LG BH8220B

Kompakt

Ha van szomorú sorsú termékcsoport a szórakoztatóelektronikai univerzumban, akkor a a kompakt házimoziszetteké annak mondható. Egy rövid ideig tartó fellendülést követően a kétezres évek elején a noname gyártók zajkeltő eszközei teljesen lerombolták e kategória renoméját: az olcsó, viszont borzasztó hangminőséget produkáló, megbízhatatlan, hamar elromló modellek rengeteg ember kedvét elvették az egész termékcsaládtól. Pedig egy jól működő kompakt házimozirendszer jelentősen fel tudja dobni az otthoni filmnézést, tévézést, úgyhogy alapvetően lenne fantázia az ilyen szettekben.

Az üzletág az utóbbi években átment egy komolyabb megtisztulási folyamaton. A himi-humi, kétes eredetű márkák jó része eltűnt, és bár velük együtt sajnos néhány komoly vállalat is, de azért még mindig akad jó pár olyan cég, amely látja a potenciált ebben a szegmensben. Közéjük tartozik az az LG is, amely az elmúlt időszakban a hétköznapi, otthoni audioeszközök területén az egyik legerősebb pozíciót vívta ki magának. Ez többek között annak köszönhető, hogy megpróbálták a potenciális vásárlók igen széles körét elérni, tehát az olcsóbb eszközök épp úgy megtalálhatóak a kínálatukban, mint a nagyobb tudású, drágább darabok. Utóbbi halmazba tartozik a BH8220B 5.1-es házimozirendszer, amely a termékkommunikáció alapján egészen ígéretesnek tűnik – smart is, 3D is, Blu-ray is – a cikkből kiderül, hogyan muzsikált a valóságban.

Szemrevaló dizájn

Az LG mindig is nagy hangsúlyt fordított a dizájnra, elég csak például pezsgőspohár alakú hangsugárzóikra gondolni. Az utóbbi időszakban a szikár minimalizmus uralta termékeiket, és bár e teszt főszereplője is illeszkedik ebbe az irányzatba, azonban itt már láthatóan igyekeztek néhány formai elemmel megtörni a szigorúságot. Ilyen például a központi egység frontfelületének közepén elhelyezett nagyméretű, hengeres hangerőszabályzó, vagy a távirányító jeleit fogadó kör alakú szenzor. Az már bevált megoldás, hogy itt, egy lehajtható ajtó mögött kapott helyet az optikai meghajtó, egy-egy USB port, a 3,5 mm-es jack csatlakozó, a vezérlőgombok és a monokróm LCD kijelző. Az viszont némiképp meglepő, hogy utóbbi alaphelyzetben nem látható, és az USB-nek sem vágtak külön nyílást, így ha valaki be akar dugni ide egy pendrive-ot, akkor le kell hajtania ezt a védőfalat.

Noha vannak már kifejezetten vékony és könnyű modellek is, ez átlagos méreteivel (43 x 29 x 5,5 centiméter) és mintegy ötkilogrammos súlyával nem tartozik közéjük. Egyetlen vékony fekete csíkon és a szolid céglogón kívül semmilyen díszítést nem helyeztek el rajta, de erre egyébként sincs nagyon szükség, hiszen maga az ezüstszínű fényezés amúgy is vonzza a tekintetet. Amellett, hogy figyelemfelkeltő és kiemeli a modellt a termékóceánból, még megvan az az előnye is, hogy a lakkfeketével szemben nem tapadnak meg rajta a porszemek, illetve az ujjlenyomatok sem világítanak róla.

Az interfészek az aktív hűtésért felelős ventilátor védőrácsával együtt a hátlapon foglalnak helyet. A három darab HDMI (Audio Return Channel - ARC támogatással), valamint az Ethernet mellett építettek ide egy-egy digitális audio és komponens csatlakozót, a rádiós antenna bemenetét, illetve természetesen itt kaptak helyet a hangfalak színkódos csatolói. Ezek használata rém egyszerű, ugyanis a kábeleket is színekkel jelölték, tehát a zöld kábelt kell dugni a zöld csatlakozóba, amire rá is van írva, hogy pontosan melyik hangsugárzóhoz passzol.

A front-, back- és centersugárzókkal nem vacakoltak sokat, hiszen mindegyik pont ugyanolyan kialakítású, ugyanakkora (28 x 9,5 x 8,5 centiméter) és ugyanúgy másfél kilogramm tömegű, csak a központi hangszóró esetében más helyre került a talp. Ezeket is a központi egységnél megismert ezüstruhába bújtatták, épp úgy, mint a passzív, azaz saját erősítővel nem rendelkező mélynyomót (méretek: 28 x 29 x 22 centiméter). A dobozba magán a terméken kívül bepakolták még a hangsugárzók kábeleit, illetve két audiokábelt, azonban a HDMI vezetéket kispórolták belőle, ami egy ilyen árkategóriájú készüléknél elég kicsinyes dolog.

Kezelés és smart rendszer

A távvezérlő az elmúlt években már megszokott LG távirányítókat idézi, ám azoknál némiképp igényesebb darab. Ennek egyik oka az ergonomikus, áramvonalas forma, a másik pedig a szálcsiszolt matt ezüst fényezés, amely tökéletesen illeszkedik a termék színezéséhez. A dedikált funkciógombok száma megfelelő, ennek köszönhetően szinte minden fontosabb szolgáltatás elérhető e periférián keresztül. A gombok kialakítása és mérete eltérő, így az eszköz sötétben is viszonylag egyszerűen kezelhető, amire szükség is van, ugyanis a háttérvilágítást lespórolták róla.

Egy ingyenesen letölthető alkalmazásnak köszönhetően vezérelhető iOS vagy Android alapú tabletekkel vagy okostelefonokkal is. Az USB-n keresztül csatlakoztatott egér és billentyűzet kezelésére is képes, viszont a gyártó más termékeinél megismert mozgásérzékeny Magic Remote távvezérlővel nem kompatibilis.

Felhasználóbarát menürendszer

A termékbe a vállalat saját fejlesztésű grafikus kezelőfelülete került, ami jó döntés volt, hiszen ez a rendszer amellett, hogy látványos, egészen könnyen kezelhető. A főképernyőt a nagyméretű, látványos ikonok uralják, amelyekről első pillantásra látszik, hogy mire is szolgálnak. Innen ily módon közvetlenül indíthatóak a filmek, zenék, képek, a prémium tartalmak, az internetről letöltött alkalmazások, a bemenetek, illetve a rendszerbeállítások.

Utóbbi menüpont alatt megváltoztatható többek között a felbontás, a képarány, módosíthatóak a hálózati beállítások, bekapcsolható a gyerekzár, és az olyan extrák, mint például a BD live, és persze a menedzselhető a szoftverfrissítés is. Ezt érdemes egyébként az első bekapcsolás után azonnal megejteni, hiszen a firmware verziója hatással lehet a támogatott médiaállományokra éppúgy, mint az elérhető internetes tartalmak körére. Ugyan az integrált kislexikon hiányzik, de azért az egyes menüpontokról, paraméterekről rövid leírást kapunk, ami olykor egész hasznos lehet.

Prémium és LG Apps

Ez a két nagy csoport, az úgynevezett prémium tartalmak és az alkalmazások alkotják a netes tartalmat. Ezek között a különbség, hogy míg az előbbiek egy gombnyomásra elindulnak, addig a második halmazba tartozókat először letölteni, majd installálni kell, és csak ezek után futtathatóak. Értelemszerűen az alkalmazásokból van több, jelenleg kb. 170 ilyen program érhető el, míg a prémium anyagok esetében be kell érni 17 darabbal.

A gyártó logikus módon a Prémium tartalmak közé pakolta a legfontosabb, legnépszerűbb alkalmazásokat. Tehát például a videómegosztó YouTube-ot vagy Daily Motiont, a képnézegetésre alkalmas Picasát, a hatalmas zenei adatbázissal bíró Aupeo!-t, a koncertfelvételek megtekintését biztosító iConcerts-et, és persze a Twitter és a Facebook sem hiányzik. Sőt, még az Origo cikkei is elolvashatóak, ezenkívül a kulturális programajánlóként, valamint tévéújságként funkcionáló Port.hu is elérhető.

Az alkalmazásokat a könnyű navigáció érdekében tartalmuk szerint csoportokba osztották (játék, életmód, oktatás, hírek, szórakozás). Ezek minősége eléggé eltérő, a valóban használható és szórakoztató darabok mellett azért akadnak csapnivalóak is. Mindenesetre a lényeg az, hogy láthatóan törekedtek arra, hogy mindenki, legyen az nő, férfi, gyerek vagy felnőtt, megtalálhassa a számítását, és céljukat szerintünk sikerült is elérniük. Az viszont szomorú, hogy a nyílt böngésző annyi más LG Blu-ray lejátszóhoz hasonlóan innen is kimaradt.

Filmek, fotók, dalok

Optikai meghajtó

A bekapcsolás után körülbelül 12 másodpercnek kell eltelnie a filmezés megkezdéséig, ha az optikai meghajtót használjuk. Ennél ugyan vannak gyorsabb eszközök a piacon, de azért ez is egész szép teljesítmény. A modell a BDXL szabványon kívül az összes féle-fajta Blu-ray, DVD és CD lemez (BD-ROM, BD-R, BD-RE, DVD (NTSC), DVD (PAL), DVD-R, DVD-RW (Video/VR mód), DVD+R, DVD+RW (Video mód), Audio CD, DTS-CD, CD-R/CD-RW) lejátszását biztosítja, és a 3D korongok sem okoznak neki problémát. A tálcás kialakítású meghajtó egyébként nagyon stabilnak tűnik, hiszen a használat alatt egyszer sem nyelte le vagy tette tönkre lemezt.

A filmek legegyszerűbben talán a távvezérlőn található, régóta megszokott funkciógombokkal (stop, pause, play stb.) vezérelhetőek. A legnagyobb sebességű beletekerést kiválasztva kb. húsz másodperc alatt végezhetünk egy filmmel. Aki ennél finomabb megoldásra vágyik, az a menet közben felugró gyorsmenüben egyperces ugrásokat hajthat végre, de akinek ez sem elég, az a számok segítségével tizedmásodpercre pontosan megadhatja, hogy honnan szeretné folytatni a videót. Grafikus csúszka viszont nincs, és a virtuális fejezetekre osztás is kimaradt a szolgáltatások közül.

A már említett gyorsmenüben módosítható a képarány, választhatunk az előre beprogramozott képprofilok közül, ám aki ezekkel nem elégedett, az saját ízléséhez is igazíthatja a kontrasztot, a színt, a szaturáltságot és a fényerőt. Itt lehet választani a hangsávok között is; a modell egyébként a Dolby Digital Plus, Dolby True HD, DTS HD Master Audio, DTS HD High Resolution szabványok kezelését biztosítja. A külső feliratok kezelése megoldott, a betűk mérete, színe és pozíciója azonban nem módosítható, viszont a karakterek kellően nagy méretűek, így az esetek túlnyomó többségében jól láthatóak.

Az integrált médialejátszó

A hagyományos módszer mellett eljuttathatóak médiaállományok az USB porton, a hálózaton, sőt a DLNA támogatásnak köszönhetően akár vezeték nélküli adatátvitelen keresztül is a lejátszóra. Elméletileg a Bluetooth kapcsolat is működik, viszont nekünk sajnos nem sikerült megteremteni a kontaktust a két eszköz között. A médialejátszó kialakításában a fájlkezelőknél megszokott felépítést követi, így kezelése jó eséllyel senki számára nem okoz majd problémát. Három nézet közül lehet választani, ami azért jó, mert az ikonosnál egész használható demóképeket kapunk a fotókról, a listás változatnál pedig rendesen kifér minden fájl és könyvtár neve.

Lejátszási lista zenékből és képekből nem állítható össze, úgyhogy aki ilyesmiben gondolkodik, az jobb, ha ezt korábban egy számítógépen elkészíti. Pedig a termék rendelkezik 2 GB adattárolásra szolgáló Flash memóriával, ezért viszonylag egyszerűen meg lehetett volna oldani akár azt is, hogy a kívánt fájlokat egy mappába másolja a felhasználó. A képek természetesen forgathatóak és nagyíthatóak, azonban az EXIF adatok feldolgozására és megjelenítésére a rendszer nem képes. A diavetítés funkció ellenben bekapcsolható, pakolható hozzá aláfestő zene, a képváltás pedig különféle effektekkel dobható fel. A JPG-k mellett a PNG, BMP és GIF kiterjesztésű képek kezelését biztosítja, sőt még az animgifek sem okoznak neki problémát.

A formátumtámogatásra a zeneszámok esetén sem lehet panasz, hiszen az MP3 és WMA mellett a veszteségmentesen tömörített, így elméletben igen jó hangminőséget biztosító FLAC anyagok lejátszását is támogatja. Az ID3 tagek némiképp érthetetlen módon áthághatatlan akadályok elé állítják, viszont cserébe a Gracenote nevű alkalmazásnak köszönhetőn képes a netről leszívni részletes infókat a dalokról. A videók kezelése egy az egyben úgy történik, mint lemezek esetén, így erre még egyszer nem térünk ki.

A formátumtámogatás vizsgálatához elővett tesztcsomagunkból kiderült, hogy a fontosabb fájlok közül csak az Apple-féle MOV-okkal akadt komoly problémája, hiszen ezeket fel sem ismerte. Ezen kívül a Killa_sample volt, amelyik lejátszását visszautasította, de ez azért nem okozott akkora meglepetést. Emellett meg kell említeni, hogy a WMV-nél képtelen volt a hang megszólaltatására, azonban a többi fájlt minden különösebb gond nélkül kezelte. A kép nem esett szét, a színek sem csúsztak el, akadozás és zajosodás sem jelentkezett.

Teljesítmény, megszólalás

A technikai specifikációk szerint az 5.1-es rendszer csatornánkénti maximális teljesítménye 180 watt, amihez még hozzáadódik a mélysugárzó 200 wattja, azaz összesen 1100 wattos összteljesítményről beszélhetünk. Legalábbis elméletben, hiszen az nem valószínű, hogy egy ilyen termék átlagos körülmények között, hosszú távon hozza ezeket az értékeket. De erre igazából nincs is nagyon szükség, hiszen egy átlagos méretű lakásban, házban, nappaliban ezt nem is lehetne kihasználni. Egy moziszobával már nyilván más a helyzet, ám oda viszont valószínűleg nem kompakt házimoziszettet építenek be.

Egy ilyen termék megszólalásának értékelése alapvetően szubjektív dolog, így leginkább a hibákat érdemes vizsgálni. Szerencsére azokból itt gyakorlatilag semmi sem jelentkezett a rövid tesztidőszak alatt. A hangszórók nem rezonálnak, nem ciceregnek, és a búgást is mellőzték szerencsére.

A modell normális beállítások és a hangfalak ésszerű elhelyezése mellett tisztán és szépen szól. A mélynyomó basszusaival sincsen semmi a probléma, az összhatás kellően erőteljes, a dinamika sem hiányzik belőle. Korábban az LG próbálkozott vezeték nélküli adatátviteli technológiákkal, elsősorban a mélynyomóknál, azonban ezt a megoldást érte némi kritika, így nem túl meglepő módon visszatértek a hagyományos, kábeles módszerhez. Természetesen a hangminőség nem mérhető az ultra felsőkategóriás, olykor valóban kézzel készített, ám százezrekben, akár milliókban mért hangrendszerekéhez. Azonban nem is azok vetélytársának szánják a BH8220B-t, ami szerencsére az árán is meglátszik. Arra, amire kitalálták, tökéletesen megfelel.

A felhasználó teljesen saját igényeihez szabhatja a magas és mély hangok arányát, viszont ha ezzel nem kíván vacakolni, akkor rábízhatja magát az előzetesen beprogramozott beállításokra. Ezekből összesen nyolcat pakoltak a kínálatba, és már nevükben (például: Beszédjavítás, Bass Blast, Loudness stb.) is jelzik, hogy milyen típusú tartalmak mellé szánja őket a gyártó, de a felhasználói kézikönyvben részletesen is lehet róluk olvasgatni.

Ide is bekerült extraként a cég egyik saját fejlesztéseként aposztrofált 3D hanghatás funkció, amit azonban hiába aktiváltunk, nem lett tőle semmi sem "háromdimenziósabb". A hangszinkron módosításának ellenben van értelme, mégpedig akkor, ha a kép és a hang elcsúszik egymáshoz képest, hiszen ennek segítségével korrigálható. A dinamikakompresszió, azaz a DRC is aktiválható, tehát csökkenthető a leghangosabb és leghalkabb részek hangereje közti különbség.

Értékelés

Az LG BH8220B egy remek eszköz arra, hogy eloszlassa a kompakt házimoziszettekkel kapcsolatban kialakult negatív sztereotípiákat. Legfontosabb feladatát, azaz a jó megszólalást kiválóan teljesíti, így tényleg képes arra, hogy hozzátegyen némi pluszt az otthoni filmezéshez, de még a magazinműsorokat vagy a sportközvetítéseket is feldobja. Az is pozitívum, hogy semmilyen hiba nem jelentkezett a tesztelése során, és persze az is, hogy az előzetes profiloknak köszönhetően számos beprogramozott beállítás közül lehet választani.

A látványos grafikus felület és az ezzel együttjáró felhasználóbarát kezelhetőség szintén a szett erősségei közé tartozik, ahogyan az egészen korrekt médialejátszó is. Itt csak a virtuális csúszka és a fejezetekre osztás hiányát lehet megemlíteni, illetve azt, hogy lejátszási lista továbbra sem állítható össze – viszont a formátumtámogatás rendben van. Az optikai meghajtó jól működik, nem nyeli be a lemezeket, az eszköz maga is stabil, nem fagy le.

A dizájnt nagyon jól eltalálták, ez a matt ezüstös-fémes színvilág remek ötlet volt. Ez mind jól hangzik, viszont az is igaz, hogy a BH8220B 140 000 forintos árával egyértelműen a termékcsalád drágább tagjai közé tartozik, és ez valószínűleg sokakat elrettent majd, amikor egy ilyen eszköz megvásárlásán törik a fejüket. Pedig érdemes ezt is számba venni, hiszen egy sokoldalú, feladatait jól ellátó kompakt házimoziszettről van szó, ami nekünk tetszett.

LG BH8220B smart 3D Blu-ray házimoziszett

elefant

Az LG BH8220 smart 3D Blu-ray házimozi szettet az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.