Külvilág, ergonómia

Az alapötlet mellett, miszerint ötvözzük a kompaktok kis méretét és tömegét a tükörreflexesek képminőségével és variálhatóságával (cserélhető objektív, vakuk és más kiegészítők segítségével), elsősorban a gép formavilága fogta meg a fotósok fantáziáját, mikor 2009-ben az Olympus bemutatta első m4/3 vázát, az E-P1-et (a legelső m4/3, és egyben cserélhető objektíves, nagy szenzoros, kompakt váz a mini-dSLR formájú Panasonic G1 volt). A nagyszerűen eltalált klasszikus külsővel hangos sikert aratott a gyártó annak ellenére, hogy messze nem volt tökéletes a kis masina. A Panasonic válaszára sem kellett sokat várni, ők a DMC-GF1-gyel indultak hódító hadjáratukra talán még nagyobb sikerrel. Ezek a masinák a mai napig közkedvelt fényképezők - nem ritkán profik használják őket másodgépnek, de aki olcsón szeretne belépőjegyet váltani az „igazi” fotózás világába, az nagyon jól jár egy-egy használtpiaci ajánlattal. Mellényúlni, nagyot bukni nem lehet, nemtetszés esetén könnyen továbbadható mindkét említett készülék.

A Panasonic G és GH sorozatával nemcsak tudásban, de formára is a dSLR vázakat igyekszik leutánozni. Annak ellenére, hogy a G3 gyakorlatilag egy miniatürizált, tükör nélküli „tükrös váz”, mégsem kell lemondanunk a használati kényelemről. A beépített vaku az optika középvonalától mérve bő hét centi magasra pattan fel, így könnyebben elkerülhetőek a nyusziszemek fotózáskor. Méretében nem sokkal kisebb egy belépő kategóriás dSLR-nél; igazán csak a csökkent vázmagasság zavaró, egy kézben tartva a gép sarka kissé nyomja tenyerünket a hüvelykujj tövénél. A vékony kialakítást a gyártó a markáns, gumival bevont markolattal ellensúlyozza. Ebbe középső-, gyűrűs- és kisujjunk megfelelően bele tud kapaszkodni.

A hátoldalon, a 3”-os érintésérzékeny kijelző mellett még épphogy elég hely jut a hüvelykujjnak. Az ujjbegy a paraméterező tárcsa és a filmfelvételt indító nyomógomb között próbál elhelyezkedni a kézmérettel fordítottan arányos sikerrel. Apropó paraméterező tárcsa: ezt nem csak forgatni, hanem benyomni is lehet, így egy tárcsával két külön funkciót lehet vezérelni. A tárcsa nagyon nehezen jár és benyomásához is erő kell. A már említett filmfelvételt indító gomb kerülete gallér kialakítású, ezért nehézkes a megnyomása. Nyilván a véletlen nyomkodástól véd ez a megoldás, de hátulütője egyértelmű. A többi nyomógomb is apró, határozatlan nyomáspontú – legjobban és legkönnyebben körömmel működtethető mind.

A G3 kijelzője kihajtható és elforgatható, ami nagyon praktikus számos fotózási helyzetben, mint például a földhöz közel tartva a gépet vagy épp fejünk fölött hadonászva egy koncerten. Amint már említettük, az egérmozi érintésérzékeny, így több művelet is elvégezhető vele. Fontos az „is” szócska kihangsúlyozása, mert nem csak és kizárólag vele dolgozhatunk – használata ránk van bízva.

A váz alján fém állványmenet fogad, ami pontosan az optika középvonala alá esik. Az akkumulátort és a memóriakártyát közös, nagyméretű fedél borítja. Ennek elrendezése praktikus, ugyanis memóriakártya vagy akkumulátor cseréjekor nem kell levenni kinyitásához az állvány talpbetétjét.

A fényképezőgép összes elektronikus csatlakozási pontja a váz jobb oldalára került. A kis ajtó „zsanérjának” kialakítása miatt mindig be akar csukódni – mi ezt a megoldást nem annyira szeretjük a macerásabb kábelcsatlakoztatás miatt.

A Panasonic G3 elektronikus keresője nagyfelbontású, sötétben sem zsizsikesedik, de a készülék mozgatásakor szaggatott lesz a képe, a képfrissítés erősen visszaesik. A -4 és +4 dioptriatartomány példás, ilyen tág határok közt külső kiegészítők nélkül nem sok kereső állítható be a fotós szeméhez. Az EVF képe tiszta, nem pixeles, s szinte az összes információ megjeleníthető rajta is.

Végül a fényképező tetőlapján balról jobbra haladva a hangszórót, a vaku nyitópeckét, a vakusaru előtt a sztereó mikrofont, a módválasztó tárcsát, a bekapcsológombot (amit többször le akartunk törni), a kioldót és végül az intelligens automata módba kapcsolót láthatjuk.

A Panasonic DMC-G3 külsőleg egy lekicsinyített tükörreflexes fényképezőgép, amely ráadásul nem szép. Saját véleményünk az, hogy nem ez a forma az, amely a m4/3 rendszer szellemiségét tükrözi, azonban ez erősen szubjektív elgondolás, mindenki maga döntse el, tetszik-e neki ez a külalak vagy sem. Az azonban biztos, hogy mérete ellenére jó a fogása a váznak; sajnos, a gombok kezelhetőségét elsősorban nem kicsiny méretük, hanem érzéketlen nyomáspontjuk rontja le. A hátsó paraméterező tárcsa nagyon keményen tekerhető, és amint már említettük, benyomásához is erő kell. Itt egy kicsit átesett a ló túlsó oldalára a Pana. Ugyanakkor piros pontot érdemel a magasra nyíló beépített vaku, az érintésérzékeny kijelző, amely szép képével, valamint nagyon jó és könnyű használhatóságával lopta be magát szívünkbe, és az elektronikus kereső, amely az elvárásoknak majdnem teljesen megfelelt.

Adatlap

Panasonic DMC-G3
Érzékelő típusa, mérete	Live MOS 4/3" (17,3 x 13 mm)
Effektív felbontás	16 MP
Optika	cserélhető
Bajonettrendszer	m4/3
Optika kezdő fényereje (W-T)	optikától függ
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	nincs
Képstabilizátor hatásfoka	-
Pormentesítő rendszer	van, Supersonic Wave Filter
Záridő	1/4000 - 60 mp (Bulb max. 120 mp)
LCD	TFT LCD 3" érintésérzékeny, kihajtható, elforgatható, 460 000 képpontos felbontással és kb. 100%-os képfedéssel
Kereső	van, elektronikus (1,44 MP felbontással, kb. 100%-os képfedéssel és 1,4x nagyítással. Dioptriaállítási lehetőség -4 é +4 között)
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD/SDHC/SDXC
AF típusa	kontrasztérzékelő AF rendszer
AF módok	AF-S, AF-C
AF élességállítási tartománya	optikafüggő
ISO érzékenység-tartomány	auto, 160-6400 között 1 vagy 1/3 FÉ lépésekben
Fénymérés módja	144 zónás mátrix fénymérő rendszer, intelligens többmezős, szpot vagy középre súlyozott méréssel
Fehéregyensúly	auto, napos, borús, árnyékos, megvilágított, vaku, fehérbeállítás 1, 2, színhőmérséklet beállítás (érintésvezérlés lehetséges)
Vaku	10,5 kulcsszám (ISO 160 mellett)
Vakuüzemmódok	auto, auto és vörösszemhatás-csökkentés, mindig bekapcsolva, vörösszemhatás-csökkentés, lassú szinkronizálás, lassú szinkronizálás és vörösszemhatás csökkentés
Exponálás	egy kép, sorozatfelvétel (SH - élőkép nélkül, H - élőkép nélkül, M - élőképpel, L - élőképpel), expozíciós sorozat, időzítő (10 mp, 2 mp, 10 mp után 3 kép)
Üzemmódok	P, A, S, M, C1, C2, sémák, kreatív vezérlés
Scene üzemmódok	állókép: portré, lágy bőrtónus, táj, épület, sport, virág, étel, tárgy, kevés fény, parti, naplemente; mozgókép: portré, lágy bőrtónus, táj, épület, sport, virág, étel, tárgy, kevés fény, parti, naplemente (Az állókép SCN üzemmód kiválasztásával, majd a mozgókép gomb megnyomásával aktiválható. Az állókép SCN üzemmód hozzá tartozó mozgókép SCN üzemmód nélkül normál üzemmódban vagy hozzá tartozó üzemmódban kerül felvételre.)
Felbontás	4592x3448, 3232x2424, 2272x1704, 1824x1368, 4576x3056, 3232x2160, 2272x1520, 1824x1216, 4576x2576, 3232x1824, 1920x1080, 1824x1024, 3424x3424, 2416x2416, 1712x1712, 1712x1712
Nyers (RAW) fájl	van, RW2
Effektek	kifejező, retró, high key, szépia, high dynamic
Videofelvétel	van, AVCHD (MTS), Quick Time MJPEG (MOV)
Videó minősége	320x240 @ 30 kép/mp, 640x480 @ 30 kép/mp, 1280x720 @ 30 kép/mp, 1920x1080 @ 50i (szenzor kimenet: 25p), 1280x720 @ 50p (szenzor kimenet: 25p)
Videó maximális hossza	AVCHD a képminőséget [FSH]-ra állítva: kb. 110 perc; Motion JPEG, a képminőséget [HD]-ra állítva: kb. 120 perc
Extrák	elforgatható, kihajtható kijelző, beépített EVF
I/O interfész	remote (távirányító), HDMI, USB 2.0 @ A/V
Áramellátás	DMW-BLD10E Li-Ion akku (7,2 V, 1010 mAh, 7,3 Wh) kb. 270 képre elegendő kapacitás
Méret	115,2 x 83,6 x 46,7 mm
Tömeg	336 gramm csak a váz
Váz anyaga	műanyag
Bruttó fogyasztói ár	189 900 Ft (váz + 14-42 mm G Vario F3.5-F5.6 Asph. Mega O.I.S.)
Garancia	2 év

Menürendszer

A G3 menürendszere ugyan szemrevalóbb, mint a korábbi modelleké, de még mindig tipikusan Panás. Összesen öt fő menüponttal találkozhatunk, melyek egyedi piktogramokat kaptak. Az első ezek közül a „Felvétel”, ahová a képalkotással szorosan összefüggő funkciókat zsúfolták be. Itt összesen 25 szolgáltatás paramétereit módosíthatjuk, mint például a fotóstílus, a képarány, a képméret, a minőség, a fókuszmód, a fénymérés módja, az ISO limit, az árnyékkompenzáció (vignetta ellen), képstabilizátor és egyebek.

Második a sorban a „Mozgókép”, ahol három oldalon 14-féle beállítási lehetőség paramétereit állíthatjuk össze. Ezek között szerepel a fotóstílus, a felvételi mód, a minőség, a fókuszmód, a szélzajcsökkentés stb.

Az „Egyéni Menü” a teljes menürendszer legvaskosabb alegysége, itt kereken hét oldalon veszhetünk el többek között a „Fn” gombok kiosztásában, az AF egyes beállításaiban, a manuális élességállítás rejtelmeiben és hasonló témakörökben. Akad egy-két olyan menüpont (például az AF-vel kapcsolatban), amit mi inkább az első almenüpontba helyeztünk volna.

A „Beállítás” az utolsó előtti halmaz, ahol öt oldalon a fényképezőgép olyan dolgaihoz kapunk hozzáférést, melyek az általános működéssel függenek össze. Ilyenek például az idő és a dátum, a világidő, a hangerő (AF, élességállítás stb.), az LCD fényereje, az USB üzemmód, a videokimenet, a HDMI, a memóriakártya formázása és hasonlók.

Végül, a „Lejátszás” az utolsó egység - itt a képvisszanézés funkcióit tehetjük egyedivé. Ide pakolta a gyártó a diabemutatót, a lejátszási módot, a címszerkesztést, az átméretezést, forgatást és más képmanipulációs szolgáltatásokat. Készítettünk egy videót, amelyben a teljes menürendszert végiglapozva mutatjuk be a szolgáltatások és funkciók listáját:

A DMC-G3 menüje tipikusan Panasonicos, de pár ikonnal valamelyest ki lett csinosítva. Elég sok funkció és szolgáltatás megtalálható benne, van rá esély, hogy az új tulajdonos elvesszen benne. Egyes elemek nem oda kerültek, ahová mi szerettük volna, de kis gyakorlással bármi megtalálható. Egyes rövidítések félrevezetőek, nem egyértelműek.

Működés

A Panasonic DMC-G3 a GF és a GH sorozat közé ékelődik, mindkét irányból örökölt egy kicsit. Formáját, kihajtható és elforgatható kijelzőjét és beépített elektronikus keresőjét a GH-tól, tudását pedig a GF-től kapta. Ezzel a gyártó is egyértelműen közölni szeretné, hogy aki a csúcs-szuper masinát akarja, az vásárolja csak meg bátran továbbra is a GH sorozat valamely tagját. Akinek pedig a téglatest tetszik az alapvető szolgáltatásokkal és funkciókkal, de semmiképp sem akar lemondani a teljesen manuális vezérlésről és konfigurálhatóságról, az maradjon a GF sorozatnál (ebbe a mondatba most egyelőre bele lehet kötni, hiszen a GF1 utáni két újabb generáció, a GF2 és a GF3, semmiképp sem tekinthetőek az ős igazi utódjának).

Mit kínál, mit kapunk hát a G3-tól, amiért érdemes ezzel a kategóriával foglalkozni? Nos, amint fentebb már említettük, legfontosabb érv mellette az artikulatív és érintésérzékeny kijelző és a beépített elektronikus kereső, amely többek között jóval nagyobb felbontást kínál, mint a GF sorozathoz külön megvásárolható EVF.

Sajnos, semmi sem tökéletes, így a G3 mindkét megjelenítője (LCD és EVF) például akadozó képet ad, amint a jó fényviszonyokból áttérünk az éjszakába. És itt most az éjszaka alatt ne azt képzeljük el, hogy egy, a civilizációtól több ezer kilométerre eső puszta közepén csücsülünk a sötét vulkánhamuval borított földön borult égbolt alatt, hanem mondjuk egy szobában, ahol egy kis asztali- és egy állólámpa adja a fényt.

De maradjunk még egy kicsit a kijelzőnél. Ennek segítségével számos funkciót vezérelhetünk egyszerűen érintéssel anélkül, hogy a menürendszer mélyébe kellene tévednünk. Persze, innen is elérhető a gyorsmenü, de sokkal izgalmasabb a fókuszmező kiválasztása, annak átméretezése, vagy akár a teljes expozícióvezérlés egy ujjbeggyel. Íme videónk a témával kapcsolatban (a filmben egyben a gyengébb fényviszonyok alatt tapasztalható fókuszsebesség és pontosság is megfigyelhető):

Amint látható, a G3 AF rendszere szépen megbirkózik a viszonylagos sötéttel is, az AF mező pedig szabadon helyezhető el a teljes TFT felületén. Mérete vagy az oldalsó csúszkával ujjunkkal, vagy a paraméterező tárcsa segítségével módosítható. Az érintőképernyő nagyon jól és gyorsan reagál, semmi erőfeszítés nem szükséges használatához.

Következő kérdés nyilván az AF sebessége és pontossága lenne jó fényviszonyok mellett, hiszen az Olympus mellett a Panasonic is azt hirdeti, övé a világ leggyorsabb AF rendszere. Ennek megfelelően a gyártó mérnökei (vagy inkább marketingesei?) szerényen csak „Light Speed AF-nek”, azaz „Fénysebes AF rendszernek” nevezték el a G3 (és a GH2) élességállító mechanizmusát. Íme:

Szerintünk a G3 AF sebessége valamivel lassabb, mint az Olympus E-P3-é, de cserébe pontosabb rossz megvilágítás mellett (az Olympus gépe ráadásul egyáltalán nem is tudott fókuszálni több esetben, hasonlóan gyenge fényben). Azt azonban nem lehet állítani róla, hogy lassú lenne, mert nem az, sőt, nem egy belépőszintű dSLR váz élességállító rendszerét utasítja maga mögé.

Természetesen megtalálhatóak a szokványosabb funkciók is a G3-ban, mint például a képi szűrők, amit a gyártó „Kreatív Vezérlésnek” hív. Ez az összesen öt szűrőből (Expresszív, Retró, High key, Szépia és Nagy dinamika) álló szolgáltatáscsomag egyaránt alkalmazható álló- és mozgóképekre.

A Panasonicnál „Árnyék kompenzációnak” hívott funkció a fényerősebb objektívek peremsötétedését (vignettálás) hivatott csökkenteni. Ennek segítségével körülbelül egy FÉ-s rekeszelésnyi csökkenést érhetünk el. További funkciók, észrevételek a masina használatát illetően egy csokorba szedve:

• A fényképezőgép bekapcsolását követően körülbelül 0,9 mp elteltével készül el az első fotó, ez a viszonylagos lassúság nem utolsó sorban a nem túl kézre eső bekapcsoló gombnak köszönhető. Két expozíció között 0,46 mp telik el, ami nem rossz eredmény.
• Az akkumulátor valóban elég rövid életű, egy töltéssel körülbelül 300 képet sikerült készítenünk átlagos LCD használat mellett.
• A beépített EVF mellett immár nincs mozgásérzékelő szenzor, ezért a külön nyomógombbal lehet csak LCD/EVF között váltani. Kár volt ezt a filléres alkatrészt lespórolni.
• Többek között a „Fn1” és a „Fn2” gomb is szabadon konfigurálható, így más-más szolgáltatás, vagy funkció indítására lehet őket beállítani.

A Panasonic DMC-G3 nem rendelkezik vázba épített képstabilizáló rendszerrel, de például a kitoptika, amit a géphez adnak, képes ennek a feladatnak az ellátására. A nálunk járt tesztkészüléknek valószínűleg hibás volt ez a része, mert próbáink során semmilyen hatása nem volt a stabilizátor be- vagy kikapcsolásának:

Összegezve nem egy rossz gép a G3, sőt, tudásra és sebességre is a legjobbak között van. Azonban a már-már túlzóan kicsinyített méret, a mozgásszenzor elhagyása, az elődhöz képest kis markolat mind egyfajta visszalépést jelent. Néha azt érezzük, megőrültek a gyártók, mikor a túlzott miniatürizálás mellett döntöttek.

Képminőség

A Panasonic új, 16 MP-es szenzorjának teljesítményére már nagyon kíváncsiak voltunk, eddig csak a 12 MP-es m4/3 érzékelőkkel volt dolgunk, melyek már jócskán benne vannak a korban. Vizsgálódásunkhoz a gépen belüli zajszűrést kikapcsoltuk, a masinát legjobb minőségű és legnagyobb felbontású JPEG és RAW mentésre buzdítottuk. Automatikus fehéregyensúlyt és kiértékelő fénymérést használtunk. A viszonylag új fényképezőgép RAW fájljait egyelőre nem sok nyerskép-szerkesztő szoftver (konkrétan csak a vele adott Silkypix 3.1.6.0 és a legújabb RawTherapee 3.0B1.62) támogatja, ezért csak minimális módon vizsgáltuk az RW2 fájlokból elérhető minőséget.

Első körben úgy gondoltuk, essünk túl a zajos képeken, hiszen ez a pont nagyon sok felhasználót érdekel - mennyivel jobb az új szenzor kihozatala, mint a régebbi érzékelőké? Lássuk!

Az első menetben csak a JPEG fájlok szerepeltek. Már itt kiderült, hogy gyakorlatilag a teljes érzékenységi tartomány (ISO 160-6400) nagyon szépen használható, a gyártó JPEG-jeire tipikus „artifact-olódás” is csak ISO 3200-on kezdett halványan jelentkezni. Láthatóan nem birkózott meg teljesen tökéletesen a fényképezőgép automatikus fehéregyensúlya a műfénnyel; a neoncsöves világítás rózsaszínt vitt a vonalas ábrát és a színes felületeket mutató fotókra. A festményes képeken látható, hogy ISO 3200 mellett tulajdonképpen ugyanannyi részlet fedezhető fel a fotókon, mint ISO 160-on. A maximális ISO 6400-as érték is használható marad, nem nagy a képminőség romlása.

Ha a nyers fájlokat nézzük meg, akkor kicsit más képet kapunk: ezeken már ISO 1600 használata mellett is észrevehető a kromatikus zaj. Az általunk sebtében RAW-ból „hívott” JPEG fájlok minősége lényegében nem lett jobb a gép által készítetteknél, cserébe itt olyan fehéregyensúlyt állíthattunk be, ami közel(ebb) volt a valósághoz. A megfelelő zajszűrés/részletmegtartás közti arány felkutatására jóval több időt kellene szánni, ezt most nem volt módunk kikísérletezni.

Képmintáinkból kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a G3 fénymérése pontos, fehéregyensúlya természetes fénynél szintén megfelelő, ám neoncsöves megvilágítás mellett kicsit a vöröses, rózsaszínes felé elmegy. Az új szenzor dinamikatartománya is igen jó, ez főleg a hatos képmintán látszik, ahol a sötétebb zöld növényzet nincs bebukva és a ház teteje fölött látható világos égbolt sincs kiégve. Azt pedig, hogy a Panasonic JPEG alkotási algoritmusa kinek mennyire tetszik, azt döntse el mindenki maga.

Filmfelvétel és értékelés

A Panasonic igen jól csengő név, ha filmfelvételről van szó. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek videokamerák gyártásával, így azt a digitális fényképezőgépek vonalán is tudják kamatoztatni. És ezt meg is teszik, a GH sorozat (najó, mini sorozat) például közismerten az egyik legjobb „videokamera”. A gyártó úgy döntött, hogy most ebből a tudásból ad a kisebb G3-nak is, így ez a masina is képes már Full HD felbontásra. Kétféle tömörítési eljárás között választhatunk: AVCHD és Motion JPEG áll rendelkezésünkre, ahol előbbiben akár 17 Mbit/mp adatsűrűséget érhetünk el 50i (azaz 25p) módban. Majdnem, hogy csak a memóriakártya kapacitása szab határt a filmanyag hosszának, hiszen az AVCHD-ban akár 110-120 perc lehet. Aki beéri a kisebb fájlokkal, az válassza a Motion JPEG formátumot, ott egy film maximum 2 GB-os lehet.

A felvett hang sztereó, bekapcsolható szálzaj-szűréssel. Mozgóképfelvétel közben sem kell lemondanunk az állókép készítéséről: 16:9 aránnyal, 2 MP felbontásban készíthetőek ezek anélkül, hogy meg kellene szakítani a videofelvételt. Persze, a G3 azért kissé le lett butítva a jelenlegi zászlóshajó GH2-höz képest, így mozgóképfelvétel során nem áll rendelkezésünkre annyi szabadtér, mint a nagy tesónál. Azonban az összes kreatív szűrő és séma használható videóinkhoz is, ami a kreatív mozgóképfelvételnek igen tág teret ad.

S és A, azaz záridő- vagy rekeszérték prioritásban indítható a felvétel és a felhasználó által választott ISO értéket figyelmen kívül hagyja a G3. Egyedül az expozíció kompenzációval szólhatunk bele a felvételbe. Videózás közben vagy manuális, vagy folyamatos élességállítás érhető el. Tesztfilm.

Értékelés

A Panasonic DMC-G3 egy kis öszvér masina lett a gyártó jelenlegi zászlóshajójából (GH2) és a GF sorozat legújabb, harmadik kiadásából. Előbbinek formavilágát (beépített elektronikus kereső, artikulatív LCD), utóbbinak tudását és méretét kapta. A végeredmény ízlés kérdése, nekünk annyira nem tetszik ez az erőltetetten miniatürizált dSLR forma.

A G3-ban a legújabb 16 MP-es szenzor dübörög, a képminősége teljesen rendben van, bár akadnak emberek, akiknek a Panasonic szinte egyedi JPEG algoritmusa nem tetszik maximálisan. A masina nagyon alacsony zajszinteken dolgozik, fénymérése pontos, viszont az automatikus fehéregyensúly néha egy kicsit melléfog. Videofelvétel terén nem rossz a gépezet, de azért a Panasonicnak volt annyi esze, hogy valamelyest lebutítsa a GH2-höz képest.

Számunkra zavaró volt a nyomógombok érzéketlen, mély nyomást igénylő működése, az EVF melletti mozgásérzékelő szenzor elhagyása, a paraméterező tárcsa brutális erőigénye és a nagyon kis teljesítményű akku. Érdekes, hogy a készülék fogása nem lett rossz, bár az előd nagy markolata már sajnos a múlté. A miniatürizálásban főleg a Panasonic játszik éllovas szerepet; erről a csacsiságról végre le kellene jönni és olyan formájú fényképezők tervezésére és gyártására kellene inkább koncentrálni, amilyen régen az L1 volt. Egy felújított L1-gyel hatalmasat tarolhatna a Pana - a tartalom már megvan, már csak ki kéne marni azt az alutömböt..

Termék megnevezése	Panasonic DMC-G3
Jellemzés	Megérkezett az egybegyúrt GF-GH gépezet.
Pró	+ Jó állóképminőség, + alacsony zajszint, + nincs esztelenül magas ISO érték engedélyezve, + az elődnél gyorsabb AF rendszer, + sztereó hangfelvétel, + jó minőségű EVF, + jól és könnyen használható érintésérzékeny LCD, amely kihajtható és elforgatható, + rugalmas AF mező menedzsment, + saját igényeinkre szabható gyorsmenü, + két programozható Fn gomb.
Kontra	- Ronda, nem mindenhol logikus menürendszer, - érzéketlen nyomógombok, - gyenge akku, - brutális erőt igénylő paraméterező tárcsa, - a Bulb idő legfeljebb két perces lehet.
Ergonómia
Képminőség
Mozgóképek minősége
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

Panasonic DMC-G3

+1: DG Summilux 25 mm F1.4 ASPH.

A Panasonic itthoni forgalmazójának köszönhetően lehetőségünk nyílt arra, hogy a G3 mellett a Pana legújabb, 25 mm F1.4 objektívjét is röviden megvizsgáljuk. A kis vaskos optika igen nyálcsorgatóra sikeredett, első próbálgatásunk során csak a távolsági skálát és az igazi, mechanikus élességállítást hiányoltuk.

A szorító idő miatt csupán pár kérdésre kerestünk választ: milyen a körülbelül 160 000 forintos objektív CA-ra, becsillanásra és vignettálásra való hajlama? Milyen a bokeh? Nem is szaporítjuk a szót, íme pár tesztkép:

Pont kifogtunk egy iszonyatosan esős időszakot, ezért nem igazán tudtuk kivinni a kis ducit a szabadba, pedig ott lehetett volna igazán érdekes képeket készíteni vele. Sebaj, lesz még alkalmunk ezt pótolni, akkor majd mélyebbre ható vizsgálódást is folytatunk. Még a vignettálásról két kép:

MLaca

A Panasonic DMC-G3 fényképezőgépet és a Panasonic/Leica DG Summilux 25 mm F1.4 ASPH obejktívet a Panasonic South-East Europe Kft.-től kaptuk bemutatóra.