Killzone Shadow Fall – Teszt

Kibékíthetetlen ellentétek

Még PlayStation 2 konzolra jelent meg 2004 novemberében a Killzone, a Sony exkluzív sci-fi FPS játékát azonban közel sem osztatlan lelkesedéssel fogadták a játékosok. Valószínűleg a játékélménnyel szemben megfogalmazott kritikáknak is szerepe volt abban, hogy a kiadó elég hosszan jegelte a franchise-t. Egy 2006-ban PSP-re kiadott mellékszál (Killzone: Liberation) után, az Alfa Centauri ikercsillagjainak naprendszeriben lévő, egymással háborús konfliktusba keveredett kolóniák háborújának újabb fejezetére 2009-ig kellett várni. A PS3 képességeit látványosan kihasználó, az első epizód agresszorainak bolygóján játszódó Killzone 2 már kimondottan sikeresnek bizonyult, mind a kritikusok pontszámai, mind az eladási adatok tekintetében. Két évvel később, 2011-ben követte is a Killzone 3, immár trilógiává bővítve az ISA és a Helghast háborújának történetét. A harmadik fő-részben azonban véglegesen le is zárták a két kolónia háborújának történetét, hiszen a Helghan lakhatatlanná válása után a Vekta lakói befogadták a Helghast túlélőket.

Új generációs konzoljának megjelenésére a kiadó a Killzone sorozat új epizódjának elkészítésével a korábbi részeket is fejlesztő Guerilla Games stúdiót bízta meg, akik néhány évtizedet előre ugorva folytatták az immár egymás mellett, de elkülönülve egy hatalmas fal két oldalán élő vekta-i és Helghast telepesek közös jövőjében. Mindkét oldalon akadnak azonban radikálisok, akik nem szeretnének a másik néppel tovább osztozni, és a bolygó teljes el- illetve visszafoglalására törekednek. Az új főszereplőnk, Lucas Kellan a Vectan Security Agency különleges kiképzést kapott Shadow Marshal egységének tagja, akiknek hivatalosan a két oldal közötti béke fenntartása és terrorakciók megakadályozása a feladata. Valójában azonban – az éppen csak nem nyílt konfliktusig fajult ellenségeskedésben – a másik oldalra történő beszivárgás és szabotázs akciók végrehajtása, vagy azok nyomainak éltüntetése szintén benne van az árnyék marsallok munkaköri leírásában.

Az új főszereplő még csak a nyitánya a Killzone Shadow Fall hozta változásoknak, melyek közül a legalapvetőbb az, hogy a kampányban nem a nagy hadmozdulatok résztvevőiként, sok főt számláló támadó vagy védő csapatok egyik (persze mindig kulcsszerepet játszó) katonájaként vesz részt a játékos. Az árnyék marsallok igazi egyszemélyes hadseregek, akik jobbára egymagukban veszik fel a küzdelmet a népes Helghast túlerővel szemben.
A magányos hőst persze igen fejlett technika segíti a küldetései végrehajtásában, mint a több évtizedes fegyverfejlesztés kézzel fogható csúcsterméke az LSR44 plazmafegyver. Két üzemmód között gyorsan átváltani képes kézifegyvert lehet rohampuska módban sorozatlövések leadására, vagy mesterlövész puskaként brutális energiájú (a fél tárat elhasználó) plazmacsomag nagy távolságba juttatására is használni. Egy második, zsákmányolt lőfegyvert is hordhat magánál a játékos, de nem hiányoznak a gránátok, távolról aktiválható robbanótöltetek és a pusztítás egyéb mókás kellékei. Az ellenfelek közelharcban késsel, pusztakézzel vagy épp a fegyver tusával történő brutális kivégzése egyike a franchise sokat emlegetett és a Killzone Shadow Fall-ban is visszaköszönő hagyományainak.

A shadow marshal felszerelés elmaradhatatlan, még az alapfegyvernél is (amitől Lucas nem is hajlandó megválni) sokoldalúbb eleme az OWL drón. A nagyjából emberfejnyi önműködően repülni és lebegni képes robot beépített géppuskájával képes területvédelemre, de elektronikus konzolok feltörésére is lehet utasítani. A megadott pontra személyi energiapajzsot telepít vagy kötelet feszít ki, amin nagyobb mélységbe is biztonsággal lejuthat a játékos. Feladatának teljesítése után, vagy sérülés esetén pedig visszatér az árnyék marsall páncélzatán kialakított tárolójába, ahol feltölti és regenerálja önmagát. Nem kevéssé hasznos az a képessége sem, hogy a végzetes sérülést kapott karaktert is képes visszarángatni a halál torkából egy nagy adag adrenalin beadásával.
Mivel az egyéb akciók és funkciók elfoglaltak minden rendelkezésre álló gombot, az OWL drón üzemmódjai közötti váltást a Guerilla Games fejlesztő a DualShock 4 érintőfelületéhez rendelték hozzá. Az igazat megvallva, a fel, le és jobbra vagy balra söpréssel kapcsolgatás nem a legkifinomultabb felhasználása az érintőpanelnek, de jóval gyorsabb, mint valamiféle menü alapú megoldás.

Látványos különbségek

A kimondottan az új generációs konzolra fejlesztett Killzone Shadow Fallban természetesen a controller érintőfelületének használatánál igyekeztek jóval mélyebb ízelítőt adni a PlayStation 4-ben rejlő lehetőségekről. Ami bizonyos jelenetekben és helyszíneken igen jól sikerült a Guerilla Games fejlesztőinek. Már a valódi játékot megelőző, bevezető „misszió” is olyan esőt, fény és árnyék viszonyokat, premier plánokat mutogat, amilyet a korábbi generációtól nem láthattunk.

Azon túl, hogy a grafikai erőforrás képességeinek fitogtatására is alkalmas, játékélmény szempontjából sem utolsó, hogy a fejlesztők egyes küldetéseket nagy és kvázi szabadon bejárható helyszínekkel lepik meg a Killzone franchise korábbi darabjaiban ehhez kevéssé szokott játékosokat. No persze a különféle épületekben viszonylag korlátozott a mozgástér és elég kötött a küldetés teljesítése során bejárandó útvonal. Viszont akadnak olyan helyszínek is, ahol nemcsak nagyjából szabadon juthatunk el a célunkig, de feladatunkban megakadályozni hivatott Helghast harcosok leküzdésének módját is a játékstílusunkhoz és hangulatunkhoz igazodva választhatjuk meg.
Például az első valódi küldetésben ahol sziklás, fás területen lezuhant repülő személyzetét kell kimenekíteni. Itt nem csak arról dönthetünk, hogy az őröket becserkészve a riasztókat még megszólalásuk előtt hatástalanítva próbáljuk becserkészni, vagy nyílt sisakkal frontálisan támadunk a fegyvereink és az OWl képességeiben bízva, de még extrém sportok gyakorlására is kínálkozik módunk némi sziklamászás és canopy csúszkálás formájában. Sajnos vadvízi evezéshez való csónakot nem találtam, pedig a gyors sodrású folyó erősen kínálja magát.

A fények és persze az árnyékok kiemelt használata végig kíséri a játékot. A pillanatra elvakító fegyverlámpák, nyomjelző lövedéket és miegymások mellett azt, hogy a fal Vekta vagy Helghast oldalán tartózkodunk a megvilágítással teremtett hangulatból is azonnal lehet tudni. A légző maszkok vizorainak vörös fénye pedig soha nem volt még ennyire fenyegető. Mindezt szép egyenletes sebességgel jeleníti meg a grafikus motor, függetlenül attól, hogy mekkora terepen, hány ellenfél nyüzsög is körülöttünk.
A lenyűgöző látvány azért nem minden hiba nélkül való, a legtöbb „érdekességet” a karakterek mozgásában lehet felfedezni. A minket tanácstalanul kajtató, vagy (csupán néhány pillanatnyi) túlélési esélyeik növelése érdekében fedezéket kereső ellenfelek időnkét lehetetlen mozdulatokat mutatnak be. Az emberi anatómiával is ellenkező mozdulatokban a kevésbé részletes motion capture mellett annak is szerepe van, hogy nem előre meghatározott script szerint cselekszenek, hanem az adott helyzetre próbálnak reagálni a játék irányította karakterek.

A Killzone Shadow Fall motorjának ezt a képességét használja ki az offline multiplayer mód is, amiben botokból álló csapathoz csatlakozva küzdhetünk a másik (szintén botokból álló) csapat ellen. A gép irányította játékosokkal az online összecsapások résztvevőinek száma is kiegészíthető, amire a multiban hagyományosan erős franchise legújabb epizódjában tapasztalataim szerint ritkán lesz szükség. Mert annak ellenére, hogy egyszerre 24 résztvevője lehet a hálózati küzdelmeknek, egyszer sem kellett sokáig várakozni azért, hogy kiteljen az induláshoz szükséges létszám. A korábbi epizódokból örökölt rendszerben, de itt csak három (Scout, Assault és Support) lehetséges kaszt harcosainak fejlődése, fegyverek és kiegészítők megnyitás nem tapasztalati pontok gyűjtögetésén, hanem kihívások teljesítésén alapul. Úgy sejtem a több mint másfél ezer challange kipipálása elég hosszúra nyújtja a multi szavatosságát. Kiegészítő DLC megvásárlása nélkül 10 pályán lehet űzni az online sportot és saját warzone létrehozására is lehetőség van. Az viszont kevésbé szimpatikus, hogy a Killzone 3-ból sokak által leginkább hiányolt online kooperatív storymód a csak Season Pass-t megvásárló játékosok számára elérhető.