Arányok mindenek felett
A Potionomics eredetileg 2022-ben jelent meg PC-re, és bár belopta magát a kritikusok és a rajongók szívébe, teljesen elégedett azért kevesen voltak vele. Sokan váratlan nehézsége miatt panaszkodtak, a szinkron hiánya pedig a kidolgozott karakteranimációk mellett még inkább feltűnő volt. A Voracious Games és az XSEED az elmúlt két évben azon szorgoskodtak, hogy elkészítsék a program definitív változatát, ami a Masterwork Edition alcímmel érkezett meg, ezúttal már konzolokra is. A rengeteg portolási munka, valamint a szinkronizált szereplők és az alternatív nehézségi módok mellett pedig egyéb extrák is helyet kaptak az új kiadásban, nem beszélve egy az eredetiből fájóan hiányzó végtelenített módról, ahol végre időkorlátok nélkül lehet szórakozni.
De hát mi is az a Potionomics: címének megfelelően egy varázsfőzetekre fókuszáló üzleti szimulátor időmenedzsmenttel, kártyás és szociális-randizós elemekkel, ami bár kiöntendő katyvasznak hangozhat, valójában ízletes koktéllá áll össze. Sylvia egy fiatal boszorka, aki ügyes, bár amatőr bájitalkeverő is. Nemrég elhunyt nagybátyja, Oswald ráhagyja Rafta különleges szigetén nyitott üzletét – ezzel együtt pedig gigantikus tartozását is. A műhelyben élt azonban egy beszélő bagoly is, mégpedig... Bagoly, aki felhívja figyelmünket egy versenyre, amely nyereménye fedezné adósságunkat. A bajnokság öt szegmensből áll, amelyek tíznaponta érkeznek el: akkorra készen kell lennünk három kiváló minőségű produktummal, miközben aktuális riválisunk is ezen dolgozik. A jobb minőségű bájitalok előállításához azonban ki kell építenünk kapcsolatrendszerünket és üzemeltetnünk kell üzletünket is.
[+]
A klasszikus, eredeti módban egy igen különleges élményben lehet részünk, ahol a képi világ és az általános hangulat egy igen kellemes, laza játékról árulkodik, míg a játékmenet, a folytonos időnyomás, a potenciális bukás lehetősége és így a korábbi mentés visszaállításának terhe pedig meglepő nyomasztást ér el, furcsa dichotómiát eredményezve. A folytonos hajtás a játékismeretek mély elsajátítását igényli, ugyanis elég sok tevékenység időt zabál, míg mások teljes időegységek leforgatása alatt teljesülnek csupán. Ez már önmagában szorongást tud kiváltani, főleg, mert Bagoly is állandóan nyaggat minket, hogy „mindjárt itt a verseny, készen állsz?!” Ezért is tartom pazarnak, hogy a Masterwork Editionbe bekerült egy nyugisabb mód, jóval kisebb nyomással, valamint egy még nehezebb fokozat azok számára, akik még inkább a maximalizációra és a kapitalista rendszerek kiismerésére építenének.
[+]
A játékmechanika ugyanis különböző, meglepően jó szinkronban működő rendszerekből áll össze. A legfontosabb a bájitalok keverése, ahol nem az alapanyagok, hanem hatóanyagaik, az úgynevezett „mágikus vitaminok”, vagy magamitok mennyisége határozza meg az eredményt. Más, hasonló kalandokkal szemben itt nem az a lényeg, hogy mit keverünk össze, hanem az, hogy az miből adódik össze. Persze maguk az alapanyagok is tudnak attribútumokat kölcsönözni, amik az érszékszervekre hathatnak pozitív vagy negatív módon. Maga a főzés időbe kerül, de ezt gyorsíthatjuk tüzelőanyagokkal. A termékeinket ki tudjuk rakni a – persze majd fejleszthető – üzletünkbe, és leállthatunk alkudozni a kuncsaftokkal is – és itt jön képbe a kártyás játék.
[+]
Hirdetés
Verbális készségeinket és technikáinkat egy pakli szemlélteti, a jó lapok bevetésével pedig feltornászhatjuk portékánk árát, ügyelve arra, hogy egyfelől mi ne stresszeljünk, másfelől pedig a vendég se unja meg a hercehurcát. Vannak egymást erősítő lapok, védelmi megnyilvánulások, hosszabb hatást kiváltó kártyák és így tovább. Határozottan kreatívak és ügyesen építenek a verbális készségekre amellett, hogy maga a megközelítés egy kifejezetten jópofa módja a bizniszelés vizuális megjelenítésének, mellesleg pörgős, ráadásul szórakoztató is. Új lapokat az újonnan megismert szereplőktől vagy a sztori után szerezhetünk, hogy még taktikusabbak lehessünk, és kihasználjuk a szinergiákat.
A jó főzés a jó alapanyagoknál kezdődik
Persze úgy nem lesznek bájitalok, ha nem szerzünk alapanyagokat. Sylvia a városhoz van kötve, de kapcsolatait kiépítve megismerkedhet hősökkel, akik kalandjait finanszírozva – és bájitalokkal támogatva – már hozzáférhet a szükséges magamit-forrásokhoz. Ha ez túl bonyolult, hát vásárolhatunk a város üzleteiben is – ha pedig már kimozdultunk, ismerkedjünk meg a többiekkel. Saffron egy hippi hatású faun, aki bővítheti üzlethelyiségünket, míg Muktuk egy izmos rozmár, aki új üstöket és polcokat kreálhat az új helyhez, majd fejlesztheti azokat a hatékonyabb főzéshez és értékesítéshez. Luna egy bogárszerű marketinges, aki népszerűsítheti bizonyos bájitalainkat, míg Roxanne – első ellenfelünk – démoni bűbájokkal befolyásolhatja potenciális vendégeinket. Az új kiadásban már haverkodhatunk egy gengsztercápával is, sőt, kártyákat is bezsákolhatunk tőle amellett, hogy life coachként segíthet az ügyfelek kezelésében. Ezek a szolgáltatások persze mind pénzbe kerülnek, így tudatosan és előre gondolkodva kell terveket szőni, hogy épp mikor mire költsünk – miközben Damoklész kardjaként lebeg felettünk a verseny épp soron következő fordulója.
[+]
Kapcsolatunk a karakterekkel azonban nem kizárólag az üzletre korlátozódik, így megajándékozhatjuk őket, valamint – persze időegységekért – elmehetünk velük különféle programokra is. Ha elég közel kerülünk egymáshoz, akkor „szintet léphet” kapcsolatunk, ami extra dialóguskártyákhoz, kuponokhoz, sőt, akár románcokhoz is vezethet. Az első végigjátszás során, a program komplex rendszereivel ismerkedve még aligha lesz időnk pátyolgatni kapcsolatainkat, mivel időnket nagy eséllyel a kapkodós főzés és az enyhén hisztérikus bizniszelés zabálja fel. Maguk a figurák egyébként jópofák, bár tipikus fantasy klisékbe esnek. Ezzel együtt azonban szórakoztatóak a diskurzusok velük, kifejezetten jók az animációik, és pazar az új szinkronmunka – utóbbi nélkül nagyon furcsán hatott a játék, így ez remek adalék lett. Valahol a 3D-s animációs filmek hatását keltik az átvezető jelenetek, de kicsit olyanok – és ezt egyáltalán nem negatívumként mondom –, mint azon mobilos játékok reklámjai, amelyek valójában nem is úgy néznek ki.
[+]
Kétségtelen, hogy a különböző nehézségi módokon más-más élményt kapunk. Könnyű szinten olyan a Potionomics, mint ahogy néhány kép láttán azt első blikkre gondolnánk: egy kedves, relaxálós, komótosabb bájitalfőzős-randizgatós-kártyázgatós móka. Normál vagy nehezített fokozaton viszont kőkemény kapitalista párhuzamról van szó, ahol a hitel kifizetése és a versenyek ciklikussága között alig van időnk másra ügyelni, mint a pozitív bevételi mutatóra. Felejtsük el – legalábbis elsőre – a szabad időtöltést, a komolyabb kísérletezést vagy a nagyobb befektetéseket! Sőt, eredeti formájában az 50. nap és a végső bajnokság után véget is ért a játék: mire lett volna lehetőségünk kiélvezni fáradhatatlan munkánk gyümölcsét, véget is ért minden. Azért éltünk, hogy dolgozzunk, és nem fordítva. A profitorientált, modern társadalom görbe tükreként ez stílusos lezárás – de egy játék befejezéseként érthető csalódás övezte. Ezért is kapott most végtelenített módot a Potionomics, így végre tényleg azt tehetünk életünkkel és üzletünkkel, amit csak szeretnének a végső győzelem kiharcolását követően.
[+]
A Potionomics egyébként is egy remek játék volt, de a Masterwork Edition kifejezetten pazar lett. Az új funkciók sokkal fogyaszthatóbbá és élvezetesebbé teszik az üzletvezetést az eltérő ízlésű játékosok számára is, anélkül, hogy büntetnék a kísérletezést. A verseny maga talán még mindig túl hosszú egy kicsit szerintem, de ha elkap a hangulat és a lendület, akkor tele van izgalmakkal, sikerélménnyel, kreatív ötletekkel és rengeteg lélekkel – mindez szuper, látványos és kellemes köntösben. A Voracious Games a legjobb alapanyagokat főzte kellő hőfokon ahhoz, hogy tényleg az ideális ízzel és kinézettel kerülhessen újra a piacra ez a finomság.
A Potionomics: Masterwork Edition PC-re, PlayStation 5-re, Switchre és Xbox Series gépekre jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó XSEED Games biztosította.
Összefoglalás
A Potionomics: Masterwork Edition biznisz- és időmenedzsmentet, kártyázást és randizást vegyít egy boszorkányos-varázslós-mágikus köntösben. Ez az új kiadás sokkal tartalmasabb, átgondoltabb és élvezetesebb az eredetinél. Könnyű változata megszünteti az eredeti kifejezetten nyomasztó időlimitjének jelentős részét, nehéz fokozaton pedig jópofa görbe tükre a kapitalista társadalmunknak, ahol a munka mellett kevés életre jut ideje az embernek.
A Potionomics: Masterwork Edition legfőbb pozitívumai:
- Műfajok remek hibridje;
- kellemes világ és hangulat;
- az újítások gazdagabbá és teljesebbé teszik az élményt.
A Potionomics: Masterwork Edition legnagyobb hiányosságai:
- Még mindig túl hosszú;
- még normál fokozaton is túl frusztráló és nyomasztó lehet.
Georgiadisz Leonidas
