Notebook bambuszba burkolva

Asus U53Jc

Először is szögezzük le, hogy a bambusz nem fa! A pázsitfűfélék családjába tartozik, mindazonáltal vannak olyan fajtái, melyek akár húsz méter magasra is megnőnek. Növekedésükkel kapcsolatban viszont nem a méret, hanem a sebesség a legérdekesebb adat. Olyan esetet is ismerünk, amikor egyetlen nap alatt 121 centimétert nőtt egy bambuszfajta, de az átlagos napi növekedés is bámulatos, 25-28 centiméter. Ráadásul ez a gyorsan fejlődő növény könnyű és szilárd, ezért az élet rengeteg területén felhasználják. Két évvel ezelőtt a CeBIT-en, az Asus standján bambuszborítású termékeket – köztük notebookokat – láthattunk. Akkor még csak mint környezetbarát burkolóanyag felhasználási lehetőségét vizsgálták, és a vállalat egyik munkatársa elárulta, hogy a lemezek felragasztásának módja még nem elég "zöld". Év végére viszont megoldották ezt a kérdés is, és debütált az első bambusz borítású Asus notebook.

Most pedig itt fekszik előttünk a legfrissebb modell, a 15,6 hüvelykes U53Jc. Van két kisebb társa is, a 14 hüvelykes U43Jc és a 13,3 hüvelykes U33Jc. Az új bambuszosok már nem is látszanak annyira bambuszosnak, mint a korábbiak. Színük sötétebb és egyenletesebb, sokkal inkább fára hasonlít. Az anyag tapintása kellemesen egyedi, bár érezni rajta, hogy csak egy vékony rétegről – inkább díszbetétről – van szó. Körülötte a krómhatású műanyag szerintünk nem valami elegáns, pedig meglehetősen drága gépekről van szó. Matt műanyagot vagy fémet sokkal szívesebben láttunk volna helyette.

Szemből és hátulról nézve az Asus U53Jc teljesen átlagos notebooknak látszik. Sajnos az elejére került két hangszórónyílása, ami hangzás szempontjából nem valami jó jel. Sokkal kellemesebb részlet a széles fart majdnem teljes egészében kitöltő akkumulátor. Ebből hatcellás, és kétféle nyolccellás is van. Nekünk a nagyobb, 84 Wh-s jutott, amivel közel három kilót nyom a laptop, de cserébe parádés akkumulátoros üzemidőt biztosít.

Oldalt komoly multimédiás arzenál sorakozik közepesen jó elrendezésben. Tesztgépünk jobb oldalán Blu-ray lemezeket olvasó optikai meghajtó indította a sort, utána egy USB 2.0 és Ethernet csatlakozó, végül pedig az analóg monitorkimenet következett példás rendben. Balra két hang, két USB 3.0 és egy HDMI a felállás. Jobb lett volna, ha ezt a panelt megcserélik az azt követő kártyaolvasóval. Hátrébb már jó a sorrend a szellőzőnyílásnál és tápcsatlakozónál. Nincs ExpressCard bővítő, de Kensington zárnak való hely sem.

Összeszerelési és általános minőség kapcsán találtunk pár kifogásolható részletet az Asus egyébként nagyon jó gépén. Ki kell viszont emelni, hogy ezekért talán a gép mostoha sorsa felelős, mert egy bemutató darabról van szó, mely hazai sajtóeseményeken és talán külföldön is szerepelt. Fedelén egy finom kis bemélyedést találtunk. Az elején elhelyezett LED-ek fénye pedig átszűrődött a touchpad gombjai és a föléjük helyezett díszléc közötti résen, továbbá itt-ott az illesztési hézagok is az optimálisnál picivel nagyobbak voltak. Általánosságban viszont elég jól összerakott, masszív gép benyomását keltette az U53Jc. Kijelzőjét stabilan, billegés nélkül tartotta a két keskeny zsanér. A gépház mérete és súlya ellenére sem hajlott vagy nyöszörgött kinyitás, becsukás, használat és cipelés közben sem.

Kinyitva az Asus U53Jc-t egyből olyan érzésünk támadt, hogy ezt a formatervet már láttuk valahol. A szépen megoldott, felső burkolatba integrált szigetes billentyűzet, alatta kellemes tapintású csuklótámasszal, fölötte pedig finom mintázatú betéttel nagyon hasonlít a Sony VAIO F modelljére. Kár, hogy a mattfelületű, kiváló monitort nem másolták le a tajvaniak. Helyette egy kommersz, fényes-tükrös megoldást kapunk hozzá illő fekete kávával. És természetesen a tenyérnyi – szerintünk teljesen fölösleges és csúnya – matrica sem maradhatott le a csuklótámaszról, amit vásárlás után tanácsos leszedni.

Maximális nyílásszögben nem éppen bajnok a bambusz Asus. Persze egy közel három kilogrammos, 15,6 hüvelykes gépet inkább asztalon és nem ölben szokás használni, ahhoz pedig bőven elég a durván 120 fok. A nagy akkuval ilyenkor is stabilan áll a laptop.

Alul semmi izgalmasat nem találtunk, csak egy közepes méretű ajtót és némi szellőzőnyílást. Alatta csak a leglényegesebb cserélhető alkatrészek sorakoztak: a két memóriamodul és a merevlemez. Sajnos szabad mini PCI Express helyet és belső 3G modemet sem kaptunk, így a vezeték nélküli hálózati rendszer n-es Wi-Fi-re és Bluetooth-ra korlátozódik.

Platform - CPU, RAM, HDD

Platform terén is tartogatott érdekességet az Asus U53Jc tesztgép, ugyanis a legmagasabb órajelű Intel Arrandale processzor dolgozik benne. A Core i7-620M-ről van szó, melynek nevéből hiányzik a Q-betű, tehát csak kétmagos – Hyper-Threadinggel virtuálisan négymagos. Alapórajele viszont 2,66 GHz, ami Turbo Boost technológiával egészen 3,33 GHz-re emelkedik fel. Hozzá 4 GB memóriát társítottak, a grafikáról pedig nem csak a CPU mellé tokozott Intel megoldás, hanem egy kis GeForce 310M is gondoskodik. Azért is, mert az NVIDIA Optimus technológiája éppen azt kapcsolja be, amelyikre szükség van. Kis teljesítményigénynél az Intelt, 3D-ben az NVIDIA-t. Működése alapértelmezésben automatikus, de a haladó felhasználók kézzel beállíthatják, hogy melyik alkalmazásoz melyik VGA-t kérik.

A további komponensek közül a percenként 7200-at pörgő, 500 GB-os merevlemezt és a Blu-ray olvasót érdemes kiemelni. Mellettük van még n-es Wi-Fi adapter és Bluetooth modul, illetve kapunk Windows 7 Home Premim operációs rendszert, ajándék táskát, egeret. A vételár az egyedi borítás, komoly processzor és Blu-ray olvasó miatt nem éppen barátságos, átlépi a 400 000 forintos határt.

Érdekes egy processzor a Core i7-620M: igaz, csak kétmagos, de magas órajelének köszönhetően akár a négymagos Core i7-720QM-mel is felveheti a versenyt. A két i7-es viszonya mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a közkedvelt Core i5-430M mennyivel lassabb nagyobb testvérénél.

Fenti eredményeinkből látszik, hogy néhány esetben a magasan pörgő kétmagos meg tudta előzni az alacsonyabb órajelű négymagost. Persze az Intel Turbo Boostja csökkenti az ilyen fajta előnyt, mert a kevés szálat használó feladatoknál a négymagos is alaposan felpörög. További lényeges részlet, hogy a CPU mellé tokozott GPU miatt az Arrandale platform lényegesen gyengébb memóriaeredményeket produkál, mint a Clarksfield.

500 GB Hitachi, 7200 rpm - Asus U53Jc

Jól döntöttek az Asusnál, amikor az U53Jc-be percenként 7200-at pörgő merevlemezt választottak. Az 500 GB-os Hitachi ugyan nem rendelkezik akkora adatsűrűséggel, mint a 640 GB-os modellek, de magasabb fordulatszámának köszönhetően jó 20%-kal gyorsabban olvas nála, az 500 GB-os 5400-ast pedig még nagyobb mértékben verte. Persze akkor lenne tökéletes a kép, ha az operációs rendszer egy kis SSD-n csücsülne.

500 GB Seagate, 5400 rpm, Asus VX5 - 640 GB Samsung, 5400 prm, Asus NX90

Megjelenítés, bevitel

Kijelzőből az LG 15,6 hüvelykes paneljára voksoltak az Asusnál. Ez egy mára teljesen átlagossá vált LED háttérvilágítású, TN+film technológiás megoldás nem valami sok, 1366x768 képponttal. Ennek megfelelően – talán fölöslegesen is – nagyok a pixelei. Sokkal jobban örültünk volna egy 1600x900-as panelnek. Színei szemből és részint oldalról nézve is rendben voltak, felülről és alulró viszont jelentkeztek a TN+film technológia szokásos gyengeségei, a színek fakulása és átfordulása.

Megvizsgáltuk a panel színeinek helyességét. Ehhez a 2D alkalmazásokban célszerűbb Intel grafikus magot kapcsoltuk be. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erosen eltér az elvárttól.

Kiinduláskor a megszokottnál egy kicsivel nagyobb átlagos eltérést tapasztaltunk, ami beállítás után már a várt, valamivel 1 deltaE fölötti értékre állt be. A maximális eltérést sajnos az eléggé feltűnő vörös és sötétszürke árnyalatoknál kaptuk, ami szabad szemmel is jól látható eltolódást eredményezett szinte tökéletesre kalibrált asztali monitorunkhoz képest. Az Asus U53Jc színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Ma már a notebookoknál sem számít különleges attrakciónak a 200 cd/m²-es maximális fényerő. Asus U53Jc tesztpéldányunknál ehhez elég magas, 1 cd/m²-es minimális fényerő tartozott, ami csupán 200:1 kontrasztarányt eredményez. Közepesen világos környezetben emiatt már a tükörképünket voltunk kénytelenek a monitoron szemlélni. Egyenletesség tekintetében sem volt világbajnok ez a panel. Két felső sarka nagyjából 15%-kal sötétebb volt a középső részénél. Hasonló volt a helyzet feketéjének bevilágításánál is, amit átlagos mértékűnek véltünk.

Sokszor kritizáltuk már az Asus szigetes billentyűzeteit. Valójában azok a megoldások csak annyiban különböztek a hagyományostól, hogy a gombok formája más volt. Nagyobbak lettek köztük a rések, ezáltal több szennyeződés jutott alájuk, mozgásuk pedig ingatag lett. Nos, az U53Jc szigetes billentyűzete nem ebbe a kategóriába tartozik! Akárcsak a Sony vagy Apple gépein, itt is a felső burkolatba integrálták a klaviatúrát. Annak résein kukucskálnak ki az egyes gombok, melyek mozgása így stabilabb, nem annyira érzékenyek a szennyeződésre, valamivel hosszabb úton és kellemesebb nyomásponttal járnak. Azt is ki kell emelni, hogy az U53Jc billentyűzete csak nagyon erős nyomás hatására horpad egy picit.

Ha felülemelkedünk a numerikus pad – mára kötelezővé vált – jelenlétén, akkor a kiosztással kapcsolatban sem sok kifogásolnivalónk lehet. Egyedül talán az, hogy a kurzormozgatókat is beszűkítették, a felső Insertet pedig a Delete-re tették Fn váltóval. Összességében tehát pozitív a véleményünk az Asus U53Jc billentyűzetéről, szívesen látnánk más Asus notebookokon is.

Meg voltunk elégedve a notebook érintőmezejével. A bambusz felületet érdekes volt tapogatni, bár lehetett volna picivel érdesebb. Rendben találtuk az alatta húzódó egybeszabott gombokat is. Jól mutat fölöttük a krómozott fémet imitáló, műanyagból készült díszléc. Az viszont nem, hogy mellette kilátszik a gép elejére, középre helyezett LED-ek fénye.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Imént láttuk, hogy a Core i7-620M teljesítményben gyakran utoléri a négymagos QM-eket. Nem említettük viszont, hogy velük ellentétben már 32 nm-es gyártási technológiával készül, és TDP értéke IGP-vel együtt 35 watt. Így platformszinten 15 wattal kevesebbet fogyaszt a nagyoknál, ami kisebb mértékű melegedést eredményez. Méréseink során tesztlaborunkban 24 °C-os hőmérséklet uralkodott.

Nyugalmi állapotban az Asus U53Jc felhasználóval érintkező felső része kellemesen hűs maradt. Alul, a fő hardverelemeket rejtő részeken viszont elérte a 35 °C-ot, ami kellemetlen melegedés előjele lehet. Még szerencse, hogy ez a laptop nem az ölben tartós kategóriába sorolható. A hangja nem volt zavaró a gépnek, bőven 20 dB alatt maradt a szintje.

A digitális lovak közé csapva azonnal megugrott a processzor hőmérséklete. Notebookos viszonylatban egészen alacsony, 48 °C-os szintjétől egy pillanat alatt húszat ugrott fölfelé. Természetesen a hűtés sem hagyhatta ezt szó nélkül: nagyjából 20 dB-ig emelte a hangját. Az első perc elteltével újabb tízest melegedett a CPU, ami még 4 dB hangosodást eredményezett. Ezután az ötödik percben történt újabb változás, amikor a Core i7-620M elérte a 80 °C-os határt. Ekkor a hűtés hangja 28 dB-en tetőzött, ami a komoly teljesítményt figyelembe véve elfogadható érték. További 25 percnyi izzasztás alatt már nem változott a helyzet. A notebook billentyűzet felőli része – dicséretes módon – alig melegedett, de alul, a hűtés környékén sikerült belekarcolni az 50 °C-ba. Egészen jól viselkedett a merevlemez. A nyugalmi 38 °C-os értékről félórás terhelés alatt 45 °C-ig melegedett.

A Core i processzoroknak megvan az a jó tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotban alig fogyasztanak. Ezt egy olyan nagy akkuval párosítva, mint amilyet az Asus U53Jc-hez kaptunk, nagyon komoly elektromos hálózat nélküli üzemidők szoktak kijönni. Bizony, a 84 Wh több mint nyolc és fél órára volt elegendő kímélő üzemmódban. Ekkor csak egy szövegállomány körözött a teljesen lelassított, kikapcsolt vezeték nélküli hálózatos gépen. Ha bekapcsoltuk a kis GeForce-ot, akkor nagyjából egy órával csökkent az üzemidő, szóval ennyit spórolt nekünk az Optimus.

Videolejátszásos tesztünkben csak annyi változott, hogy a szöveges állományt egy Full HD felbontású, H.264 kódolású film váltotta. Ekkor is az Intel IGP-vel kaptunk jobb időt, több mint 5 órát, a kis GeForce-szal majdnem fél órával voltunk gyengébbek. Teljes terhelésen, bekapcsolt Wi-Fi-vel már életre kelt a processzor. Ekkor a nagy akku ellenére két órára sem volt elég az energiája, a két VGA közötti különbség pedig 10 percre csökkent. Töltéshez majdnem három órára volt szükség, de a telep kapacitásának 90%-a már két óra után rendelkezésre állt.

Az akkumulátor méretét és az üzemidőket figyelembe véve az jött ki, hogy az Asus U53Jc nyugalmi állapotban, IGP-vel picivel 10 watt alatt, kis GeForce-szal picivel 11 watt fölött fogyaszt. Videózás közben a két érték 16,2, illetve 17,6 wattra emelkedett. Teljes terhelésen alaposan megugrottak az értékek, 43,8, illetve 48,5 wattra. Lényegében azt kaptuk eredményül, hogy a Core i7-620M-re alapozó platform gyakran olyan gyors, mint a Core i7-720QM-es, de csak annyit fogyaszt, mint a Core i5-430M-es.

Értékelés

Egészen érdekes notebookot hozott össze az Asus U53Jc néven. Kívülről ott a különleges bambusz borítás, amivel még a fémnél vagy szénszálas műanyagnál is jobban lehet villantani, hiszen nem csak látványos, hanem még „zöld” is. Kaptunk mellé egy jól megoldott billentyűzetet. Nem számít, hogy a Sonynak van egy hasonló gépe, ami szép, az szép, ráadásul jól össze is van rakva. Eltekintve attól, hogy a mi példányunk kissé leharcolt kiállítási darab volt, csak a nem annyira mutatós, krómhatású műanyag elemekbe tudunk belekötni, illetve van itt még valami: sajnos nem teljes az összhang, felül a fényes és kis felbontású kijelző ront a képen.

Egy ilyen hardvertartalmú géppel nagy dolgokat lehet csinálni, ahhoz pedig az 1366x768 pixel kevés lehet. A Core i7-620M processzor egy remekmű: ha kell, takarékos, ha kell, közel olyan gyors, mint sokkal jobban fűtő négymagos társai. A beépített Blu-ray olvasó is nagyobb felbontásért kiált, igaz, ott a HDMI kimenet, amire tévénket köthetjük. Ehhez a kis GeForce is jó szolgálatot tesz majd, hiszen minőségi megjelenítőn láthatóan jobb képet produkál a CPU mellé tokozott Intel megoldásnál, emellett a CUDA-t támogató alkalmazásokban besegít a CPU-nak. Okosan választottak a gépbe merevlemezt, az akku pedig, bár nehéz, de brutális üzemidőt biztosít, szóval nagyon jó a csomag.

Egyedül azzal van baj, amivel rendszerint máskor is, az árral. Az Asus U53Jc ebben a kiszerelésben több mint 400 000 forintba kerül. Csupán 50 000 forinttal drágább az a Sony VAIO F, aminek négymagos processzora, 8 GB memóriája, 16,4 hüvelykes Full HD kijelzője, nagyobb GeForce-sza és Blu-ray írója van, igaz, merevlemeze csak percenként 5400 fordulatos, akkumulátora pedig lényegesen kisebb. Összefoglalva a VAIO F-et egy sokkal kiforrottabb multimédiás erőgépnek véljük, de a bambuszborítású Asus U53Jc is tetszett. Csak így tovább Asus! (Csak ne ilyen áron!)

Asus U53Jc

rudi

Az Asus U53Jc notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.