40 MP gyakorlatban
Mindez nem azt jelenti, hogy ideális körülmények között ne készíthetnénk akár 40 megapixeles tájképeket is.
A fenti képet az új M.Zuiko 14-150/4 -5.6 II-es túraobjektívvel lőttük, ami a maga kategóriájában kiemelkedően jó minőséget képvisel, de persze nem ezzel az objektívvel fogjuk saroktól sarokig kihasználni azt a 40 MP-t. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért egy remek válasz lehet a különböző fórumokon rendre felmerülő kételyre, hogy van-e értelme a mostanában oly divatos nagy felbontásnak úgy, hogy azt adott esetben az objektív nem feltétlenül tudja maradéktalanul kiszolgálni.
Hogy mindezt kiderítsük, ezt a 14-150-nel készült képet meglőttük ugyanitt hagyományos, 16 MP-es módban is. A korrekt összevetést kicsit nehezíti, hogy 40 MP-en teljesen máshogy épül fel a kép, továbbá, bár mindkét esetben kikapcsolt zajszűrést és alapélesítést használtunk, ennek ellenére maga a JPEG motor is teljesen más hangolású, messze nem olyan agresszív, mint normál üzemmódban. Ráadásul a nagyon eltérő felbontások miatt is nehéz nyers 100% kivágásokat korrektül egymás mellé tenni; ennek ellenére azért azt már itt is érezni, hogy a felbontás valamivel nagyobb.
Valamivel érdekesebb, különösen egy nagy átfogású zoom esetén, hogy mi történik, ha a vele készült 40 MP-es képet visszaméretezzük 16 MP-re, és úgy teszünk mellé egy hagyományos módon elkészített képet. Így a már egy ideje 16 MP-hez szokott szemünk jobban érzékeli, hogy történt-e előrelépés, és ha igen, mennyi. Leméreteztük hát a nagyfelbontású képet 16 MP-re, és az ebből kivágott 100%-os nézetet vetettük össze a hagyományos módon készült képpel. Érdemes őket új ablakban megnyitva összehasonlítani.
Huhh...
Valahogy azért arra nem számítottunk, hogy egy több mint 10x-es átfogású zoomobjektíven is ekkorát dob. No persze, ahogy említettük, az M.Zuiko14-150/4-5.6 II a maga műfajában egy kifejezetten ügyes darab, de ezzel együtt is érezni, hogy a kép szélei felé, ha nem is nagyon, de azért kicsit csökken a teljesítménye. Érezni már a sima 16 MP-es képen is, hogy a szélek felé már nem karcol akkorát, a nagyfelbontású képeken meg még inkább. Nagy kérdés tehát, hogy itt, ahol az objektív már egy leheletnyit gyengébb, van-e bármi értelme a 40 megapixelnek? A kép jobb alsó sarkait vetettük össze a sima 16 MP és a 40-ről 16-ra visszaméretezett képekből kivágott 100%-os nézeteken.
Ennél jobb példát keresve se találhatnánk annak bizonyítékául, hogy egy adott objektív felbontóképességet nyugodtan akár túl is mintavételezhetjük, kárunk biztos nem keletkezik belőle. Sőt, visszaméretezve hamar kiderül, hogy ha mást nem is, de a bayer interpolációval járó gyengeségeket teljesen levetkőzhetjük. A fenti képen például ez a sokkal jobb és pontosabb színinformáción elég látványosan megmutatkozik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
