Hirdetés

Látványos fejlődés, bevált játékmechanika

Attól még, hogy a story gyakorlatilag csak történelmi előzményként támaszkodik a PS3 epizódok történetére az inFamous Second Son a játékmechanika legfontosabb, vagy inkább legkedveltebb elemeit megőrizte. A történetet és annak végkifejletét lényegesen befolyásoló morális döntések rendszere, a direktben feltett sarkalatos kérdések és egyes cselekedetek után járó pozitív és negatív karma pontok ebben az epizódban is központi szerepet játszanak. A játékos maga választja meg, hogy szuperhőssé, vagy szupergonosszá válik, ami két eltérő végkifejletbe vezeti a játék történetét. Ugyanakkor a karakterfejlődésben szabadabb kezet kap a játékos a megszerzett új képességpontokat részben maga oszthatja el az egyes „elemekhez” kapcsolódó képességek között a karmája jóval kevésbé köti a választási lehetőségeket.
A helyszín persze megváltozott, de ugyanakkor meg is maradt egy elég kiterjedt sandbox játéktérnek, ahol a storyt előre mozdító missziók mellett számos mellékküldetést és trófeákhoz vezető feladatot találhat magának a játékos, jelentősen kiterjesztve ezzel a játék – a kettős végkifejletnek köszönhetően – amúgy sem elhanyagolható szavatosságát.

Az irányításban, ha túlzásba nem is vitték, de a Sucker Puch fejlesztői némi szerepet adtak a DS4 vezérlő érintőfelületének is. Némely tárgy elmozdítása, ajtók kinyitása a megfelelő irányba tett ujjmozdulattal végezhető el. Jóval egyedibb az irányító festékszóróként való használata, amire a bevezető, az irányítást is bemutató pálya után még számos alkalommal szükség lesz az egyik trófea megszerzéséhez. A karakter és kamera mozgatása, valamint az akciók persze a jól bevált analóg karokra és gombokra épít, és alaposan ki is használja azokat, mert a Second Son ritmusát igencsak felpörgették a fejlesztők. Az összecsapások során már koránt sem elég az ellenfelek biztonságos távolságból lelövöldözgetése, még alacsony nehézségi fokozaton is sok és a lehetséges fedezékeket kihasználó mozgás a siker kulcsa. Igyekeztek alaposan kiaknázni azt is, hogy a főhős már nem csupán egyetlen erőt birtokol, ami egyben azt is jelenti, hogy különféle energiákkal kell „feltöltekeznie” azok használatához. Ez azonban számomra – ami lehet akár az én ügyetlenségem, vagy hibás taktikám következménye – az üdítő változatosság érzése helyett többször okozott bosszúságot és feltöltött energia helyett egy másik, az éppen szükséges keresgélését.

Látványvilágában pedig messze elődei fölé emelkedik az inFamous Second Son, olyan részletgazdaságot mutatva fel, amivel eddig egyetlen PS4 – sem exkluzív, sem keresztgenerációs vagy multiplatformos – cím sem mondhat magáénak. Nem csak az olyan központ szerepet játszó effektek részletes kidolgozásába és megjelenítésébe fektettek energiát és a konzol erőforrásait a fejlesztők, mint a különféle képességek használata, de a környezet és díszletek, különösen a rombolható elemek kidolgozása is lehengerlő. A legelképesztőbb fejlődést azonban a karakterek és mimikájuk kidolgozottságában tapasztalhatják meg a korábbi epizódokat is ismerő játékosok. Akik újoncként vágnak bele az inFamous Second Son kalandjába, mindez persze csak egy, az új konzolgeneráció képességeit minden eddiginél jobban kihasználó grafikai környezet amit, a konzolt egy házimozi rendszer hangszóróihoz kapcsolva remekül pozicionált térbeli – és a DS4 hangszóróját sem kímélő – hanghatások tesznek még hitelesebbé.

A Sucker Puch nagyon jó játékot tett le az asztalra, az inFamos Second Sonnal. Amiben ugyan lehetne kritizálni a történet viszonylagos egyszerűségét és felemlegetni logikájának kisebb-nagyobb döccenőit, meg a képregényeken szocializálódott amerikai teenagerek által is átlátható végletesen egyszerű morális dilemmákat. Viszont úgy kínál pergő akciót egy élvezetes sandbox környezetben, hogy alapos ízelítőt is ad a Sony új konzoljának képességeiből is. Ugyanakkor, a kiadós single játékmenet mellől továbbra is hiányzó multiplayer lehetőségek érthetetlen módon kimaradt ziccernek tűnnek egy hálózati, közösségi funkciókra alaposan kihegyezett platformra készül exkluzív játék esetében.