Hirdetés

Révbe ért koncepció: Razer Basilisk V2 egér a tesztpadon

Kicsit megnyúztuk a gyártó "zsírleszíváson" átesett újdonságát, ami úgy véljük, sokat fejlődött.

Bevezető, specifikációk

Nemrégiben írtunk arról, hogy a Razer frissítette a DeathAdder és Basilisk termékcsaládot, és papíron úgy tűnik, hogy a fejlesztések csak előnyükre váltak az új modelleknek. A csillagok együttállása úgy hozta, hogy megkaptuk a Basilisk V2-t egy röpke teszt erejéig, így saját tapasztalatink alapján ítélhetjük meg, tényleg jót tett-e a ráncfelvarrás a perifériának.

[+]

A 130 mm hosszú, 60 mm széles és 42 mm magas, jobbkezes egér doboza a gusztusos Razer-sémát követi, és belsejében csak néhány matricát, egy cserélhető "sniper" gombot (erről majd később), illetve a sztenderd információs füzetecskét találhatjuk pluszban – talán egy extra szettnyi teflont el tudtunk volna még viselni, de hát semmi sem lehet tökéletes.


[+]

A 11 gombos, ergonomikus kurzorkergetőt kézbe véve két dolog tűnik fel rögvest: ugyan a bevált forma mit sem változott, viszont a tömeg jelentős mértékben csökkent, hiszen 107 helyett már "csupán" 92 grammot nyom a ketyere a mérlegen, amivel sikeresen indulhat moderált középsúlyban. Ez a 15 gramm különbözet bizony nem kevés, és sokak előtt világíthatja meg a kasszához vezető utat.

[+]

Hirdetés

Szerencsére a fogyókúra nem volt befolyással az összeszerelési minőségre, mert az első blikkre mindenképpen korrektnek mondható. Nincsenek hibás illesztések, nincs recsegés-ropogás, jófélék a felhasznált anyagok, és összességében igényes, összeszedett hatást kelt az új Basilisk, de ezt 30 000 forintért el is várja az ember. A burkolat matt, ám nem teljesen sima, így nem tekinti életcéljának az ujjlenyomatok és egyéb szennyeződések gyűjtését, miközben az oldalak rácsos mintázata kellő stabilitást ad emeléskor, a méretes hüvelykujjtámasz pedig kifejezetten kényelmes, bár ez meglehetősen szubjektív vélemény.


[+]

A szenzor a PixArttal közösen elkövetett, 650 ips-es, 50 g-s Focus+, ami 100-tól egészen 20 000 cpi-ig skálázódik, 50-es léptékben. A gyári beállítások (eltérve a megszokottól) 800, 1800, 4000, 9000 és 20 000 cpi-ben állapíttattak meg, ellenben ha fölöslegesnek ítéljük az öt lépcsőt, akkor kevesebbet is beállíthatunk a driverül szolgáló Synapse 3-ban. Az alap LOD 2 mm, de tetszés szerint választhatjuk az 1 vagy a 3 mm-es opciót is.

[+]

A bal és jobb klikkek alatt a gyártó öblösebb hangú (mélyebb tónusú) optomechanikus kapcsolói tanyáznak, melyekre 70 millió kattot ígér a brosúra, de ez még finoman szólva is igencsak optimista becslésnek látszik. A két oldalgomb előtt egy gumiból készült takarólappal fedett bemélyedés van: ide tudjuk passzintani a kartonban mellékelt, mágnesesen rögzülő ("sniper") fémravaszt, ami egészen addig egy másik cpi-léptéket inicializál, amíg lenyomva tartjuk, noha más funkciókra is felprogramozható. A mi kézméretünkhöz ideális volt az elhelyezkedése, nem volt se túlságosan elöl, se túlságosan hátul, ezért nem aktiváltuk soha véletlenül. Ez a dolog nyilván felhasználónként változhat.


[+]

A gumírozott (és textúrázott) sávot viselő görgő oldalra is dönthető, és jól elkülönülő fokozatokkal rendelkezik. A csavar a dologban, hogy a patkány hasán található tekerőkapcsolóval szabályozható az ellenállása; leglazább formájában szinte akadálymentesen és némán jár, míg a legszorosabb szettingen a nagy öreg Logitech MX300 "recsegős" görgőjére hasonlít, csak egy leheletnyivel természetesebb zajt produkál (nem kelti azt a fals benyomást, mintha el lenne törve belül valami) – be kell valljuk, nekünk így tetszett a legjobban.


[+]

Az egeret a hátára fordítva megpillanthatjuk a profilválasztót (a már említett tekerőn kívül), ugyanis a beépített memóriának hála öt profilt tudunk a fedélzetre menteni. A típuselődhöz képest a talpak eloszlásán variáltak a mérnökök, mert a fenti, nagy tappancsot két kisebb váltotta fel a széleken, továbbá a két másik papucs formája sem 100 százalékig azonos a korábbival. A 2,1 méter hosszúságú, kábelharanggal ellátott, harisnyázott vezeték fixált habitusú, s bár van egyfajta merevsége és nem egy paracord, még így is jóval flexibilisebb annál, mint amit az utóbbi néhány évben jellemzően megszokhattunk.

[+]

Természetesen a Razer Chroma világítás sem maradhatott el, ami kétzónás konfigurációban tetszeleg: a görgő szélei és persze a kígyós céglogó az, ami felderenghet a sötétben. Ahogy az a gyártó termékeinél lenni szokott, a LED-ek nagyon szép, homogén fényt adnak, a meghajtóprogramban pedig minden részletre kiterjedő módon szabhatjuk testre a LED-ek által produkált izzást.

Razer Basilisk V2
Méret (h x sz x m) 130 x 60 x 42 mm
Szenzor Razer Focus+ (650 ips, 50 g)
Felbontás max. 20 000 cpi, 100 cpi-től 50-es léptékben, tengelyenként állítható
Gyárilag tárolt felbontások 800/1800/4000/9000/20 000 cpi
Belső memória van, 4+1 profil tárolása
Gombok száma 10 szabadon programozható + cserélhető, multifunkciós "lapát"
Mikrokapcsolók Razer optikai (70M)
Görgő oldalra is dönthető, szabályozható ellenállás
Tömeg 92 gramm (kábel nélkül)
USB frissítési frekvenciája 125/500/1000 Hz (default 1000 Hz)
Kábel 2,1 méteres Speedflex (nem túl merev, harisnyázott)
Szoftver Razer Synapse 3
Gyártó honlapja www.razer.com/eu-en/
Termék honlapja Razer Basilisk V2
Ár kb. 30 000 forint

Driver

A driver szerepét a korábban már szóba hozott Razer Synapse 3 tölti be, ami a cég beépülő modulokkal megfejelt, centralizált (és igen tolakodó) megoldása. Mi az alap meghajtóprogramon kívül a Chroma Connect, a Chroma Studio, a Chroma Visualizer, valamint a Macro modult installáltuk, ezzel 637 MB helyet foglalva le háttértárolónkon. A szoftver működés közben közelítőleg 188 MB memóriát fogyasztott.

[+]

Örömteli, hogy már nem feltétlenül kell saját Razer accountot regisztrálnunk, működhetünk vendég módban is, de a felhős szinkronizáció lehetősége ekkor nem él – úgy véljük, ennek hiányával meg lehet birkózni.

[+]

A Customize fül a gombok felprogramozására való. Adott gombon kattintva bal oldalon felugrik egy hosszú lista, ahol számos funkció közül szemezgethetünk. A Hypershift az egér képe alatti Standard feliratra klikkelve aktiválható; ez arra jó, hogy egy általunk meghatározott kapcsoló nyomva tartásával életbe léptessünk egy másodlagos gombkiosztást, ezzel lényegében megduplázva a gombok számát. A jobb oldali, drag and dropot támogató sávban a fedélzeti memóriába mentett profilokat láthatjuk, ezeket importálhatjuk, exportálhatjuk, átnevezhetjük, duplikálhatjuk, újakat hozhatunk létre és meglévőket száműzhetünk az örök bitmezőkre.

[+]

A Performance fülön az alapvető szenzorjellemzőkkel variálhatunk. A rendelkezésre álló öt cpi-lépcső egyes fokait tetszés szerint módosíthatjuk 100 és 20 000 cpi között, 50-es léptékben haladva. Ha nem tartunk igényt ennyi lépcsőre, a Number of Stages mögötti számot (az 5 a maximum) akár kettőig is levihetjük, a Sensitivity Stages csúszkát balra mozgatva pedig egyetlen, fix cpi értékünk lesz. Az Enable X-Y rubrika lehetővé teszi, hogy külön állítsuk a horizontális (X) és vertikális (Y) érzékenységet, míg a Polling Rate szekció értelemszerűen az USB port frissítési frekvenciáját határozza meg. Érdekes, hogy a 250 Hz-es opciót kihagyták, és csak 125, 500 és 1000 Hz áll rendelkezésre (1000 Hz a default). A Mouse Properties szimplán a windowsos egérbeállításokhoz juttatja el a felhasználót.

A Lighting fülön a LED-eket hajthatjuk uralmunk alá. A Brightness a fényerőt állítja (70 százalék az alapértelmezett), míg a Switch off lighting ablakocskában igény szerint meghatározhatjuk, hogy mikor térjenek nyugovóra a fények: ha kikapcsol a monitorunk, ha egy ideig nem nyúlunk semmihez (az időtartam 1 perc és negyed óra közt állítható). Ha nem babrálunk semmivel, mindig lesz díszkivilágítás. Az Effectsben található Quick Effectsben néhány fényeffekt (Audio Meter, Breathing, Reactive, Spectrum Cycling, Static) közül választhatunk, s ezeket kiterjeszthetjük más, Chroma technológiát hasznosító ketyeréinkre is (a színeket egy listából választhatjuk ki, de persze ki is keverhetjük őket), míg az Advanced Effectshez tartozó dolgok minden Razer Chroma-kompatibilis eszközünkre érvényesek alapból, az itt beállítottak nem mentődnek el az egér memóriájába.

[+]

Itt jutunk el a Chroma Studióhoz, ami egy egészen új szintre emeli az RGB vezérlést; a színeken kívül számos effekttel szórakozhatunk, egymásra rétegezhetjük őket, a rétegeket átnevezhetjük és mappákba rendezhetjük, egyszerű másolás-beillesztéssel migrálhatjuk az egyik zóna beállításait a másikra – a sort estig lehetne folytatni. A modul első indulásakor felugrik egy tutorial; ezen kétségtelenül érdemes végigmenni, hogy kicsit gyorsabban képbe kerüljünk.

A Calibration fül a szenzor kalibrálására szolgál. A Smart Trackinggel 1 és 3 mm között adjusztálhatjuk a LoD-ot (az alap 2 mm), a Manual Calibrationben pedig megmondhatjuk, hogy milyen (Razer) egérpadot használunk, és ahhoz igazítja a Focus+ karakterisztikáját. Új felület megadására szintén van mód (Custom), ekkor cikkcakkban kell tologatni a rágcsálót, hogy az jobban megbarátkozzon az alatta elterülő felülettel, melyből akár többet is talonba rakhatunk, és csak pár kattintás lesz a köztük való váltás.

[+]

A sort a Macro rész zárja, ahol mindenféle makrókat rögzíthetünk, törölhetünk, nevezhetünk át, nyithatunk meg és menthetünk el. A modus operandi nem bonyolult, adja magát a procedúra.

Mérések

A perfect control és az USB frissítési rátájának vizsgálatát az OxyPlot MouseTester v1.5.3-as verziójával ejtettük meg, a gyárilag eltárolt cpi-értékeken. Az emberibb tartományokban rendre 5-5,5-6 m/s-os eredményeket kaptunk, melyekre egyetlen rossz szavunk sem lehet; még a legalacsonyabb érzékenységet használó játékosok is nyugodt szívvel tehetik voksukat az új Basiliskre.


[+]


[+]

[+]

4000 cpi-n találkoztunk egy anomáliával (nem vagyunk benne biztosak, hogy joggal nevezhetjük annak): az egyik söprögetésünk alkalmával nem kevesebb mint 10 m/s-os produkciónak lehettünk szemtanúi, ami rendesen megmozgatta a szemhéjunkat, leginkább azért, mert ezt utána nem sikerült sehogyan sem megismételnünk/megközelítenünk, ám a grafikonok formája túlontúl konzisztens ahhoz, hogy valamiféle mérési hibának tituláljuk a dolgot. Szeretnénk hinni, hogy mi állunk a háttérben, és egy pillanatra Superman szelleme szállta meg vénülő karunkat.


[+]


[+]

4000 cpi felett is megmaradt a nagyjából 5 m/s-os teljesítmény, de ez inkább csak érdekesség, mivel ilyen (vagy nagyobb) felbontással senki hozzáértőbb nem használja az egerét. A polling rate stabilitása – a vártnak megfelelően – szintén hozta a nagykönyvben megírtakat.

[+]

Legvégül a művészpalánták eszközét, a Microsoft Paintet vettük elő, hogy megnézzük, van-e jitter, smoothing vagy érzékelhető angle snapping; ehhez számokat, betűket, egyenes(re hajazó) vonalakat, illetve virtuális "kakaós csigákat" rajzolgattunk az üres vászonra.


[+]

A legkényelmesebbnek a 800 és 1800 cpi-s lépcsők bizonyultak, de ebben nincs semmi meglepő. Kiemelnénk, hogy a 800 cpi ezesetben különösen komfortos és intuitív volt a krikszkrakszolás során. Még a 4000 cpi-t is viszonylag kontrollálhatónak találtuk, ám felette már teljesen elszabadult a pokol (noha még így is kevésbé, mint sok más modell esetében); 9000 és 20 000 cpi-n már nem is vagyunk képesek eldönteni, hogy jittert látunk-e vagy csak az überszenzitív érzékelő és a kezünk kohéziója alkotta a Parkinson-kóros ákombákomokat. Bármelyik is legyen igaz a két lehetőség közül, az lényegében irreleváns (mi inkább az utóbbit tartjuk valószínűnek).

Használat, konklúzió

Meg kell mondjuk, kellemesen csalódtunk tesztünk tárgyában, bár az is igaz, hogy a beharangozott súlycsökkentés miatt eleve bizakodóan álltunk hozzá a teszteléshez. Mint utóbb kiderült, helyesen tettük, mert a hétköznapokban semmilyen (igazi) probléma nem keserítette meg az együtt eltöltött időt, az egér mindig azonnal és precízen reagált mindenféle mozgatásra (mintás Razer Goliathus Control, illetve egyszínű Fnatic és HP Omen egérpadokkal operáltunk). Némi Apex Legends LAN-nal és Crispy Doommal is megkínáltuk a drágát, és pozitív benyomásaink mit sem változtak a rekreációs időtöltés folyamán. Adalék a történethez, hogy néhány órára átadtuk a használat jogát egy teljesen laikus jóbarátnak (elszánt DeathAdder rajongó az illető), aki egy szempillantás alatt belehabarodott a Basilisk V2-be, és skót felmenői ellenére kilátásba helyezte egy saját példány beszerzését.

Az egyedüli kényelmetlenség a tömeget illetően jelentkezett; sajnos számunkra még a 92 gramm sem éppen könnyű (ha nem csak böngészés/irodázás van terítéken), de szeretnénk megnyugtatni mindenkit, hogy ez maximálisan egyéni sirám, a leendő tulajok túlnyomó többségének nem lesz ilyen jellegű gondja, mert ez nem számít nehéznek.

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy egy igényes, high-end periféria járt a kezünk között. Formájából és méretéből adódóan inkább tenyeres fogáshoz (palm grip) való az eszköz, de mint tudjuk, szinte bármit lehet bárhogy fogni, csak megszokás kérdése a dolog. A kapcsolók taktilisek, se nem túl könnyű, se nem túl nehéz őket lenyomni, pont az arany középúton járnak. A fő klikkeknél megfigyelhető némi post travel, ami a jobb katt esetében hangsúlyosabb. A cserélhető cpi-ravasz jópofa implementációja a sniper gomboknak, mert aktiválása (és lenyomva tartása) könnyebb az átlagnál, ám valós hasznát inkább például Photoshopban látjuk, mintsem játékokban (az izommemóriára nincs jó hatással az érzékenység váltogatása, célszerű egy szettinggel megtanulni lőni). Véleményünk szerint a görgő is nagy erőssége a baziliszkusznak, mert nem csak dönthető, hanem az ellenállása is állítható, így többek találhatják meg a számukra (vagy a felhasználási mód számára) optimális beállítást. A talpak nem túl vaskosak, s bár volt már szerencsénk fürgébb darabokhoz, azért jól csúsznak.

A Speedflex kábel rugalmasságát tekintve előrelépés sok más, harisnyázott megoldáshoz képest, ám egy minőségi paracord cipőfűzőszerű szintjét nem hozza – ettől függetlenül örülünk neki, hogy a gyártók végre kezdik észrevenni, hogy mire van szüksége a nagyérdeműnek. Az RGB világítás megfelel a Razer termékek ezen a téren megszokott, magas színvonalának, nem lehet rá panaszunk, a már-már túlbonyolított szoftver segítségével pedig nem csak a LED-ek fényét szabhatjuk testre a végletekig, hanem minden egyéb egérjellemzőt is.


[+]

Ami nem annyira tetszett nekünk, az a Synapse 3; kissé már túlzónak találjuk a rengeteg, rendelkezésre álló opciót, de botorság volna ezt keserű szájízzel előadni. Az üröm inkább abban keresendő, hogy az applikáció már-már szégyentelenül tolakodó: olyan is megesett velünk, hogy még éppenhogy csak elhagytuk a POST képernyőt, a Windows még sehol, de a Synapse 3 ablaka már ott virított előttünk, hogy telepíteni kellene valamit, kedves felhasználó. Az sem dícséretes, hogy hiába mentünk el mindent a fedélzeti memóriába, ha egy másik, a drivertől mentes gépre csatlakoztatjuk a Basilisk V2-t, akkor is elkezd könyörögni a Synapse-ért minden boot után, és ennek a kiiktatására egyelőre nem találtunk módot.

Ettől eltekintve meg merjük kockáztatni az ajánlott díj kiadását, mert ha a forma/tömeg megfelel a számunkra, és a borsos, körülbelül 30 000 forintos árcédulát meglátva nem válunk nyomban kővé a kirakat előtt, egy határozottan impozáns és kellemes kurzorkergetőt zsákolhatunk be magunknak a Razer Basilisk V2 személyében.


Razer Basilisk V2 egér

Synthwave

A Razer Basilisk V2 egeret a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Razer

Előzmények

Hirdetés