ezek mind a harcon kívüli feladatokhoz hasznosak igazán (oké, a lávaköpő közvetlen találata minden lényt azonnal megöl). Látszik, hogy a designerek próbálkoztak, hiszen van teleportáló és robbanó lény, az egyik hallucinogén felhőt bocsát ki, a másik pedig egyenesen nyelvével megragad és lenyel minket – de ez csak színház, valójában esélyük sincs kis pisztolyunk ellen. A legtöbbet kepeszteni talán azon bogárlények ellen kell, akikről csak hátulról lehet letörni a páncélt – de igazi problémát ők okoznak.
[+]
A négy bolygó kellemes változatosságot biztosít, még akkor is, ha a színvilágon és a konkrét feladatok apróságain kívül olyan jelentős eltérések nincsenek köztük. Rendben, a Zenithian Rift a maga mély jégbarlangjaival, perzselő lávatavaival és repülő szigeteivel egy kicsit elüt a többi helyszíntől. A Revenge of the Savage Planet humorával akar még hódítani – rögtön azzal, hogy a dögönyöznivalóan aranyos, gömböc formájú ellenfelek milyen brutálisan pusztulnak el (hátramaradó hatalmas szemeik lassan gurulnak a lejtőn). Hihetetlen munkát öltek az élőszereplős videók leforgatásába is: ezek nagy része teljesen őrült (de tényleg, ritkán látott mértékben elvadult) reklámfilm, de még a különféle céges ismerőseink is borzalmasan elmaszkírozva, bizarr jelenetekben próbálnak irányítani minket. Engem úgy istenigazán nem tudott elkapni ez a humor, de az is biztos, hogy ez segít abban, hogy maradandóbb legyen a játékélmény – aki megnézi a világ legszaftosabb hamburgeréről szóló promóciós kisfilmet, az biztos nem fogja a játékot elfelejteni!
[+]
Papíron a Revenge rendelkezik még egy nagy újítással: van benne kétfős kooperatív mód is. Bár ez igényes módon opcionálisan crossplatform kiépítésű, valamint online és osztott képernyőn is működik, különösebben sokat nem tesz hozzá az élményhez – és ennek is főleg az az oka, hogy a csaták pár pillanat alatt véget érnek, így a két játékos egész egyszerűen nem tudja segíteni egymást. Nincs összjáték tehát, hanem csak egymás mellett lehet ugrándozni, lövöldözni és a ládákat nyitogatni – cseppet sem rossz ez, de igazi plusz élményt nem is nyújt.
[+]
A Revenge of the Savage Planet inkább több lett elődjénél, de érezhetően jobbá nem vált. A rajzfilmes bohóságot és a brutális humort már az is keverte, és bár a négy bolygó tényleg növeli a változatosságot, a hosszabb játékidő túlságosan széthúzza, lelassítja a fejlődést. Könnyed hangulatú és könnyű játékmenetű alkotás lett az új Savage Planet, ahol az egyetlen feszültséget az jelenti, hogy a következő fontos upgrade-hez mennyit kell kepeszteni. Szórakoztató, de a tényleg eszetlen videókon túl semmi egyedi nincs benne – aki szerette az eredetit, az persze ezt is kedvelni fogja, de újoncoknak csak akkor tudom minden megkötés nélkül ajánlani, ha Game Passon keresztül lényegében ingyen ki tudják próbálni.
A Revenge of the Savage Planet PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A játék az első naptól kezdve része a Game Pass szolgáltatás kínálatának.
A tesztjátékot a kiadó-fejlesztő Raccon Logic biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Igazi stíluskavalkád, hisz van benne akció és felfedezés, lakberendezés és szkennelés, mindez nyílt világban, metroidvania-elemekkel. Igényes munka, amely hozza a kötelezőt, sőt, a legvégére már kellően élvezetes közlekedést kínál – de igazán kiemelkedőt még így sem tud felmutatni. Sőt, a harcrendszere olyan elemi egyszerűségű, hogy azon még a kooperatív mód sem tud segíteni.
A Revenge of the Savage Planet legfőbb pozitívumai:
- A négy bolygó rengeteg felfedeznivalót kínál;
- sokféle feladattípus keveredik benne;
- tényleg elmebeteg reklámvideók egész tömege.
A Revenge of the Savage Planet legnagyobb hiányosságai:
- A harcrendszer zavaróan egyszerű;
- a kooperatív-mód igazi összjátékot nem hoz;
- igényes, de igazán új ötlet nincs benne.
