Hirdetés
A tarkónlőtt goomba
Maguk a küzdelmek a felszínen jobbára úgy zajlanak, mint az első részben: a fedezékekkel teli pályán úgy kell manővereznünk, hogy a lehető legjobban védve tudjuk levadászni az ellenfeleket. Mario még mindig két pisztollyal gyilkol, Luigi a halálos mesterlövész, rabbid-Peach pedig a kommandó javasasszonya. A védelem nélküli lényeket tuti, hogy eltalálja minden lövés, az embermagas blokkok teljesen védik a mögéjük húzódókat, a fél-fedezékek esetében pedig 50% a találati arány – sokkal kevésbé dühítő ez a rendszer, mint az XCOM, ahol még a 95%-ot is kudarc követi néha. Amikor ránk kerül a sor, minden karakterünkkel tudunk mozogni, lőni, illetve speciális képességeinket használni – és bár ez az alapfelállás nem változik meg, lehetőségeink folyamatosan bővülnek. Ez a Sparks of Hope másik nagy újítása: míg az előd viszonylag lineáris karakterfejlődést kínált fel, addig itt sokkal szabadabban, lényegesen sokrétűbben lehet a karakterek specializációját befolyásolni.
A szintlépés, illetve az azzal együtt járó képességfás pontelosztás is ezt szolgálja, de az igazi extrát a már említett Sparkok okozzák – és főleg onnantól kezdve, amikor már két ilyen lényt is lehet egy-egy karakterhez csatolni. Ezek mind extra cselekedeteket biztosítanak: az egyik lángra gyújtja lőszerünket, a másikkal területre ható trutymósebzést okozunk magunk körül, a harmadik láthatatlanná tesz, a negyedik visszalöki a támadóra a minket ért sebzés egy részét, az ötödik magunkhoz vonzza az ellenfeleket, és így tovább, 30 eltérő kis szövetségesen keresztül. Természetesen ezek a kis Sparkok is külön-külön fejleszthetők, és az extrém tápos egyszerhasználatos tárgyakkal együtt az elődben elképzelhetetlen mennyiségű taktikát csempésznek a csatákba.
[+]
A tárgyak közül a kedvencem az lett, amely egy újabb teljes mozgást tesz lehetővé (adu ász, amikor nem az ellenfelek levadászása, hanem a pálya végének elérése a fontos), de az is igen hasznosnak bizonyult, amelyik jelentős területen szétcincál minden fedezéket, potenciálisan egész seregnyi ellenfelet kitéve további támadásainknak. Természetesen visszatér az apróbb ellenfelek egyszerű felrúgásának lehetősége is (a megszédült bob-ombokat érdemes az ellenfelek közé hajítani), és a manőverezési lehetőségeinket alaposan kibővítő Team Jump is megint használható. Ezzel az egyik karakterünk a másikat a levegőbe dobja, ahol pár másodpercig mi kormányozhatjuk – így lehet például szigetről szigetre ugrani, vagy éppen egy emelettel feljebb kerülni a lépcső megközelítése nélkül is. Ezekre a képességekre szükség is lesz, mert az ellenfelek továbbra is ravaszul taktikáznak – és mert a pályatervezők helyenként kifejezetten ördögien dolgoztak. Néhány csata (vagy legalábbis az első néhány körük) szinte külön puzzle-ként működik, ahol ki kell kísérleteznünk az optimális lépéseket.
[+]
A Sparks of Hope kiváló folytatás lett, még úgy is, ha az ember hozzám hasonlóan kicsit nehezen viseli el a rabbidok esztelen visítozását. A harcokon kívüli részek kibővítése nagyon jól sült el, még úgy is, hogy maguk a pici kihívások sosem okoznak igazi nehézséget – mégis ezektől lesz kellemesen változatos a bő 30 órás kampány. A harcok megmaradtak annak a vidám, ám mégis taktikus küzdelemnek, mint az első részben – azzal a nem elhanyagolható extrával, hogy ezúttal sokkal több darabkából legózhatjuk össze karaktereink arzenálját. Az ismétlődő animációkat ki lehet kapcsolni, a bolygók rengeteg utólagos tartalmat kínálnak, így egyetlen igazi panaszom a kaotikus menükre vonatkozik – az pedig bőven megbocsátható, ha a játék többi része ilyen szórakoztató.
A Mario + Rabbids: Sparks of Hope kizárólag Switch-re jelent meg.
Összefoglalás
Az előző részben kizárólag a körökre osztott, kifejezetten taktikus csatákról szólt a Mario + Rabbids, a Sparks of Life azonban ezt sikeresen fejelte meg a bolygókkal, ezekkel a változatos extra kihívásokat kínáló helyszínekkel. Maguk a csaták hasonlóan zajlanak, éppcsak a Sparkoknak és tárgyaknak köszönhetően sokkal szélesebb arzenállal közelíthetjük meg azokat. Remek folytatás!
A Mario + Rabbids: Sparks of Hope legjobb pontjai:
- A csatákon kívüli részek reformja remekül sült el;
- kellemesen sokrétű fejlődési rendszer;
- sokkal változatosabb helyszínek, mint az elődben.
A Mario + Rabbids: Sparks of Hope leggyengébb részei:
- A menü és a térkép elég logikátlan;
- kipróbálnám multiplayerben is a harcrendszert.
Bényi László
