Méret, ergonómia, kijelző
A retró handheldek rajongóinak körében mostanság az a mondás kezd elterjedni, miszerint nincs olyan hét, hogy az Anbernic ne jelentene be egy újabb konzolt. Ebben van némi túlzás ugyan, de azért a vertikális és horizontális kialakításban is elérhető RG40XX, a „kocka” kijelzős RG Cube, valamint a GameBoy Advance SP-t megidéző RG35XXSP megjelenése között gyakorlatilag alig telt el idő. Ettől függetlenül a cég év elején piacra dobott középkategórás készüléke, az RG556 a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, eladási számok terén pedig tulajdonképpen csak a gyártó saját – jellemzően olcsóbb – termékei tudják megszorongatni. Ez a modell járt most nálunk a Geekbuying jóvoltából, amit nem csak alapos tesztelésnek vetettünk alá, hanem összehasonlítottuk jelenlegi legnagyobb riválisával, az általunk korábban bemutatott Retroid Pocket 4 Próval is.
[+]
Az RG556 fekete és kék színben kapható, utóbbi pedig abból a szempontból érdekes, hogy átlátszó burkolatot kapott, megidézve néhány késői ‘90-es, és korai 2000-es évekbeli konzol hangulatát. Mi a fekete változatot kaptuk meg. Formailag és megjelenésileg az eszköz talán leginkább a 2023-mas Powkiddy X55-re hajaz, tekintettel a markáns, erősen kidomborodó fogófelületre, valamint az általános gomb- és analógelrendezésre. A tömege 331 gramm, amivel már nehézsúlyúnak számít a kategóriájában – amibe persze a handheld PC-k nem tartoznak bele. Ennek oka az Ayn Odinéval gyakorlatilag megegyező méret és az ebből adódóan retró kézikonzolos mércével nézve nagynak számító, 5,48 hüvelykes kijelző.
A Retroid Pocket 4 Próhoz hasonlóan itt is alul lapul meg a 3,5 milliméteres jack aljzat és az USB-C csatlakozó – melyek biztosan sok bosszankodásra fognak okot adni – továbbá ide került a microSD kártyafoglalat is. Az aktív hűtést elősegítő szellőzőnyílások a készülék hátulján és felső részén találhatók, a bekapcsoló, valamint a hangerőszabályzó gombok pedig szintén itt kaptak helyet. A konzol külső kijelzőre való csatlakoztatása az említett Type-C port használatával lehetséges, a vezeték nélküli kapcsolódásról pedig WiFi 5 és Bluetooth 5.0 gondoskodik. Az efféle eszközöktől megszokott módon dobozhangon megszólaló sztereó hangszórók a bal és jobb oldalon helyezkednek el.
[+]
Az nem kérdés, hogy a korábban említett Retroid termékhez képest az RG556 messzemenően komfortosabb. A kiemelt nyúlványok jobb fogást tesznek lehetővé, az eszközméret nagyobb (így nem kell annyira behajlítani a hüvelykujjakat az analóg karok használatához), az aszimmetrikus stick-elrendezés pedig ideálisabb lehet a legtöbb játékos számára: talán nem véletlen, hogy sokan a legkényelmesebb retró kézikonzolként szoktak rá hivatkozni. A gondok sokkal inkább akkor kezdődnek, ha nem csak fogni akarjuk az eszközt, hanem használni is, ugyanis ekkor egyből előjönnek az anyagminőség problémái, amelyek végső soron kihatással vannak a használhatóságára és irányíthatóságára is.
A ravaszok a közvetlen fizikai kontaktust mellőző Hall-effekt megoldásra épülnek, ami pozitívum, viszont utazási távjuk rövidnek érződik, emellett pedig elképesztően feszesek és akadósak: olyan, mintha egy DualSense kontroller adaptív triggerei a maximális ellenállásra lennének belőve. A hátsó ütközők minősége felemás: a jobb oldali aránylag feszes és kattanós, míg a bal oldali a legkisebb érintésre is lötyögni kezdett tesztmodellünk esetén. A D-pad nincs szekciókra bontva, kvázi egy fröccsöntött műanyag az egész, emellett puha érzetű, így nehéz eldönteni, hogy hol is nyomtuk le éppen.
[+]
Az analóg karok a ravaszokhoz hasonlóan szintén Hall-effektesek, kialakításuk pedig domború, középen sima, szélen leheletnyit textúrázott felületű. Az utazási távjuk sajnálatos módon olyan rövid, hogy szinte olyan érzetet keltenek, mintha a D-padot használnánk. Erre még az is rátesz, hogy a négy fő irányba erőteljesebben „húznak”, véglegesen ellehetetlenítve a precíz használatot – de legalább a kerületük világít bekapcsolt állapotban. Végezetül az X-Y-A-B gombok sem a legjobbak, azok is lötyögnek és ragadnak, bár ez a legtöbb kontroller és konzol esetében (sajnos) így szokott lenni.
Az anyagminőségben tehát bőven a Retroid masinája áll nyerésre, viszont ezt a kijelző terén az Anbernic egy erős, visszakézből adott pofonnal kompenzálja. Komótos, szellemképes IPS helyett itt ugyanis egy AMOLED érintőképernyőt építettek a házba, ami a technológiájából adódóan nem csak lényegesen jobb válaszidővel és színpalettával bír (102%-os sRGB lefedettség), hanem magasabb felbontással (1920x1080 képpont), mérettel (5,48 hüvelyk), valamint telefonokhoz hasonló, 400 ppi-t meghaladó képpontsűrűséggel rendelkezik.
[+]
Az pedig ugyan igaz, hogy ez a panel sem kínál többet 500 nites fényerőnél és 60 Hz-es képfrissítésnél, de utóbbi talán itt elnézhetőbb, mint a Pocket 4 Pro esetében. Ez egyrészt a gyors mozgásokat elegánsabban kezelő kijelzőtechnológiának köszönhető (itt teljesen gördülékeny volt a UI, míg a Retroidon akadósnak érződött), másrészt az RG556 szerényebb hardvere amúgy se igazán tudná 90-120 fps-sel kihajtani a játékokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
