Nyájasan ajánlkozik
Kedves Olvasóink!
A mai nappal új állandó rovatot indít az IT.news, Az Olvasó ír címmel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy alig találni az informatika területén olyan témát, amelyben állandó olvasóink és fórumistáink közül ne lennének többen is otthon. Így korábban is előfordult már, hogy egy-egy témát valamely olvasónk dolgozott fel egy cikk keretében – most csupán annyi változik, hogy ennek a jövőben már önálló rovatot szentelünk!
Hirdetés
Akiben tehát már régóta buzog a vágy – vagy épp ellenkezőleg e felhívás nyomán éledt fel –, hogy választott szakterülete egy-egy érdekes témájáról az IT.news hasábjain számoljon be, postázza levelét az címre. A nagy nekirugaszkodás előtt ugyanezen a címen válaszolunk a terjedelmi, formai és egyéb megkötésekkel kapcsolatos kérdésekre.
Az IT.news szerkesztői
[Az Olvasó ír rovatban a szerző írásos engedélyével megjelenő cikkek olvasóink véleményét tükrözik, azok tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül azonosul, értük felelősséget nem vállal.]
Az ASVA és a józan ész kritikája
Figyelmeztetés: ez az írás csakis és szigorúan a saját véleményemet tartalmazza. A szereplők és valós intézmények/személyek közötti hasonlóság csak a véletlen műve.
Egy vidéki egyetem informatikai hivatalához futott be az ASVA, a film- és zeneforgalmazók legújabb erőszakszervezetének levele. Több részből áll, ezeket scanner híján egyelőre csak hozzávetőlegesen ismertetem.
Első levél
Az első felvetéssel nem tudok vitatkozni. Lehet, hogy vonzza, lehet, hogy nem. Senki sem járkál „Én nemzetközi szerzői jogi bűnszövetkezet tagja vagyok” feliratú kitűzővel az egyetemen. Ha járkálna, sem lenne jogom és módom bármit tenni, ugyanis amíg el nem ítélik, addig pont olyan ember, mint én, nem nyomozhatok ellene, nem ellenőrizhetem.
A másodikról is nagyjából ennyit lehet mondani, igen, elkövetnek, minden évben van egy-két diák, akinek az előélete büntetettre változik, és emiatt abbahagyja az egyetemet. Továbbiakat lásd, mint fent.
Az igazi móka a harmadik felvetéssel kezdődik. Elég jól el tudom képzelni a jelenetet, ahogy leparkol a cirill rendszámú Csajka/SMerci a kollégium előtt, fekete öltönyös, napszemüveges utasai felkocognak a W épület 345-ös szobájába, lecsapják a lófejet, és közlik Gipsz Jakab harmadéves gátőr szakos hallgatóval, hogy letölti a Star Wars legfrissebb epizódját, és kiírja 4 példányban, vagy Riskát, a tangazdaság legjobb tejelőjét baleset éri. Nevetséges. A nagy tömegű másolást gyárakban végzik, és ezek nem kollégiumi szobákban dübörögnek. Különben is, ilyenkor nem segít semmit a kollégista zaklatása, mert a lófejjel átmennek a következő szobába. Tessék elkapni a sötét fickókat a lófejjel. Ja, hogy az kicsit bonyolultabb, mint többé-kevésbé ártatlan egyetemistákat zaklatni? Ez van, ez egy kemény világ.
A negyedik pont. Az eddig nyilvánosságot kapott esetek mindegyike kötődött inkompetenciához, eljárási hiányosságokhoz, szakmai tudatlansághoz is, úgyhogy azzal, hogy a felsőoktatáshoz is kötődik, megpróbálunk együttélni.
Hogy ne engedjük? Mi közünk hozzá? Az a diák felnőtt, jogait gyakorló állampolgár, szavazóképes, saját ügyeiről felelősséggel dönteni képes ember. Különben nem járhatna egyetemre! Ha ő kriminalizálódni akar, akkor kriminalizálódni is fog, és akkor majd a Magyar Köztársaság erre hivatott szervei nyomozást indítanak ellene, elítélik, és végrehajtják az ítéletet. Sem az Egyetem, sem az ASVA nem erre hivatott szerve a Magyar Köztársaságnak, ezért, hacsak a nyomozó hatóságok nem fordulnak hozzájuk kérdésekkel, legfeljebb szemlélői lehetnek az eseményeknek. A diákok kriminalizálásának legegyszerűbb módja az, hogy bűnözőnek állítjuk be őket, törvényes eljárás és bizonyíték nélkül. Ezen mesterkedik most az ASVA, és ezt, természetesen, nem kívánja rajtuk kívül senki.
Hatodik felvetés. Csókolom, a mijét ne veszélyeztessük? Most lehanyatlok csöppet a padlóra, röhögés céljából fel-alá gördülni. Aztán az ellenőrzés nem veszélyezteti senki jó hírét – hacsak az ellenőrző balsiker esetén nem azt mondja, hogy „nem találtunk semmit”, hanem, hogy „ezek a ravasz fehérgallérosok most túljártak az eszünkön, de legközelebb”. Készül ilyesmire az ASVA? Miért sejtem azt, hogy igen?
Úgyhogy az első levél után nem vette föl velük a kapcsolatot senki, és nem telepített semmit, hátha rájönnek, milyen butaságot írtak, és elfelejtik. Hát nem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
