Működés II.
És akkor most lássuk az igazán „izgalmas” szolgáltatásokat, amivel az Olympus OM-D E-M1 kényeztet! Ilyen például a vezeték nélküli távvezérelhetőség a Wi-Fi modulnak köszönhetően. Persze páran már legyintenek is, hiszen ezzel a szolgáltatással már találkoztunk a PEN E-P5-ben. Vagy mégsem? Az OM-D E-M1 jelenleg a gyártó csúcsmodellje, az összes kategória koronázatlan királya, tehát a funkciók és szolgáltatások terén is többet kell nyújtania, mint az alá sorolt gépeknek. És teszi is, ugyanis a távvezérlés itt nem csak az intelligens automata módra korlátozódik, meg a képnézegetésre, hanem teljesen szabad kezet kapunk a gép fölött. Az iOS, illetve Android operációs rendszerek alatt futó Olympus Image Share 2.0 legfrissebb változata már az E-M1-et is ismeri – ki is próbáltuk hát a mókát.
A csatlakozástól kezdve minden alapfunkció ugyanúgy működik, mint az E-P5 esetében, azonban itt okostelefonunkon (vagy táblagépünkön) változtathatjuk meg a fényképezőgép fő működési módját (P, A, S, M), az ISO értéket, a képkészítést (egyes kép, sorozatfelvétel, önkioldó), a záridőt, a rekeszértéket és a fehéregyensúlyt. Tehát gyakorlatilag olyan, mintha a fotómasinát nyomkodnánk, de közben mégsem, mert szabad rálátás esetén körülbelül ötméteres távolságból is elsüthetjük az E-M1-et. Az Olympus Image Share rengeteg beállítással kényeztet, például az így készített fotókat a távvezérlő készülékre is elmenthetjük (a mentett kép felbontása is beállítható). Képnézegetésre is ugyanúgy megvan a lehetőség, mintha magán a fényképezőgépen nézegetnénk fotóinkat.
Korábban rengetegen kérték, hogy az Olympus új masináiban legyen elérhető a kézi élességállítást nagy mértékben megkönnyítő focus peaking funkció. Nos, az E-P5 után végre az E-M1 is tudja az élesség visszajelzésének e módját: az egyéni menüben az élességállítással foglalkozó szekcióban megnyitjuk az MF Segéd menüpontot, ahol a nagyító mellett megtaláljuk a „Csúcsosítást” is. Egyébként a menünek egy teljesen más oldalán beállítható, hogy az úgynevezett csúcsosítás fehér vagy fekete élkiemeléssel működjön. Az intenzitást nem lehet módosítani, és nem minden esetben látható jól a kiemelés. Valószínűleg ezen még fognak csiszolni a mérnökök, és egy későbbi firmware-frissítéssel rendbe teszik a funkciót. Kisfilmünk a működéséről:
Míg az OM-D E-M5-nél legfeljebb 9 kép/mp volt a sorozatfelvételi sebesség csúcsa, addig itt, az E-M1-nél már 10 képet rögzíthetünk másodpercenként. Ilyenkor azonban le kell mondanunk a képstabilizátorról és az autofókuszról (azt az első felvétel előtt rögzíti a gép, amint félig lenyomjuk a kioldót). Saját méréseink szerint egy 16 GB-os, 95 MB/mp UHS-I Class 10-es jelölésű SanDisk Extreme Pro SDHC memóriakártyával a puffer megteltéig 36 darab Fine JPEG, vagy 32 darab RAW+Fine JPEG képet készíthetünk. A fotómasina előbbinél 7,96, utóbbi esetében pedig 22,83 mp alatt írja ki a betelt puffert a kártyára. Felvettük a redőnyzár működését a sorozatlövés közben:
Egy manapság divatos, de valóban érdekes és szemrevaló szolgáltatása az E-M1-nek az időeltolásos felvételi mód, azaz a time lapse. Mint általában más gépeknél, úgy itt is megadható az elkészítendő felvételek száma, a felvételek közti intervallum, a kioldás utáni késleltetés az első képkockánál, sőt, afelől is dönthetünk, hogy szeretnénk-e, hogy a fényképezőgép maga össze is fűzze egy AVI formátumú fájlba a képeket (1280x720 @ 10 fps 10,1 Mbps-os adatfolyam). Természetesen a mozgókép mellett az egyes fényképek is mentésre kerülnek az általunk választott formában (pl. RAW+Fine JPEG vagy csak JPEG/RAW). Tapasztalataink szerint egy frissen töltött akkuval egy legfeljebb 100-110 perces művelet hajtható végre, utána az áramforrás elszenderül. A mi esetünkben így egy kereken tíz másodperces videót sikerült készíteni (percenként egy felvétel x 100). Íme:
Következő lépésben figyelmünket a készülék AF sebességére összpontosítottuk. Tesztünk első részét (jelen írásunkat) a már korábban bemutatott M.Zuiko Digital ED12-50 mm F3.5-6.3 EZ objektívvel végeztük. Sajnos a várt M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 PRO még nem érkezett meg az országba, így azt egyelőre nem tudtuk próbára tenni, de remélhetőleg cikkünk második részében ezt pótolni tudjuk majd. Tehát az automatikus élességállítás lényegi része legközelebb lesz részletesen kivesézve, most csak az egyszerű, nappali fényviszonyok melletti fókuszálás sebességére voltunk kíváncsiak. Mint mindig, erről a műveletről is készült videó:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
