Külső - vastagított Air

Pár hete megújultak az Apple notebookjai. Már az első képeken látszott, hogy a MacBook és a MacBook Pro is követi formában a gyönyörű MacBook Airt, csak több a csatlakozó, erősebb a hardver, van optikai meghajtó, ezért valamivel vastagabb a ház. Így is nagyon ütős a külső. Amikor a 13,3”-os MacBookot előrántottuk ízlésesen csomagolt, szép dobozából, azonnal feltámadt bennünk a birtoklási vágy. Picivel vastagabban kivitelben is pompás a forma, talán még jobb is, mert nem annyira figyelemfelkeltő, mint a vékony modellé. Szubjektív vélemény, de nekünk sötétebb grafitszürkében még jobban bejönne.

A MacBook Air még egy fontos tulajdonsága átöröklődött a MacBookba: a brutálisan jó minőségérzet. Az egy tömbből faragott alsó részre minimális hézaggal csukódik rá a pengevékony felső panel, amit a zsanér ereje mellett mágnesek tartanak zárva. Előre csak a kinyitást segítő bemélyedés és az infra LED-je került, ezek szépen beleillenek a formába. Hátul látható a ház egyetlen nem alumínium része, egy széles fekete sáv. Erre azért volt szükség, mert a fém erőteljesen korlátozza a vezeték nélküli hálózati eszközök (Wi-Fi és Bluetooth) jeleit.

Oldalról látszik a legjobban, hogy az új MacBook egyáltalán nem lejt előre. Ennek köszönhetően minden pontján 24 mm vastag. Jobbra egyetlen eszköz, a tálca nélküli optikai meghajtó került, mely gyönyörűen illik a formatervhez. Ugyanez nem mondható el a túloldali csatlakozókról, de hát ezeknél a funkcionalitáson van a hangsúly. Hátul a mágneses tápcsatlakozóval kezdünk, majd jön az Ethernet aljzat, a két USB, a mini DisplayPort, a hang ki- és bemenete, majd a Kensington zár felfogatója. Legelöl egy alig látható gomb és pici LED-ek sávja húzódik. Előbbit megnyomva utóbbiak jelzik az akkumulátor töltési állapotát.

A MacBook talán felnyitva hasonlít legjobban az Airre. Ugyanazt a különálló gombokból felépített billentyűzetet kapjuk, mely előtt óriási touchpad nyújtózkodik. Természetesen multi-touch rendszerű, és újdonsága, hogy üvegből készült. Ugyancsak üveg védi a LED háttérvilágítású kijelzőpanelt. Látványos, hogy nincs átmenet a monitor és durván 2 centiméteres – ezúttal sötét – kávája között. Az alsó és felső rész találkozásán ismét látható némi fekete műanyag.

Oldalról szemlélve, kinyitva is nagyon látványos az új MacBook. Az alábbi képen a maximális nyílási szög látható, ami nem túl nagy, de elégséges.

Alul – az Airhez hasonlóan – az alap MacBooknak is fémfeneke és négy kör alakú lába van. Szellőzőnyílásnak se híre se hamva. Belülről a meleg a műanyagzsanér mögül távozik. Tudva, hogy akár 2,40 GHz-es processzor és integrált GeForce grafikus mag is lehet a gépben, komolyabb terhelésnél süvítő hangra számítunk a szűk szellőző miatt.

Még egy érdekesség van a fémfenéken. A kibillenthető karocska oldja a burkolat első részét, mely alatt az akkumulátor és a merevlemez rejtőzik.

Mivel az első részbe tették ezeket a viszonylag nehéz alkatrészeket, a MacBook nemcsak asztalon, hanem az ölünkben is meglehetősen stabilan áll. A telep 45 Wh-s teljesítménye nem világbajnok, de a termék weboldala szerint így is elég ötórás, Wi-Fi-s internetezéshez – meglátjuk. Sajnos tovább nem mehettünk az új almás laptop vetkőztetésében, tehát akit érdekel, mi van az alukabát alatt, annak keresgélnie kell egy kicsit az interneten.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Ma már csak külsejükben és operációs rendszerükben egyediek az Apple laptopjai. Belsejükben ugyanaz az Intel platform dolgozik, mint megannyi konkurens gépben. Ezért is jó látni, hogy egy adagnyi formatervezéssel és gondos munkával mennyire ki lehet emelkedni az átlagból. Tesztgépünk az alapkonfigurációval érkezett, mely meglehetősen izmos. Processzora a 2,00 GHz-es, 45 nm-es gyártási technológiával készülő, 3 MB L2 gyorsítótáras, 1066 MHz-es rendszerbuszú Core 2 Duo P7350, mely alatt az NVIDIA chipkészlete és benne GeForce 9400M grafikus magja dolgozik. Memóriából 2 x 1024 MB-ot kapunk, ráadásul DDR3-1066-osat. A merevlemez 160 GB-os, percenként 5400-as fordulatszámú, de kérhető 250 GB-os vagy 320 GB-os winchesterrel, sőt az opciós listán 128 GB-os SSD is található. A kommunikációról Draft N-es Broadcom Wi-Fi modul, Bluetooth, infraport és Gigabit Ethernet gondoskodik. Az alapmodell billentyűzete nem háttérvilágításos, azt csak a 2,40 GHz-es processzorral és 250 GB-os merevlemezzel szerelt erősebb változat kapja.

Bizony, továbbra sem olcsó Apple notebookot venni. Az új MacBook alapmodellje 336 300 forintot kóstál, igaz, ebben benne van a Mac OS X v10.5 Leopard operációs rendszer és az iLife '08 programcsomag is. Az erősebb modell ára közel 420 000 forint. Nem szép dolog az Apple-től, hogy a sima MacBookhoz nem ad D-Sub vagy DVI átalakítót a mini DisplayPorthoz. Ezt külön kell megvenni, nagyjából 8500 forintért.

Modellváltáskor érdemes számításba venni az előző sorozat kifutó darabjait is. A korábbi, fehér műanyagból készült, nagyon jó MacBookok most 235 000, illetve 270 000 forint környékén vásárolhatók meg. Az olcsóbbik 2,10 GHz-es Intel processzorral, 1 GB memóriával (2 modulban), integrált GMA X3100 grafikus maggal, 120 GB-os merevlemezzel és CD-író/DVD-olvasó kombó meghajtóval van szerelve, míg a nagyobbnak 2,40 GHz-es processzora, 2 GB memóriája, 160 GB-os merevlemeze és DVD-írója van. Emellett érkezett egy új modell is a régi műanyagházban. Annak 2,10 GHz-es processzora, egy modulban 1 GB memóriája, 160 GB-os winchestere és DVD-írója, valamint 265 000 forintos ára van.

Bár az Apple számítógépeinek többségét saját, Mac OS operációs rendszerükkel használják, mi azért ráerőszakoltunk egy Windowst. Pontosabban kettőt, és tényleg elég agresszív módszerrel. Normálisan a BootCamp nevű alkalmazással illik ilyet csinálni, mely fájlrendszerileg is „megágyaz” a Microsoft csodájának. Mi vettük a Windows XP telepítőjét, a benne található lemezkezelővel legyalultuk a fájlrendszert, majd telepítettünk. A művelet minden gond nélkül lezajlott, de aztán kiderült, hogy a meghajtókkal és az egyes gyorsgombokat (fényerő, hangerő szabályozása stb.) irányító alkalmazásokkal gondban leszünk. Ekkor felkerült a gépre a Vista, ismét problémamentesen. Hozzá a meghajtókat a mellékelt Mac OS telepítőn találtuk, a bootcamp.exe elindításával mind automatikusan települt, sőt az internetes frissítő is üzembe lépett.

Végül csak belefutottunk egy kisebb galibába, ami egyrészt a mi bűnünk, másrészt a Mac OS telepítőjének következetlensége okozta. Amikor vissza akartuk állítani az eredeti állapotába, először csak annyit jelzett, hogy a windowsos partícióra nem hajlandó települni. Ezt újraformázva már indult is a durván félórás másolgatás. Végül mégsem a friss Apple operációs rendszert kaptuk eredményül, hanem egy hibaüzenetet, hogy a fájlrendszer mégsem lesz jó, ide nem lehet Mac OS-t telepíteni. Jó pont, hogy javaslatot is kaptunk a helyzet megoldására (a beépített lemezkezelővel Mac OS-nek megfelelően formázni), de miért nem lehetett ezt megtenni a félórás másolás előtt?

A Windows Vista alatt begyűjtött teszteredményeinket egy Toshiba Satellite A300 számaival vetjük össze, mely 2,1 GHz-es processzorával és többi hardverkomponensével nagyon közel áll a kisebb MacBookhoz.

Ahogyan számítani lehetett rá, processzortesztjeinkben a MacBook nagyjából órajelbeli hátrányának megfelelően maradt le a Toshiba mögött. Ezalól csak az Everest képszerkesztést szimuláló része (PhotoWorxx), valamint a videotömörítés volt kivétel. Itt minden bizonnyal a gyorsabb memóriakezelés hatása érvényesült.

Memóriában bizony sokkal gyorsabb volt a MacBook kétcsatornás DDR3-1066-os rendszere, mint a Toshiba egyetlen DDR2-667-es modulja. Megjegyeznénk, hogy kétcsatornás DDR2-667 vagy DDR2-800 szettel azért elérhetők hasonló számok, és a DDR3 késleltetése elég magas. Ezeknek az egyelőre még drága moduloknak nem sok minden indokolja a notebookos használatát.

Merevlemez-kezelésben a 160 GB-os Hitachi tár és a MacBook párosa szerepelt jobban. A 250 GB-os Toshiba és Satellit A300 alkotta duó minden tekintetben elmaradt mögöttük. Korábbi tesztjeink azt mutatják, hogy az Intel déli hídja Hitachi merevlemezzel sem tud olyan gyors lenni, mint a MacBookban dolgozó NVIDIA SATA vezérlő.

Megvizsgáltuk MacBook Broadcom Draft N Wi-Fi egységének teljesítményét is. Korábban azt tapasztaltuk a fémházas laptopoknál, hogy a Wi-Fi modul teljesítményét bizonyos mértékben lerontja a burkolat, ezért kíváncsiak voltunk, hogy az Apple mire jut a műanyagbetéttel. A teszteléshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X40 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Elég jól teljesített a Broadcom egység. Ugyan Draft N-es eszközökkel mértünk már nagyobb sebességet is ebben a tesztkörnyezetben, de a LAN felé irányuló 4 MB/s feletti és a teljesen vezeték nélküli közel 3 MB/s-os csúcssebesség dicséretes. Még jobb ennél, hogy a vétel szempontjából aggályos 5-ös pontban is volt jelünk mindkét tesztkörben. Tehát Wi-Fi szempontjából jól vizsgázott a műanyagbetétes alumínium MacBook.

Megjelenítés, bevitel

Első pillantásra látszott, hogy a 13,3”-os monitort védő üveglap nemcsak szépen összemossa a panel és kávája találkozását, hanem iszonyatosan tükröződik is.

Hiába LED háttérvilágításos, az 1280x800 pixel felbontású kijelző TN+film technológiás, ezért színvisszaadása csak egy szűk tartományban nevezhető jónak, ott viszont nagyon kellemes képet ad. Felülről nézve hamar világosodni, oldalról sötétedni kezdett, alulról pedig szinte azonnal átfordultak a színek.

Megvizsgáltuk a panel színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Talán nem is kell már mondani, hogy a gyári színbeállításnak köze sem volt a helyeshez. A Blue Eye Próval végzett beállítás viszont egészen jó eredményt hozott. Az átlagos eltérés alig haladta meg az 1 deltaE-t, és a legnagyobb is 3 deltaE alatt maradt.

Bár teljesen feketére állítva látszott, hogy a panelt az alsó pereme felől világítják meg, szabad szemmel nézve és műszerrel mérve is nagyszerű egyenletességet tapasztaltunk színeiben. További jó pont, hogy 0,5 cd/m²-es minimális fényereje mellett közel 300 cd/m²-es maximumot mértünk, ami 600:1 körüli kontrasztarányt jelent. Teljesen világosra állítva a panelt, erős fénynél is jól olvasható maradt. Minimumra téve a fényerőt a panel kikapcsol, de a legsötétebb állás lehetne jóval sötétebb is Vista és OS X alatt egyaránt.

A következő egyedi Apple tétel a billentyűzet, mely szintén az Airből érkezett a MacBookba. Gombjai elkülönülnek, és az egész modul rengeteg csavarral kapcsolódik a vázhoz. Ennek köszönhetően különösen stabil, hírből sem ismeri azt a fajta horpadást, amit más márkák gépeinél tapasztalni. Kemény felületű gombjai rövid úton járnak, és nekünk jobban tetszenének, ha valamivel csillapítottabb lenne a leütésük, bár nyomáspontjuk így is jól érezhető.

A klaviatúra elrendezésén látszik, hogy a Mac OS-hez tervezték. Azzal nagyszerűen használható, de windowsos próbálkozásunk alatt hamar problémákkal találtuk magunkat szembe. Nincs Insert és Delete, teszteredményeink lefotózásához pedig hiába kerestük a Print Screent, igaz hogy ez sokkal ritkábban használatos, mint a korábban hiányolt páros. A gombok feliratozása is hagy némi kívánnivalót maga után. Csak tippre lehet megtalálni a programozáskor gyakran használatos kacsacsőröket, szögletes zárójeleket és egyebeket. Azt sem jelölték, hogy a kurzormozgatók, a Home, End, PageUp, PageDown funkciókat rejtik az Fn váltóval, és ezek méretben is kifogásolhatók, úgyanúgy, mint az Enter, pedig minden Apple gépen lenne hely nagyobb gomboknak.

A MacBook legnagyobb újítása a látszólag gomb nélküli, hatalmas, üvegből készült touchpad. Valójában gombja az egész alsó rész, ami finoman lebillen. Csak egy van belőle, szóval Windowsnál ismét trükközni kell, beállíthatjuk például a multi-touch felület egyik parancsára. Az Air hasonlóan méretes tapipadját is nagyon jó volt használni, az új MacBooké pedig még egy fokkal jobb. Nagysága, tapintása és funkcionalitása kiváló.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Vajon egy minimális méretű szellőzőnyílásos fémházba zárt 2,00 GHz-es processzor és integrált grafikus mag mennyire melegíti fel a környezetét, és eközben milyen hanggal és hatékonysággal működik a hűtőrendszer? Ezek a kérdések különösen fontosak a MacBook esetében, hiszen új modellről van szó, amely az Apple-nél – de más gyártóknál is – gyakran nem sikerül hibamentesre. Nyugalmi állapotban, 23 fokos szobahőmérsékletnél meglepően halk és hűs maradt az új kis almás. Hangját meg sem tudtuk mérni, mert műszerünk a hivatalos 1 méterre átszámolva csak 14 decibeltől dolgozik. A masszív fémburoknak köszönhetően a merevlemez felől is csak a fejmozgatás halk percegése jött, ekkor a MacBook házának csak a bal felső sarka melegedett 30 fok fölé.

Odalépve a processzornak azonnal veszettül melegedni kezdett, egy perc alatt a nyugalmi 55-ről 70 fokosra forrósodott. Ekkor elindult a hűtő 17 decibelen, majd egy perc alatt folyamatosan 27 dB-ig hangosodott, ami a szűk szellőzőnyílás miatt elég komoly süvítésként nyilvánult meg. Szerintünk aggasztóbb dolog, hogy a melegedési grafikonon mondhatni túlszaladás látszott. Tehát a CPU hőmérséklete emelkedett, majd késve belépett a hűtés, ami késve tudta lejjebb vinni a hőfokot. Jobb lett volna, ha korábban bekapcsol. Szépen melegedett a gép felülete is, bár a jobbra tapasztalható 41, alul pedig 42 fokos csúcs egyáltalán nem vészes.

A GPU-t terhelve nagyjából ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg. A processzorok hamar felmelegedtek, majd egy kis fáziskéséssel bekapcsolt a sivítós hűtés, ami enyhített a helyzeten. Mindeközben az előbbinél csak egy picivel magasabb hőmérsékleteket mértünk.

Korábban hallottunk róla, hogy eltávolítva az akkumulátorát az új MacBook nem engedi maximális órajelen járni a CPU-t. Ezt több méréssel is sikerült reprodukálnunk. A P7350 2000 MHz helyett „csak” 1600 MHz-en járt, ami nem nagy veszteség. Ilyenkor a gép hűtése jobban ura volt a helyzetnek: nem hangosodott 20 dB fölé, és a gép felülete is hűsebb volt valamivel, mint az akkumulátoros menetben. Szerintünk az akku nélküli teljesítmény/hűtés arány sokkal kellemesebb.

Az akkumulátoros működési idő mérésénél újabb vistás akadályba ütköztünk. Kikapcsolt Wi-Fi-vel és alacsonyra vett fényerővel sem tudtunk 4 órát dolgozni, pedig az Apple honlapján 5 órás Wi-Fi-s internetezést említettek. Bizony, ez az eredmény elérhető, de ahhoz Mac OS kell. Bízunk benne, hogy később talán a windowsos üzemidő is megnő majd. Azért GPU-ra támaszkodva több mint 3 órát videózhattunk, és teljes terheléssel is másfél óráig kitartott a 45 Wh-s telep. A 60 wattos táppal több mint 3 óráig tartott az akku feltöltése, ami bekapcsolt gépnél további 20 perccel nőtt.

Értékelés

Miután eltöltöttünk néhány napot az új MacBookkal, nagyon hasonló érzésünk volt, mint annak idején az Airrel. Sokkal inkább hétköznapi használati tárgy benyomását keltette, mint bármilyen más notebook. Azok színes külsejükkel és formatervükkel sem tudták feledtetni, hogy nem többek egy számítógépnél. A MacBook nagyszerűsége nemcsak formájában, hanem minőségében is lakozik. Bátran állíthatjuk, hogy a dizájnos 13,3”-os notebookok között nincs olyan, amelyik általános megjelenés tekintetében felvenné a versenyt vele.

Minden éremnek két oldala van. A MacBook drága mulatság. Vagy mégsem? Az alapmodellhez hasonlóan konfigurált Asus F6-ért operációs rendszer nélkül 250 000 forintot, az MSI EX300-ért pedig még egy picivel többet kell fizetni, és hol vannak ezek az alumíniumtömbből kifaragott, 336 000 forintos szépségtől? Szerintünk a formáért és minőségért kifizetett durván 60 000 forintos felár nem annyira vészes. Már csak azt kell elfogadnia a potenciális vásárlóknak, hogy hazánkban, számítógépes körökben az Apple még mindig a szokatlanság szimbóluma.

Két dolgot nem célszerű az új MacBookkal csinálni: Windowst telepíteni rá és alaposan meghajtani. Bár a Microsoft operációs rendszer minden gond nélkül feltelepül, és működik is az inteles almákon, használatát a megszokottnál kényelmetlenebbé teszi a billentyűzet, és egyelőre az akkumulátoros üzemidő sem az igazi. Érdemes inkább megbarátkozni a Mac OS használatával. Ahhoz, hogy nyugodt és hűs legyen a munkánk, jobb, ha nem nagyon piszkáljuk a MacBook 2,00 GHz-es processzorát, mely 1,60 GHz-en is elég tápos, és akkor nem melegszik különösebben.

Összefoglalva tehát: azoknak ajánlott az új MacBook, akik szeretnének egy nagyon szép és kellemes notebookot, nem feltétlen elkötelezettjei a Windowsnak, emellett nem félnek a másságtól, és hajlandóak mindezért – no meg a kiváló minőségért – valamivel többet fizetni.

Apple MacBook

rudi

Az Apple MacBookot az Apple hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.