A cselekményről
Az Álomgyár árnyékában
Hirdetés
A játék főhőse háborús hősként szerelt le a második világháború után. A csendes-óceáni hadszíntéren szerzett érdemei miatt később a játékban gyakran lesz különféle élcelődések, atrocitások céltáblája kollégái körében, akik a harcok alatt persze a hátországban maradtak. A „nagyöregek” nehezen birkóznak meg Phelps tenni akarásával, kérlelhetetlen erkölcsi tisztaságával és idealizmusával. Az egész közeg mérhetetlenül nihilista, szinte ordít Phelpsről, hogy az ő grállovag mentalitása nem ebből a világból való. Az Álomgyár hamis csillogása alatt sötét titkok lappanganak, nem annyira meglepő, viszont örvendetes módon minden mindennel összefügg, a szálak pedig, mint annyiszor, természetesen most is a felső tízezer fényűző villáiba vezetnek.
A készítők komolyan gondolták, mikor lándzsát törtek a végletes realizmus mellett. Phelps-szel végig kell járnunk a szamárlétre minden fokát. Egyenruhás közrendőrként kezdünk, majd egy gyilkossági ügy felgöngyölítése után a közlekedésieknél találjuk magunkat. Eddig tart az oktató bevezető. Phelps előmenetele talán túl gyors, ugyanakkor még a hihető határokon belül mozog, olykor hónapok telnek el két ügy között. A gyilkossági csoport következik, ezt követi a kábszer ügyosztály, majd egy durva dramaturgiai csavar következtében a gyújtogatási részlegen találjuk magunkat. Ez már a finis, itt az ügyek ugyanis végig egymásra épülnek, sőt, visszamenőleg új színben tűntetik fel a kábítószer ügyosztályon tapasztalt történéseket is. Ennél többet nem fedhetek fel a történetből spoilerveszély nélkül.
A cselekmény több, egymástól lazán függő alappilléren nyugszik. Phelps karrierjének egyengetése mellett fokozatosan, mozaikszerűen derül fény a jelleme ellentmondásosságát adó háborús tetteire is. Ezzel összefüggésben lassan kiderül, hogy volt bajtársai –egyikük, Jack Kelso a játék vége felé játszható karakter -, akik a játékban óhatatlanul az események középpontjába csöppennek, miért gyűlölik őt annyira. Az itt-ott fellelhető, jelenetekként megelevenedő újságcikkek a grandiózus összeesküvés-puzzle darabkái, az összetartó szálak pedig a város jövőjére is hatással lévő események felé kulminálnak. A Mafia mesterien kimunkált cselekménye és üzenete elképesztő sekélyesnek és egyszerűnek tűnhet az új üdvöske fényében: meg merem kockáztatni, hogy sztoriban az L.A. Noire a videojátékok történelmének eddigi etalonja, műfajában legalábbis mindenképp. Olyan, mint egy elképesztő szövevényes, 20-30 órás krimi. Sötét, baljós és letaglózó, még a kissé összecsapott befejezés sem képes elrontani az összhatást.
A realizmus kiterjed a korrajzra is. Nem csupán hangulatában sikerült hűen megragadni a ’40-es évek végén alapos erkölcsi válságban dagonyázó Kaliforniát. A rádióból és az újságok lapjairól rendre a valóságban is megtörtént események köszönnek vissza, mint az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kommunistaellenes, mégis a Rákosi-korszak legszebb hagyományait idéző kirakatperei vagy a Black Dahlia gyilkosságok. Sőt, a hírhedt sorozatgyilkos kézre kerítése a játékos feladata lesz! A valóságban ez nem történt meg, legalábbis nem tudunk róla, de a játék erre is szolgál magyarázattal. A Team Bondi tényleg minden apró részletre odafigyelt. A történet számos mellékszereplője a valóságban is létezett:Mickey Cohen valóban a los angelesi alvilág rettegett gengsztere volt; a háttérben folyó intrikáknak egyrészt fontos résztvevője, másrészt bűnbakja lesz. Howard Hughes-ról, a filmrendező, filmproducer-iparmágnás pedig az Aviátor c. filmből mindenkinek ismerős lehet.
A játék mind cselekményben, mind hangulatban a szintén L.A. sötét oldalát bemutató,Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential) c. filmből merít, abban is szerepel Cohen, és a főhős Cole Phelps is olyan, mintha Guy Pearce Edmundjáról mintázták volna. A zsaruk világa itt is ugyanolyan cinikus, nyers, intrikus és szenvtelenül ábrázolt, mint a nagy sikerű, 1997-es filmben. Ez viszont több szempontból sem szerencsés. A film egyrészt nem kifejezetten film noir. James Ellroy eredeti regénye sokkal közelebb áll a stilisztikai hagyományokhoz, ám igen csapongóra és sűrűre, jóformán megfilmesíthetetlenre sikerült. Az adaptáció forgatókönyve minden bizonnyal azért kapott Oscart, mert épkézláb filmmé gyúrta a cselekményt. Másrészt viszont örvendetes tény, hogy az L.A. Noire forgatókönyve önmagában vizsgálva lényegesen érdekfeszítőbb, katartikusabb, egyszerűen jobb, mint a filmé, amiből annyit merít. A játék a film helyett is sikeresen rehabilitálja a szerző tabudöntögető szándékát: a nyomasztó társadalmi ellentétek, a nyíltabban tárgyalt rasszizmus és a film által mellőzött pedofília visszakerülése mind-mind a népszerű mozi fölé helyezik. Kár, hogy az alkotók mégis ennyire kishitűek voltak, jobban elrugaszkodhattak volna Ellroy-tól. Persze más filmklasszikusok szelleme is a játékban kísért. A Naked City c. DLC küldetés az azonos című Jules Dassin-filmet idézi, nem mellesleg talán ez a játék legjobb küldetése: film noiros, intrikus, morbid és szexi. Tökéletes!
Apropó DLC-k! Bár a zseniálisra sikeredett menüből egyenként is futtathatóak, mindegyik ügyosztály kap belőlük, és ezek maguktól is betöltődnek, ha eljön az ideje, szervesen illeszkedve a cselekmény nagyszerű ívébe. Ez alól talán csak az utolsó, Hughes-t is szerepeltető kivétel. Egy gigantikus robbanással kezdődik, a város valósággal felbolydul, azt hiszik, a szovjetek atombombákkal sorozták meg az Államokat. Elementáris élmény a riadt állatok módjára menekülő, megvadult autósokkal szemben száguldozni, káosz a köbön. Mégsem teljes az öröm, egyfelől a küldetés igen kusza és lapos, hirtelen lezárást kap, másfelől sehogy sem illik bele a krimi sötét, lappangó, méltóságteljes hömpölygésébe. Mire a játék betölti ezt az eseményt, már elindult a végjáték és vele a bosszúhadjárat. Szinte értelmetlen, hogy felspannolt hőseink az utolsó előtti pillanatban egy mellékszálon induljanak el. A történetszövésben is akadnak azért komoly hiátusok. A sztori kétharmadánál a főhős házassága válságba kerül. A baj ezzel csak az, hogy a játékos képtelen érezni a helyzet súlyosságát, mivel az asszonyt addig nem is láthatta, mellékes infó volt csupán, hogy Cole házas és gyerekei is vannak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
