Válogatott chipsetek
PAT-trick
Hirdetés
A fenti listát kiegészíti még a Performance Acceleration Technology, rövidebb nevén PAT, ami nem más, mint némi extra szilícium az északi hídban, mely a memóriaeléréseket hivatott gyorsítani. A sebességkülönbség konkrétan két ciklus elérésenként, ám ezt az extrát meg is kell fizetnünk. Történt ugyanis, hogy az Intel most először olyasmit művelt a chipsetekkel (konkrétan a Canterwood MCH-val), ami eddig csak a processzoroknál és a videokártyáknál volt "divat". Ez pedig nem más, mint a PAT gyártásával együtt járó ún "speed binning", melynek lényege, hogy MINDEN Canterwood és Springdale (i865 -- megjelenés májusban) lapkában jelen van a funkció, a chipek tehát tökéletesen megegyeznek! Mint tudjuk, a Springdale (i865) a Canterwood (i875) olcsóbb változata, az egyedüli különbség pont a PAT működőképes mivolta lesz. Amelyik chipset stabilan és hibátlanul kezeli ezt a "gyorsító csatornát", az Canterwood címkét kap, amelyik nem, az megmarad Springdale-nek és a feature-t kikapcsolják.
A PAT "csatorna"
Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy már most lelki szemeink előtt lebeghessen a "lehet-e engedélyezni a PAT funkciót a Springdale chipsetekben?" kérdés, mely minden bizonnyal fórumaink egyik kedvenc témája lesz májusban. Hangsúlyozottan csak az egyik, mert az Intel mellett mi is készülünk egy nagyon komoly bejelentéssel...
Bár a Canterwood 533 MHz-es FSB-vel is használható, ha aktív PAT-ra vágyunk, akkor a 200 MHz-es FSB-t kell választanunk. Amihez persze a megfelelő processzor is kell, mint például tesztünk másik alanya, a Pentium 4 3.0C GHz.
Tesztkonfigurációnk
- Intel D875PBZ alaplap, Intel 875P Canterwood chipsettel
- Intel Pentium 4 3.0C GHz processzor
- 2db 256 MB DDR400 Kingmax memória
- 2db Seagate Barracuda SATA V merevlemez
- Leadtek, Inno3D és PNY GeForce FX 5800 és 5800 Ultra videokártya
- NEC 1701 17" TFT monitor
Bár jelen tesztünkhöz egy sem kellett volna, mégis, nem tudtunk dönteni a laborban tanyázó GeForce FX kártyák között, így végül - amolyan stressz-teszt gyanánt - mindegyiket végigpróbáltuk az Intel alaplapjában. Sőt, mindegyiket 500/1000 MHz-es órajelen, legyen a zsuga eredetileg sima FX 5800, vagy 5800 Ultra. A lap állta a sarat, a kártyák is... több-kevesebb sikerrel. Bosszantó volt viszont, hogy sehogy sem sikerült megkerülnünk az alaplapi serial ATA vezérlőt. Mivel komplett tesztrendszerünk az eddig is használt (parallel) ATA vincseszterünkön tanyázott, egy merész húzással eltávolítottuk a SATA V-ös diszkeket, ám így a rendszer nem állt fel. Már-már beletörődtünk, hogy két héten belül 147-edszerre is Windows-t fogunk installálni, amikor egy isteni szikra kapcsán úgy próbáltuk meg bootoltatni a Bonanza deszkát, hogy a régi HDD-nk mellett azért a két serial ATA-s egységet is fent hagytuk. Voilá, ezúttal minden ment. A dolog summája egyébként csekély, a mi tesztlapunkon a parellal ATA csatorna valamiért csak a serial ATA-ssal együtt volt hajlandó működni, de ez biztosan csak a korai és egyedi példánynak tudható be.
Klikk!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
