Hirdetés
Technikai részletek
Kasztok
A játékban immáron megjelentek a kasztok, amelyek mind a kampány, mind a többjátékos összecsapások során meghatározzák a követendő játékstílust. Az Assault a karabélyok közül válogathat, és pisztolyt is vihet magával, a Heavy a sörétes puskák szakértője, de különböző gránátvetőkkel is machinálhat, a Recon gép- és kézifegyverekkel érhet el sikereket, míg a Sniper mesterlövészpuska segítségével vadászhat az ellenségeire. Mind a négy kaszt egyedi képességeket is használhat a csatában: az Assault például növelheti pár másodpercig a sebzését, míg a Heavy gyógyíthatja magát és a csapattársakat is. Ez nem csak a magányos küzdelmekbe, de természetesen a többjátékos összecsapásokba is színt visz: érdemes minden csata előtt megnézni, miből mennyi található a csapatunkban, mielőtt például feleslegesen a sokadik mesterlövésszel próbálnánk meg sikereket elérni. A különböző fegyverekkel operáló, vegyes összetételű csapatok sokkal nagyobb eséllyel aratnak győzelmet, mint egy olyan team, amelyben jelentősen több van egyik, vagy másik kasztból, mint a többiből.
A Modern Combat 5: Blackout külseje egyszerűen lenyűgözőre sikerült. Bár a sajtóanyagban a PlayStation 3-as, Xbox 360-as szintre beharangozott külcsín nagyzolásnak tűnt, valójában hűen tükrözi a valóságot: a karakterek és helyszínek rengeteg háromszögből épülnek fel, a mozgások tényleg emberire sikerültek, a különböző felhasznált effektusok pedig lélegzetelállítóak. Természetesen ennek megvan az ára: ahhoz, hogy a grafikai opciókat bekapcsolhassuk – vagy amúgy Gameloft módra egyáltalán elérhessük – nagyon izmos vasra van szükség. Az optimalizálás ugyanis a gyártótól megszokott módon megy: ha a készülék, amin játsszunk, nincs benne abban a maréknyiban, amelyre a program felsőbb beállításait írták, akkor gyakorlatilag olyan szinten lekorlátozza a grafikát, hogy a második-harmadik felvonás szintjét sikerül hoznia. Ez az ára annak, hogy az elődökkel ellentétben a program minden gépen relatív normális sebességgel képes futni.
A sebességre pedig szükség van, hiszen akárcsak az elődei, a Modern Combat ötödik része is egy kicsit olyan, mint egy zsebbe szánt Call of Duty, vagyis egy belső nézetű akciójáték, amelyben terroristákat lőhetünk halommá realisztikus (vagy annak szánt) körülmények között. A kerettörténettől is hasonló mélységet lehet elvárni: valami galiba történik Velencében, az általunk alakított főhős azonban úgy sejti, hogy a terroristatámadásnak kikiáltott akció valójában csak fedő sztori egy sokkal mocskosabb üggyel kapcsolatban, amelyben az USA egyik legnagyobb magánhadserege is érintett. Bár valószínűtlennek hangzik, ahogy haladunk előre, úgy kezd el összeállni a kép és kiderül, hogy az összeesküvés sokkal mélyebbre vezet és sokkalta több embert érint, mintsem azt eleinte bárki is gondolta volna.
A fejlesztők igen sokat tanulmányozták az előző részekkel szemben felhozott kritikákat, így a Modern Combat 5 számtalan ponton finomhangolás áldozata lett: a legfájóbb ezek közül a küldetések hossza lett. Míg az elődökben egy-egy misszió akár 15-20 perces is lehetett, addig az új felvonás minden bevetését úgy tervezték meg, hogy legfeljebb 7-10 percig tartson. Erre azért volt szükség, mert a fórumos visszajelzések szerint a játékosok ennyi időt tudnak rászánni egy-egy jelenetre és ezzel ráadásul összhangba tudták hozni a multiplayer meccsek hosszát a kampány felvonásaival. Bár az érvek érthetőek, valójában csak annyit értek el a dologgal, hogy az előző résszel ellentétben, ahol még az ember egy sodró lendületű akciófilmben érezhette magát, itt már minden felvonáson látszódik az, hogy ez csak egy játék, amelyet vonalzó mellett terveztek meg. A narratíva megtörik a kötelező időlimit miatt, gyakran nincs, vagy csak minimális összefüggés van a küldetések között, amelyekre érezhetően erőlködve húzták rá a valószínűleg utólag megírt sztorit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
