Egyéb érdekességek és befejezés

Ha ezek után rászántuk magunkat egy polárszűrő megvásárlására, akkor megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy két fajtája is van: a lineáris és a cirkuláris polárszűrő. Cikkünk eddig az egyszerűség miatt a lineáris szűrő hatásait és működését mutatta be, de a tükörreflexes fényképezőgépeknél nagyon ritkán előfordulhat az a speciális eset, hogy a fényt félig áteresztő főtükör mögött lévő segédtükörre annyira kevés illetve olyan síkban polarizált fény jut, ami megzavarja az autofókusz működését. Ezen okok miatt terjedt el a cirkuláris polárszűrő. A cirkuláris polárszűrő működési elve kicsit bonyolultabb, cikkünk mondanivalójához talán elég lesz annyit tudni, hogy az egyébként azonos amplitúdójú és frekvenciájú elektromágneses hullámok itt nem egyszerűen csak polárosak lesznek (tehát egy síkba rendezik őket), hanem az elektromos és a mágneses hullámokat egymáshoz képest egy negyed hullámhossznyival eltolják. Egy kis ábrával talán mindez érthetőbbé válik:

forrás: www.nsm.buffalo.edu/~jochena/research/opticalactivity.html

Hol találkozhatunk még a polarizációval? Az előző oldalon említett keresztpoláros technikát nem csak a fotográfiában használják. Az ezen az elven alapuló polariszkóppal az átlátszó anyagokban keletkező feszültségeket lehet megvizsgálni. Egyes, üvegekből vagy műanyagokból készült felhasználási tárgyaknál fontos lehet, hogy minimális feszültség keletkezzen a felhasznált anyagban. Egyszerű példaként megmutatunk egy, előzőleg erős nyomásnak kitett (ezáltal kicsit deformált) szemüveglencsét, két polárszűrő közé téve:

Gyönyörű szépen látszanak a lencsén az interferencia-sávok, amelyek ebben az esetben anyagfeszültségre hívják fel a figyelmet. De ha az LCD monitorunk elé az asztalra helyezünk egy egyszerű, átlátszó színű műanyagvonalzót (vagy egy CD tokot). Ha a monitor a fő fényforrás (amely fényforrás ugye -mint fentebb írtuk- polarizált fényt ad), akkor a megkereshetjük azt a rálátási szöget, ahol láthatjuk ezeket a sávokat.

Egyébként egyes rovarok a nagyobb vizeken és a égbolton keletkező polarizációt használják a tájékozódáshoz, elég sok légköri jelenség jelentősen tartalmaz polarizált fényt (halo, szivárvány) és egyes utcai legendák szerint a vikingek is kettőstörő anyagokat használtak a tengeren való navigálásukhoz. Ez utóbbinak valóságtartalmának kiderítése nem a szerkesztőségre tartozik, viszont kötelességünk a cikk végére (remélhetőleg) felbuzdult fotósok figyelmeztetése: a polárszűrő egy célszerszám. Nem arra való hogy mindig az objektív elejére csavarva hordjuk. Hogy miért? Mert mindig elvesz a bejövő fény mennyiségéből, ezáltal könnyebben bemozdulhat a kép, ezen kívül vita tárgya ugyan, de a gondosan megtervezett objektívünk képet ne csapjuk agyon felesleges módon egy plusz üvegfelület beiktatásával. Lehet, hogy a képünkön ott lesz egy nagy szellemképes becsillanás, amit a helyszínen észre sem vettünk, de otthon csak a fejünk fog fájni a selejtes végeredmény miatt. Szóval használjuk, de csak arra, amire való.