Méret, ergonómia, kijelző
A tavalyi év végén futottak be a piacra a kézikonzoljairól ismertté vált Retroid legújabb termékei: a Pocket 4 és a Pocket 4 Pro párosa a harmadik generációt váltották le, jelentős teljesítmény- és üzemidőbeli ugrást hozva. A készülékek a megjelenésük óta folyamatos harcban állnak az Anbernic RG556-tal az eladási listák vezetésért, a Pro változat pedig jelenleg a legerősebb retró handheldnek számít a 200-300 eurós (nagyjából 80-120 000 forintos) ársávban. Mi most az utóbbi, erősebb modellt kaptuk meg a Geekbuyingtól. Tesztünkben nem csak arra kerestük a választ, hogy hogyan teljesít a Pocket 4 Pro a gyakorlatban, hanem hogy mekkora létjogosultsága van egy ilyen eszköznek az okostelefonok és a mobil kontrollerek világában.
[+]
A készülék kimondottan hasonló formavilággal, ám némileg kisebb kiterjedéssel rendelkezik, mint egy Nintendo Switch Lite konzol, érdemben viszont nem könnyebb, így a 261 grammjával egyértelműen a közepes súlyú konzolok közé helyezhető. Méretéből kifolyólag viszont az eszköz meglepően kompakt, bár emiatt a kijelző is a kisebb kategóriába esik a 4,7 hüvelykes átmérőjével, melyet még éppen tolerálható szélességű kávák szegélyeznek.
Az aktív hűtést elősegítő szellőzőnyílás az eszköz bal hátsó részén foglal helyet. SD kártyát a készülék alján van lehetőség behelyezni, míg a 3,5 mm-es jack és az USB-C aljzat sajnos szintén ide került, ami eléggé megnehezíti akár a fejhallgatózás, akár a töltés közbeni használatot (viszont itt legalább gyorstöltést kapunk). Emellett felülre van lehetőségünk micro HDMI kábelt csatlakoztatni a kép külső kijelzőre való kivetítése végett (maximum 1080p felbontásban), illetve ez USB-C-n keresztül is opció a Pro modell esetében. A vezeték nélküli kapcsolódásról WiFi 6 és Bluetooth 5.2 gondoskodik.
[+]
A Retroid Pocket 4 Pro az eddigi talán legmasszívabb és legjobb anyagminőségű modern hordozható konzol, amit eddig a kezeimben tartottam, lekörözve a piac belépő (Miyoo Mini Plus, Anbernic RG35XX Plus) és konkurens (Anbernic RG556) szereplőit, sőt, a már handheld PC-nek minősülő Steam Decket is. A homorú analóg karok kényelmesek és nagy utazási távval rendelkeznek, lehetővé téve a finom mozdulatokat, a könnyedén és simán mozgó ravaszokhoz hasonlóan. Előbbiek ráadásul hall effektesek, azaz a mágnesesség és az elektromosság elvén működnek, közvetlenül érintkező komponensek nélkül – így elméletben nem kell tartanunk a stickek elhasználódásától.
A gomboknak nagyon jó a tapintása és visszajelzése, nem ragadósak és puhák, beleértve ebbe a részben fragmentált kialakítású, leginkább a PS Vitáéra emlékeztető D-Padot, és a remekül sikerült X-Y-A-B gombokat, melyek mentesek a legtöbb más eszköznél tetten érhető, oldalirányú lötyögéstől. A szépséghiba az a bal és jobb ütköző párosában keresendő, melyek túl vékonyra sikeredtek, nyúlványok hiányában pedig az alul elhelyezkedő analóg karokat csak durván behajlított hüvelykujjakkal lehet kezelni: egy felső pozíció jót tett volna nekik.
[+]
A 16:9-es IPS érintőkijelző elég szerénynek mondható a maga 4,7 hüvelykes méretével, melynek a fényereje 500 nit körül maximalizálódik, viszont tud rendkívül sötét módban is funkcionálni, ami ideális lehet éjszakai használathoz. Az 1334x750 képpontos (HD+) felbontás elég csekélynek tűnhet a manapság rendszerint Full HD fölött mozgó telefonok tükrében, azonban a kisebb képernyőméret miatt ez még így is 325 ppi-t eredményez, ami jelentősen nagyobb a szintén játékra használt Switch OLED 200 ppi-s, illetve a Steam Deck OLED 204 ppi-s értékénél.
A képernyő gyengesége sokkal inkább abban keresendő, hogy gyors tartalomnál olykor hajlamos mosottá, homályossá válni, illetve csak 60 Hz-en üzemel. Ez a retró játékok szempontjából még nem volna tényleges negatívum, hiszen azok jellemzően 30 és 60 fps között mozognak. Az alacsony képfrissítési ráta azonban csorbít a menük folyamatosságán, és ellehetetleníti azt is, hogy bizonyos Android játékokat magasabb képkockasebesség mellett élvezhessünk.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
