Bevezető, külső jellemvonások

Egy korábbi cikkünkben már tettünk arra utalást, hogy nincs könnyű dolguk azoknak, akik a belépő szintű, ultra-kompakt digitális fényképezőgépek piacán próbálnak lábat vetni, hiszen ez a szegmens szinte hemzseg a különbnél különb készülékektől. A Kodak az „M” sorozatával igyekszik kielégíteni a kedvező áron vásárolni óhajtók igényeit; az összesen nyolc tagból álló csapatban azonban csak az M893 IS kapott képstabilizáló funkciót.

A készülék tetszetős külsővel rendelkezik, karcsú vonalvezetése azonban fokozottan kompromisszumokra kényszeríthette a tervezőmérnököket. A vékony váz nem egészen 23 milliméter vastag, így a módválasztó tárcsa - a csoport kisebb modelljeitől eltérően - már a hátoldalra került.

Ez utóbbi kezelését némileg megkönnyíti, hogy az érdesített szélű tekerőgomb, bár csak minimálisan, de ujjunkkal jól érezhetően kilóg oldalirányba. A hátoldalnál maradva láthatjuk, hogy az általunk preferált zoomgyűrű helyett apró billenőkapcsoló látja el a nagylátó és a tele közötti váltást. De nem csak ez a kezelőszerv lett törpeméretű, hanem a törlés, a menü, a kép-visszajátszás és a megosztás gombjai is. Ezek kis méretük mellett kemény, de határozott működésűek.

A csinos fémcsíkkal díszített, de amúgy üres baloldallal szemközt található a teljesen védtelen táp- és USB-A/V csatlakozója, valamint a csuklópánt rögzítési pontja.

A váz tetején csak az exponáló, a bekapcsoló és a vaku nyomógombjai láthatóak. Az exponáló kivételével a két másik gomb nyomatékosabb kezelést igényel.

Alul, a nagy akkufedél a Li-Ion energiaforrást és az SD/SDHC/MMC memóriakártyát rejti - a Kodak dokkoló-csatlakozója és a műanyag állványmenet zárják a sort.

Az előlapot a Kodak háromszoros átfogású (34 – 102 mm ekvivalens) optikája dominálja, a balfelső sarokban a nagyon gyenge teljesítményű villanó ablaka látszik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!