Az anyagi oldal és a kapcsolatfelvétel az eladóval

Jelen cikk korábban megjelent a szerző személyes blogjában, de mivel sokakat érdekelhet ez a kérdéskör, így megosztjuk lapunk hasábjain is.

Valószínűleg nem csak szerkesztőink azok, akik fotós felszerelésüket nem kizárólag új (sőt!), hanem használt kellékekkel, objektívekkel kénytelenek kiegészíteni. Jelen cikkünkben arra szeretnék kitérni, mire ügyeljünk használt objektívek vásárlásakor, hogy jó üzletet kössünk, és örömünket leljük az "új" portékában.

Első kör: a piszkos anyagiak

Ha úgy érezzük, szükségünk van egy új optikára, ami egy adott feladatkört hivatott betölteni, úgy első körben keressünk rá neten az új árára. Fontos, hogy ne az amerikai vagy más országok áraiból induljunk ki (hacsak nem online szeretnénk vásárolni), hanem a hazai piac kínálatát térképezzük fel. Ilyen célra nálunk nagyszerűen beváltak a hazai kínálatot feltérképező árösszehasonlító oldalak. Vegyünk egy konkrét példát: tegyük fel, hogy szeretnénk vásárolni egy Nikon AF-S DX Micro-Nikkor 40 mm F2.8G makró objektívet. Írjuk be a termék nevét a keresőgép keresőjébe (nem szükséges mindent betűről betűre beírni – a fenti példánál maradva csak annyit írtunk be, hogy Nikon 40 mm), majd kattintsunk rá a listázott termékek közül arra, ami a keresett terméket takarja.

A megjelenített árak itt bruttóban szerepelnek, tehát ezeket már nem kell 1,27-tel megszorozni. Nézzük meg a listát, adjuk össze a legalacsonyabb és legmagasabb árat, osszuk el kettővel és szorozzuk meg 0,7-tel. A példa esetében ez ((63 305 + 98 988) / 2) * 0,7 = 56 802 Ft. Mit jelentenek ezek a számok? Nos, a két szélsőséges ár átlagolásával megkapjuk a piaci átlagárat, a 0,7-tel való szorzás pedig levonja az áfát és még némi minimális összeget, ami egy újszerű, legfeljebb fél éves (tehát legalább még fél év garanciával rendelkező) optika reális használtpiaci árát adja. De mi ez az áfa-levonás? Alapelv, hogy amit megvásárolunk és kihozunk a boltból, az már az üzlet kapujában egy áfányit vesztett az értékéből. Hiába nem nyitotta még ki senki a dobozt, hiába teljesen új a termék – ez sajnos így van nagyjából minden tartós fogyasztási cikk esetében.

Tehát, mostmár van egy kiindulási pontunk, ami az árat illeti. Erre azért van szükség, hogy 1) tudjunk mérlegelni, kellően nagy-e a (vélt, kalkulált) használtpiaci és az új ár közti különbség, hogy mit éri meg (nekünk) inkább venni: újat vagy használtat, 2) legyünk naprakészek, ha olvassuk a hirdetéseket, és több olyan objektívet találunk, amire pont szükségünk lenne, így legyen fogalmunk arról, melyik ára reális(abb).

Második kör: kapcsolatfelvétel az eladóval és első benyomások

Az elmúlt években egyre csökken a „nepperek” (feketézők, illegális kereskedők) és a hivatalos viszonteladó boltok árai közti különbség. Míg 4-6 évvel ezelőtt egy drága (példának okáért: 600 000 forintos) objektív akár 100 000 forinttal is olcsóbban megvásárolható volt "használtan" a feketézőknél (vám és áfa megfizetése nélkül becsempészték az árut a tengerentúlról), úgy ma már ennek csak töredékét kell "felárként" a boltban hagynunk. Cserébe megkapjuk a hivatalos garanciát, a nevünkre szóló számlát, és a dobozon kívül az összes tartozékot, ami jár a megvásárolt készülékhez.

No, ha megtaláltuk a kiszemelt objektívet, vegyük fel a kapcsolatot az eladóval. A legjobb telefonálni (ne sajnáljuk azt pár forintot a beszélgetésre), hiszen mindent gyorsan le lehet egyeztetni, nem kell fölöslegesen várni az e-mailváltásokra. Sajnos, nem egy lopott eszközt próbálnak meg itt-ott elsütni (főleg online fórumokon, ahol az anonimitás mögé lehet bújni), ezért lehetőleg csak olyan terméket vegyünk meg, aminek megvan a doboza (kicsi rá az esély, hogy dobozzal együtt lopnának el bármit) és/vagy hivatalos okmánnyal (számla, garancialevél, de ne sajtpapírra kézzel írott adásvételivel!) tudja igazolni az eladó, hogy ő rendelkezik annak tulajdonjogával.

Kérdezzük meg az eladót, hogy ezek megvannak-e; ha pozitív választ kapunk, jöhetnek a termékre vonatkozó kérdések. Hogy miért akarja eladni, azt teljesen fölösleges megkérdezni. Egyrészt azt mond, amit akar, másrészt semmi közünk hozzá. Inkább tereljük a szót (de legfőképp a figyelmet) a lencsék, a mechanikai elemek (fókusz- és zoomgyűrű), kapcsolók (manuális/automata fókusz, stabilizátor be/ki, fókuszlimiter stb.) állapotára és az általános megjelenés esztétikájára. Kérdezzük meg, van-e még garancia a tárgyra (fontos, hogy az magyar, azaz valamilyen módon itthon érvényesíthető legyen), és ha igen, mennyi.

A találkozó és a vizsgálódás

Mivel optikáról van szó, ezért nappal, jó fényviszonyok mellett menjünk el megtekinteni, kipróbálni a kiszemelt eszközt. Lehetőleg olyan helyen találkozzunk, ahol nyugodt körülmények között, nem kapkodva tudjuk megejteni a vizsgálódást, és majd akkor sem kell félni (gyanús személyek, szél stb.), ha nyélbe akarjuk ütni az üzletet. Első lépésként nézzük meg az objektíven a sorozatszámot, vessük össze a dobozán, a számlán és a garanciajegyen szereplőkkel, hogy minden egyezik-e. Ha igen, akkor kezdődhet a részletes vizsgálódás.

A vizsgálódás

Ha zoomobjektívről van szó, akkor állítsuk azt leghosszabb állásába, és vizsgáljuk meg, mennyire kotyog a frontlencsés vége a bajonetthez képest. Pontosabban fogalmazva: fogjuk meg az objektívet a két végénél és óvatosan mozgassuk meg, hogy érzünk-e kotyogást. Apró mozgás általában minden darabnál (főleg a hosszabbaknál) észlelhető, de ha már több milliméternyi, ne adja az ég, fél centi kilengés tapasztalható, akkor az már nem túl jó. Ilyenkor elmászik az optikai középpont és ezzel együtt a képélesség, a rajz is romlik.

Ellenőrizzük a fókuszgyűrűt (tegyük előtte MF, azaz manuális állásba a kapcsolóját), mennyire sima, zavartalan a mozgása. Az nem baj, ha egy kis ellenállást érzünk, de ne szoruljon a gyűrű sehol, hanem simán mozogjon körbe a teljes tartományban. Fogjuk meg vízszintesen az optikát és a zoomgyűrűt is tekerjük végig a két végállása közt. Lehetőleg ne akadozzon sehol, legyen folyamatos a mozgathatósága, de legyen kellő mértékű az ellenállása. Ha ugyanis ez túl kicsi, akkor lefelé lógatva magától "kizoomol" az eszköz. Próbáljuk ki: tekerjük az objektívet legrövidebb állásába, és lógassuk lefelé, a frontlencsével a föld felé. Akkor még nincs baj, ha csak nagyon lassan (esetleg nem is végig) kezd el mozogni lefelé.

Ha valamelyik gyűrű forgatása közben reszelős hangot hallunk, vagy azok egyike érezhetően akadozik, esetleg teljesen elakad, akkor az hibát jelent. Nézzünk bele a frontlencse felöl a tubusba és forgassuk meg lassan a lencserendszert. Remélhetőleg nem fogunk látni semmilyen apró műanyagdarabot, forgácsot az optika belsejében..

Nézzük meg a frontlencsét elölről, kissé féloldalasan tartva (közben lassan forgassuk az objektívet), s figyeljük a benne megcsillanó fényt. A felület legyen folytonos, ha apró, vékony karcokat látunk, az utalhat arra, hogy a lencse nem szakszerűen lett megtisztítva, s bizony, a bevonat megsérült. Egy-két ilyen apró karc nem a világvége, de már alkualap lehet az árképzésnél. Közben figyeljük meg, mennyi por található a tubus belsejében. Minden objektív idővel porosodni kezd, pár tucatnyi porszem még nem okoz képminőségromlást.

A hátsó lencsetagot ugyanígy nézzük végig, nincs-e rajta karc, vagy fura foltosodás. Ha a lencserendszer többször lett nedves és azt szárítás nélkül csomagolták el, akkor nagy eséllyel léphet fel gombásodás. Általában a gomba el is pusztítja a lencséket bevonó réteget, mert savas, maró nedvet bocsát ki. Maga a gomba és az általa okozott bevonatsérülés lágyabb rajzot eredményez. Kipucolni a lencsét és teljesen megszabadulni a fungustól igen nehéz, s drága mulatság (főleg újabb, teljesen automata működésű, drágább objektívek esetén). Az ilyen objektívet jobb inkább nem megvenni.

Ne feledkezzünk meg a rekesz megvizsgálásáról sem. Ha az adott objektíven nincsen rekeszelő gyűrű, akkor tegyük fel egy vázra, válasszuk ki a legszűkebb rekeszértéket és a mélységélességet ellenőrző (DOF) gomb megnyomásával ugrasszuk be az íriszlamellákat. Figyeljük a mozgásukat, nem akadozik-e, minden lamella egyszerre mozog-e. Tartsuk egy kicsit beugrasztott állapotban és nézzük meg a blendét, nem látunk-e rajta valahol rászáradt folyadékot, gyanús foltot. Ha ugyanis az optika gyakran volt nagyobb hőnek kitéve (mondjuk nyáron ott napozott a kocsi kalaptartóján), akkor előfordulhat, hogy a belső mechanikai elemeken található kenőzsír megolvad és kifolyik a rekeszre, ami a lamellák mozgását korlátozza, lassítja, akár teljesen meg is állítja.

A bajonett állapotát is érdemes megfigyelni. Az érintkezők legyenek tiszták, ne legyen rajtuk jól látható, feltűnő kopás (ne az apró karcokra gondoljunk, az a napi használat során idővel előfordul), de a bajonett vezetőnyelvei se legyenek megkopva. Az riasztó jel, ha ütésnyomok, esetleg forgácsolódás látható rajtuk.

Az általános esztétikai állapotot is érdemes számításba venni, de ne feledjük, hogy egy használati eszközről van szó, nem pedig egy vitrinbe való dísztárgyról. Ha mechanikailag, optikailag minden rendben van egy objektívnél, akkor egy pár apró festékkopástól, ami nem odaverésből, leejtésből, hanem mondjuk dörzsöléstől származik (szállítás, fogás stb.), nem dől össze a világ. Fontos még a szűrőmenet vizsgálata: ne legyen törött, ne legyen tönkremenve a menete, különben nehéz, vagy lehetetlen lesz filtereket felcsavarni a frontlencse elé!

Végül: az üzlet megkötése

Ha minden megfelelt és sikerült megegyezni az árban, akkor már nincs más hátra, mint az üzlet nyélbeütése. Érdemes adásvételi szerződést írni, akár csak pár sorban is, de legyenek benne az eladó, a vevő és a termék adatai, plusz azon kiegészítők listája, amit kaptunk a termékhez. Érdemes arra is kitérni, hogy az eladó vállal-e bármilyen felelősséget (azaz garanciát, ha már nem lenne rá gyári) az objektív iránt. Ha mindkét oldalról van tanú, akkor ők is szignózzák az adás-vételt.

MLaca