Hirdetés
Megszorítások: CPU, alaplap, RAM
Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A legcélszerűbb azon elgondolkodni, hogy mennyit lehet engedni a hardverrel szemben támasztott igényeinkből. Vajon ezek valódi igények, vagy csak folyamatosan vásárlásra kényszerítő manipulációról van szó? Vegyük sorjában a komponenseket a processzortól indulva. Érdemes megfigyelni napi tevékenységünk folyamán a kihasználtságát. Néhány speciális esettől eltekintve az fog kijönni, hogy a drága csodamasina többnyire csak a lábát lógatja. Nem hogy tuningos, de még csak referencia csúcsteljesítményére sincs szükség.
Átalgos felhasználásra nem kell drága csúcsprocesszor
Internetezni, filmet, multimédiás tartalmakat nézegetni, irodai feladatok ellátására semmivel sem jobb egy 3-4 GHz-es, drága erőgép lényegesen szerényebb árú társainál. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol szükség van a lóerőkre, de az nem biztos, hogy nekünk annyira számít, ha időnként 30 helyett mondjuk 45 percig tart házi videónk konvertálása vagy egy komolyabb 3D renderelés. Szóval érdemes azon elgondolkodni, nem lesz-e elég egy nekünk kisebb CPU, feltétlenül cserélni kell-e aktuális központi egységünket.
Egy felsőkategóriás alaplap extráira nincs feltétlenül szükség
Tipikusan olyan alkatrész az alaplap, amin rengeteg pénzt lehet spórolni. Mivel ma már különösen integrált a központi processzor, a memóriavezérlő mellett a PCI Express sávok jelentős része fölött is ő rendelkezik, az alaplapra kerülő chipkészlet pedig már alig szól bele a teljesítménybe. Megfigyelhető, hogy egy szolid középkategóriás modellhez képest az akár kétszer annyiba kerülő csúcsmodellek már csak olyan extrákat adnak – további hosszú PCI Express csatlakozók, még több fázisú feszültségellátás, termetes hűtőbordák, alaplapi bekapcsológomb –, amit kevesen használnak ki.
A memória most sem túl drága, érdemes rá költeni
Sokkal érdemesebb a memóriára költeni, ugyanis annak továbbra is padlón van az ára. Persze itt sem kell a legdrágább, óriási bordás, külön ventilátoros, villogós készleteket venni, sőt sok éve bizonyítják már tesztjeink, hogy a memória tuningja szinte semmilyen hatással nincs a valós alkalmazásokra. (Mondjuk ez a helyzet a rendszermemóriából dolgozó IGP-s processzorok esetében éppen most kezdett el kicsit változni.) Általában sokkal jobban járunk két átlagos 4 GB-os modullal, mint két csúcs 2 GB-ossal, de szerényebb igényekhez vastagon elég két alap 2 GB-os, sőt játék nélkül 2 GB-on is kényelmesen ellehetünk. Természetesen sok RAM-hoz már kötelező a 64 bites operációs rendszer.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
