Extrák

Médialejátszó

A Blu-ray szabvány kifejlesztése a Sony nevéhez fűződik, így a vállalat érthető okokból sandán tekintget a különféle illegális forrásból származó filmekre. Pont emiatt a vállalat tévéi a korábbiakban sem nagyon támogatták a különféle audiovizuális tartalmak közvetlen lejátszását. Mivel a konkurenciának ilyen averziói nincsenek, ezért a japán cég is kötött egy-két kompromisszumot. Ennek szellemében a HX800 képes az alacsony felbontású MPEG-4, DivX, illetve az AVCHD tartalmak lejátszására. Ez utóbbi egyáltalán nem meglepő, hiszen a vállalat aktív szerepet játszott a szabvány kifejlesztésében. Viszont ezzel ki is merült a kínálat. Tehát se MKV, se TS, se MOV és persze a WMV-t is el lehet felejteni, hogy a legutolsó kínai garázscég PMP-i által is támogatott, kevéssé populáris szabványokról ne is beszéljünk. Az mókás, hogy a DivXHD-t felismerni felismeri, viszont elindítani már nem lehet, ami azt sugallja, hogy egy műszaki érdeklődésű felhasználó azért ezen a problémán talán tud segíteni.

Az AVCHD anyagokkal semmi gond nem volt, sőt. Természetes színek, akadozásmentes, folyamatos video, ennél többet ember nem is kívánhat. Viszont az alacsony felbontású filmek agyrobbantóan rondák voltak. Iszonyú zajos, pixeles, széteső, elmosódott kép jellemezte ezeket, olyannyira, hogy egy mozit sem bírtunk végignézni. A gyártó egyértelműen sugallja, hogy "Ne nézd ezt a bénaságot! Miért elégednél meg ennyivel? Vegyél inkább Blu-ray lejátszót!". Kedves gesztus, hogy a külső feliratokat támogatja, igaz, ezek nem túl szépek, de hát ez aztán tényleg az utolsó szempont. Igazából teljesen érthető a Sony álláspontja, hiszen filmstúdiójuk révén a tartalomszolgáltatásban is érdekeltek, viszont ezzel csak maguk alatt vágják a fát. A versenytársak egyáltalán nem érzelgősek, gond nélkül integrálnak ennél jóval sokoldalúbb médialejátszót a készülékeikbe. Igen, a kalózkodás csúnya dolog, a lopás pedig lopás, de ez így ebben a formában mégis halálra ítélt küzdelem.

A HX800 természetesen funkcionálhat zenelejátszóként, illetve digitális képkeretként is. Ez utóbbi nyilván akkor az igazi, ha valaki a falra tudja akasztani, hisz akkor a tévé elsődleges funkcióján kívül állandóan változó faliképként is szolgálhat. A fotók képaranyát megtartja, minőségükkel sincs semmi gond. Kiválasztható a slideshow funkció, amikor egyfajta diavetítőként működik, és így meghatározott időközönként követik egymást a képek. Sajnos zenét nem sikerült alájuk pakolásznunk. A készülék egyébként rendelkezik jó néhány saját képpel, tehát ha valaki aranyos kiscicákban, hangulatos erdei tájban akar gyönyörködni, annak nem kell feltétlenül saját forrásból származó képeket rátranszportálni.

A zenelejátszó nem tud semmi extrát, szépen végigpörgeti az adott könyvtárban található dalokat. Természetesen bele lehet tekerni a számokba a kurzor segítségével, és léptetni is lehet a nóták között, viszont nagyjából ennyiben ki is merült a dolog. Nincsen karaoke funkció, és a borítóképet sem képes megjeleníteni az alkalmazás. Kicsit puritánul fest az egész, bár az is igaz, hogy zenét nem a szemével hallgat az ember.

A menün keresztül egyébként meglehetősen körülményesen érhetőek el a különféle multimédiás tartalmak. Nincs egy központi, erre vonatkozó menüpont, a főmenüből kell külön-külön kiválasztgatni, hogy éppen képet, videót vagy zenét szeretnénk lejátszani, és ha a fotó ikonra kattintottunk, akkor a zenéket el is felejthetjük. Kimondottan kényelmetlen, nehézkes megoldás ez.

Kislexikon, Bravia Sync

A tévében található egy Kislexikon (Menü-Terméktámogatás-iMaunal), amely információt szolgáltat a készülék tulajdonságairól, az egyes szolgáltatásokról, hogy mit és hogyan lehet elérni. Emellett értelmesen magyarázatot ad arra is, hogy az egyes funkciók, beállítások mire szolgálnak, ezek módosítása milyen hatással lesz a képminőségre, mit és hogyan kell változtatnunk ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük. Ez remek megoldás, főleg, hogy sokan vannak, akik még arra se veszik a fáradságot, hogy egyszer is átlapozzák a kézikönyvet, ám ennek segítségével ők is többet kihozhatnak a tévéjükből.

Ez a készülék is rendelkezik egy szenzorral, amely automatikusan érzékeli a helyiségben uralkodó fény erejét, illetve a színhőmérsékletet, és a kép minőségét ezeknek megfelelően optimalizálja. Legalábbis elméletben. Óriási változást azért nem tapasztaltunk e funkció aktiválásakor, bár lehet, hogy olyan gyorsan optimalizált, hogy az agyunkból kitörlődött a régi, csúnya, optimalizálatlan múlt... Ha valami tárgyat közvetlenül a szenzor elé tettünk, amikor vidám napsugarak szelték át a szobát, akkor a fényerő tényleg látványosan csökkent, de a való életben a körülmények ritkán változnak ilyen extrém mértékben.

A Sony sem maradhat ki a „Vezéreljük a tévé távirányítójával a saját márkájú perifériákat” című játékból. Jelen esetben Bravia Sync névre hallgató szolgáltatás segítségével tehát az egyébként DLNA-tanúsítványt megkapott tévéhez csatlakoztatott Sony fényképezőgépet, kamerát, MP3-lejátszót vagy médialejátszót is irányíthatjuk egyetlen távkapcsolóval. Ez kétségkívül elegáns és egyszerű megoldás, de persze eredetinek kétségkívül dőreség lenne nevezni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!