Ismét a régi lemez
Érdekesen kezdődik a Traveller’s Tales legújabb LEGO játéka. Marvel szuperhőseink a Bosszúállók: Ultron Kora mozifilm első jelenetét idézve támadják a Hydra főhadiszállását, hogy rövid harc után bevegyék azt, és megtörténjen a film első fordulata – majd kisvártatva egyfajta visszaemlékezés formájában elkezdődjön az első Bosszúállók cselekménye. Ez az időben és térben ide-oda ugrálás szemlélteti, hogy a fejlesztők azért megpróbáltak valami újdonságot csempészni a vészesen öregedő LEGO szériába, még ha másban nem is képesek megújulni.
Mert a LEGO Marvel’s Avengers legnagyobb problémája (és az már régen rossz, ha egy játékkal kapcsolatban rögtön a problémák maradnak meg), hogy ugyanezt kismilliószor láttuk már. Ráadásul nemcsak magáról a LEGO univerzumról van szó, hanem a Marvelről is. A képregényekből műanyag figurákká váló hősök nem is olyan régen már részt vettek egy kalandban, ami ráadásul grandiózusabb is volt, mint ez a mostani. Sajnos az a helyzet, hogy amíg például a Gyűrűk Ura vagy a Jurassic World igazi öröm projekt volt az alkotóktól, addig a legújabb játékuk nem más, mint kötelező iparos munka. És ez minden ízében érezhető.
Az alapok természetesen megvannak, és – többé-kevésbé legalábbis – rendben vannak. Aki valaha játszott már bármelyik LEGO játékkal, az pontosan tudja, hogyan működnek a dolgok: a részben logikai feladatokkal, részben ellenségek tömegével megtűzdelt pályákon plasztik hőseink egyedi képességeikkel tudnak végighaladni. A játékban csaknem 200 szereplő van, amelyek sorban nyílnak meg, mindenki más és más képességekkel és fegyverekkel rendelkezik. A fejlesztők minden egyes játékkal még többet szeretnének markolni ilyen téren, új mechanikákkal próbálkoznak, valójában azonban inkább csak túlbonyolítani sikerült a játékmenetet. A LEGO Marvel’s Avengers pályái néhol már önélúak, eltérnek a filmek cselekményétől csak azért, hogy még egy csavart mutassanak be a változatosság, illetve az időhúzás kedvéért.
A képességek használatában ráadásul következetlenségek is akadnak. Furcsa például, hogy Sólyomszem szinte minden akadályra ki tud lőni egy megfelelő nyílvesszőt. Ugyanakkor érthetetlen, hogy ha Amerika Kapitány a pajzsával el tudja oltani a tüzeket, akkor az egyik pályán miért épp neki kell egy tűzoltóautót aktiválnia, hogy az oltsa el a lángokat a következő sarkon. Ezek csak apróságok, és nyilván a gyerekeket, akik ennek a játéknak a célközönségét alkotják, ilyesmi nem fogja zavarni, de mindez jól mutatja, hogy a fejlesztők mennyire nagyon próbálták csűrni-csavarni a dolgokat ahelyett, hogy a sorozat vészesen elavult alapjait reformálnák meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
