Hirdetés
Arányok mindenek felett
A Potionomics eredetileg 2022-ben jelent meg PC-re, és bár belopta magát a kritikusok és a rajongók szívébe, teljesen elégedett azért kevesen voltak vele. Sokan váratlan nehézsége miatt panaszkodtak, a szinkron hiánya pedig a kidolgozott karakteranimációk mellett még inkább feltűnő volt. A Voracious Games és az XSEED az elmúlt két évben azon szorgoskodtak, hogy elkészítsék a program definitív változatát, ami a Masterwork Edition alcímmel érkezett meg, ezúttal már konzolokra is. A rengeteg portolási munka, valamint a szinkronizált szereplők és az alternatív nehézségi módok mellett pedig egyéb extrák is helyet kaptak az új kiadásban, nem beszélve egy az eredetiből fájóan hiányzó végtelenített módról, ahol végre időkorlátok nélkül lehet szórakozni.
De hát mi is az a Potionomics: címének megfelelően egy varázsfőzetekre fókuszáló üzleti szimulátor időmenedzsmenttel, kártyás és szociális-randizós elemekkel, ami bár kiöntendő katyvasznak hangozhat, valójában ízletes koktéllá áll össze. Sylvia egy fiatal boszorka, aki ügyes, bár amatőr bájitalkeverő is. Nemrég elhunyt nagybátyja, Oswald ráhagyja Rafta különleges szigetén nyitott üzletét – ezzel együtt pedig gigantikus tartozását is. A műhelyben élt azonban egy beszélő bagoly is, mégpedig... Bagoly, aki felhívja figyelmünket egy versenyre, amely nyereménye fedezné adósságunkat. A bajnokság öt szegmensből áll, amelyek tíznaponta érkeznek el: akkorra készen kell lennünk három kiváló minőségű produktummal, miközben aktuális riválisunk is ezen dolgozik. A jobb minőségű bájitalok előállításához azonban ki kell építenünk kapcsolatrendszerünket és üzemeltetnünk kell üzletünket is.
[+]
A klasszikus, eredeti módban egy igen különleges élményben lehet részünk, ahol a képi világ és az általános hangulat egy igen kellemes, laza játékról árulkodik, míg a játékmenet, a folytonos időnyomás, a potenciális bukás lehetősége és így a korábbi mentés visszaállításának terhe pedig meglepő nyomasztást ér el, furcsa dichotómiát eredményezve. A folytonos hajtás a játékismeretek mély elsajátítását igényli, ugyanis elég sok tevékenység időt zabál, míg mások teljes időegységek leforgatása alatt teljesülnek csupán. Ez már önmagában szorongást tud kiváltani, főleg, mert Bagoly is állandóan nyaggat minket, hogy „mindjárt itt a verseny, készen állsz?!” Ezért is tartom pazarnak, hogy a Masterwork Editionbe bekerült egy nyugisabb mód, jóval kisebb nyomással, valamint egy még nehezebb fokozat azok számára, akik még inkább a maximalizációra és a kapitalista rendszerek kiismerésére építenének.
[+]
A játékmechanika ugyanis különböző, meglepően jó szinkronban működő rendszerekből áll össze. A legfontosabb a bájitalok keverése, ahol nem az alapanyagok, hanem hatóanyagaik, az úgynevezett „mágikus vitaminok”, vagy magamitok mennyisége határozza meg az eredményt. Más, hasonló kalandokkal szemben itt nem az a lényeg, hogy mit keverünk össze, hanem az, hogy az miből adódik össze. Persze maguk az alapanyagok is tudnak attribútumokat kölcsönözni, amik az érszékszervekre hathatnak pozitív vagy negatív módon. Maga a főzés időbe kerül, de ezt gyorsíthatjuk tüzelőanyagokkal. A termékeinket ki tudjuk rakni a – persze majd fejleszthető – üzletünkbe, és leállthatunk alkudozni a kuncsaftokkal is – és itt jön képbe a kártyás játék.
[+]
Verbális készségeinket és technikáinkat egy pakli szemlélteti, a jó lapok bevetésével pedig feltornászhatjuk portékánk árát, ügyelve arra, hogy egyfelől mi ne stresszeljünk, másfelől pedig a vendég se unja meg a hercehurcát. Vannak egymást erősítő lapok, védelmi megnyilvánulások, hosszabb hatást kiváltó kártyák és így tovább. Határozottan kreatívak és ügyesen építenek a verbális készségekre amellett, hogy maga a megközelítés egy kifejezetten jópofa módja a bizniszelés vizuális megjelenítésének, mellesleg pörgős, ráadásul szórakoztató is. Új lapokat az újonnan megismert szereplőktől vagy a sztori után szerezhetünk, hogy még taktikusabbak lehessünk, és kihasználjuk a szinergiákat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
