IdeaPad U400, a szépséges fémházas

Kívülről

Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap a notebookoknál a vékonyság. Kétségtelen, hogy a lapos laptop tetszetősebb, könnyebb, hordozhatóbb lehet vaskos társainál, de az elmúlt hónapokban beindult Ultrabookok jól szemléktetik, hogy a vékonyítás eltúlozása komoly kompromisszumokra kényszerít, az árra pedig kifejezetten rossz hatással van. Szóval érdemes egy ésszerű kompromisszumot találni. A Lenovo már a vékonyság-hype előtt mutatott egy nagyon ígéretes masinát, az IdeaPad U260-at, most pedig itt a 14 hüvelykes IdeaPad U400, mely nem akar Ultrabook lenni – ezt a szerepkört az U300s kapja.

Az U400-nak meglehetősen vékony, unibody (egy elemből készülő) fémháza van, becsukva vékony könyvre hasonlít: fedele és alja kissé túlnyúlik az oldalfalakon, hátul a zsanér környékén pedig a könyv gerincéhez hasonlóban körbefordul. A külső részeket néhány árnyalattal sötétebb grafitszürkére festették a belső ezüstös résznél, ami szerintünk mutatós, és oldja azt az érzetet, hogy egy MacBook-másolatot látunk. Kétségtelen, hogy hasonlít az U400 a neves konkurensre, de szerintünk csak annyira, amennyire két, egyaránt unibody házas kialakítás rokona lehet egymásnak.

Nekünk a Lenovo színe sokkal jobban bejött, mint a MacBookoké, ugyanakkor ezen a sötétebb árnyalaton az ujjlenyomatok is jobban megmutatkoznak. Nagy örömmel láttuk, hogy az U400-nak kellően nagy szellőzőrács van a bal oldalán, így valószínűleg nem lesznek melegedési problémái. Elé Ethernet hálózati kimenetet és egy USB 3.0 csatlakozót tettek, az oldalfal eleje viszont nagyon okosan üres maradt. Említést érdemel még a szellőzőnyílás mögé telepített kis gomb, ami az archiváló, rendszervisszaállító alkalmazást aktiválja.

Sajnos a jobb oldal már nem sikerült ilyen példásan. Itt elölről hátrafelé haladva a hang ki- és bemenet kezd, utána jön két USB 2.0 és a velük könnyen összetéveszthető HDMI, a sort pedig a tálca nélküli optikai meghajtó nyílása zárja. Szerintünk jobb lett volna, ha felcserélik a csatlakozókat és a meghajtót. Akinek fontos a biztonságos rögzítés, nem fog örülni annak, hogy az IdeaPad U400-ról lehagyták a Kensington zárhelyet. 

Az 54 wattórás akkumulátor cseréje és az egyes alkatrészek bővítése is akadályba ütközik, mert a gépház alján semmilyen ajtócska, de még csak szellőzőnyílás sincsen, friss levegőt is a billentyűzeten keresztül szív be a laptop. Meglehetősen a szélekre rakták a gép nem valami nagy gumilábait, karcsú hölgy ismerősünk arra panaszkodott, hogy a laptop hajlamos volt lecsusszanni az öléből, és ezzel a jelenséggel normál MacBooknál és Airnél nem találkozott, melyeknek nagyobb, kör alakú talpai vannak, minden bizonnyal nem véletlenül.

Belülről

Belül sajnos azzal találkoztunk, amitől nagyon tartottunk: fényes kijelzővel. Kár ezért a részletért, mert az U400 egyébként nagyon rendben van. Alatta a zsanér nagyon finoman jár, nem enged nagy holtjátékot, és szépen illeszkedik a formatervbe.

Az egy tömbből kifaragott, világosabb színű alsó rész is nagyon kellemes. A Lenovóra jellemző, nagyszerű szigetes billentyűzetet egy enyhe teknőbe tették, a fedél pereme körül pedig gumibetét fut körbe, ezáltal a két rész kiválóan illeszkedik, a billentyűzet pedig nem ér hozzá a monitorhoz. A kalviatúra alatt olyan, üvegből készült touchpadet találtunk, mint amilyet az Apple notebookjain láthattunk korábban.

Hozzánk a hazai piacon kapható kétféle U400 közül a gyengébb konfiguráció érkezett, de ennek sem kell a szomszédba mennie egy kis számítási teljesítményért. A Core i5-2430M processzor alap, 2,40 GHz-es órajelén is elég fürge, turbóval pedig egészen 3,00 GHz-re gyorsulhat. Mellé 4 GB memóriát, jó tágas, 750 GB-os merevlemezt kapunk, a 14 hüvelykes, 1366x768 pixeles kijelzőt pedig kis Radeon HD 6470M hajtja meg. Említettük már, hogy van egy USB 3.0 és HDMI, de azt nem mondtuk, hogy klasszikus, analóg D-Sub monitorkimenet nincs. Szerencsére ma már egyre kevesebbszer van rá szükség, az újabb tévék és projektorok kapnak HDMI kaput.

A Wi-Fi adapter az Inteltől érkezett, megfelelő kiegészítővel támogatja a WiDi vezeték nélküli monitoros összeköttetést. Emellett van Bluetooth 3.0, de 3G modem opcióról sajnos nem tudunk. Az akkumulátort ugyan nem lehet kiszerelni, de legalább az átlagnál valamivel nagyobb, 54 wattórás. A nálunk járt Lenovo IdeaPad U400 Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel és 2 év garanciával kb. 245 000 forintba kerül; az ugyancsak kétmagos Core i7-2620M processzorral és 8 GB memóriával ellátott verzióért szerintünk aránytalanul többet, 310 000 forintot kérnek.

Használat közben

Első látásra és kézbe fogva is nagyon igényes, minőségi eszköz benyomását kelti a Lenovo IdeaPad U400. A grafitszürke külső burkolat szerintünk nagyon szép, jól illik hozzá a világosabb belső. Különösen masszívnak találtuk a vékony fedelet, érezni, hogy van benne anyag, a fém nem hajszálvékony díszbetét, hanem teherviselő elem. A csuklótámasz és a billentyűzet alapja sem horpad jelenősen, az unibody háznak pedig lényegében nincsenek illesztései. Egyedül a fedél és az alsó lemez könyvborítószerű peremének éle, ami kissé zavaró.

Ritkán találkozunk olyan jó szigetes billentyűzettel, mint amilyet az IdeaPad U400-ba szereltek. Bár nem világít, de ettől eltekintve minden paramétere nagyszerű. A gombok felülete kellemes tapintású, lapos kialakításuk mellett egészen korrekt a nyomásútjuk, amihez határozott, de nem túl kemény nyomáspont tartozik, az alapzat pedig csak minimálisan horpadt. Az alábbi videón látható görbüléshez komoly erőkifejtésre volt szükség. Szintén dicséretes a billentyűk kiosztása, minden lényegesebb funkció könnyen elérhető, igaz, az F1-F12 Fn váltóra költöztetését szokni kell. Jó pontot érdemel, hogy a kurzormozgatókat nem vékonyították el.

Csak pozitívan tudunk beszélni az U400 touchpadjéről, mérete, felülete, gombjainak járása kiváló, mondhatni ez a megoldás közelíti meg legjobban az Apple etalont. És bizony Windows 7 alatt ki is jött, hogy nem minden a hardver. Hiába volt kellemes tapintásra, hiába olyan pontos, mint a MacBook érintőmezeje, az U400-on darabosan ment a weboldalak görgetése, a nagyítás és a többi multi-touch húzás.

Még egy olyan részlete van az U400-nak, amiben nagyon hasonlított a MacBookra: a hangja. Apró hangszóróit a zsanérba rejtették, ahol eleve vert helyzetben vannak, mégis váratlanul rendben volt a hangzásuk. Persze csodát nem szabad várni, legfeljebb korrekt, közepes szintet, mint az almásoknál. Egy Asus Sonic Master vagy MSI Dynaudio készlet szebben szól, a tajvaniak jobban ráfeküdtek erre.

Többször elemeztük már a Core i5 processzorok sebességét, elsősorban az i5-2410M-ét, amitől az őt váltó i5-2430M csak minimálisan magasabb órajelében tér el. Általános használat közben nem csak ezt nem, hanem a fixen 2,1-2,2 GHz-en ketyegő Core i3-ak eltérő sebességét sem nagyon lehet megérezni. Egy komoly számítási teljesítményt igénylő feladattal értelemszerűen hamarabb végez az i5, de átlagos internetezés, multimédiázás, irodai feladatok végrehajtása közben nincs érdemi különbség. Ilyen szempontból a nagy adatsűrűsége miatt egészen fürge, 750 GB-os winchester is jól jön, bár elérési időben nem, írási és olvasási tempóban pedig olyan 10%-kal gyorsabb 500 GB-os társainál.

Most először volt nálunk Intel processzorral Radeon HD 6470M grafikus kártya, eddig AMD APU mellett próbáltuk csak. Fenti táblázatunkban jól látható, hogy mennyivel gyengébben muzsikál, ha nem segítik a processzorban lapuló számolóegységek. Ráadásul a Lenovo saját maga fejleszti meghajtóját, ezért az AMD oldaláról nem is tudtuk rendesen frissíteni; az automata konfigurációazonosító felismerte, de a letöltött meghajtó már azt írta, nem támogatott a kártyánk. Azért közepes grafikai részletesség mellett némi játékra is nyílt lehetőség, bár egy GeForce GT 520MX-szel jobban jártunk volna. Kár, hogy nincs AMD APU-s IdeaPad U400, alkalmi játékra az lenne a nyerő.

Kijelző, hűtés, akkumulátor

Sajnos az IdeaPad U400 kijelzőjét pár szóban le lehet írni: átlagos, fényes. Nagy kár, hogy ennek az igényes és korrekt laptopnak is tükör került a monitorára, így átlagos, 206 cd/m²-es maximális fényerő és 228:1 kontrasztarány mellett nem tudtuk kényelmesen használni világosabb környezetben vagy lámpával a hátunk mögött – szabadtéren, erős napfényben pedig esélytelen a leolvasása. Pedig a megszokottnál kicsivel jobban sikerült bekalibrálni, átlagosan 0,6-os delta E értéket kaptunk, maximuma pedig 2,3 lett. A Lenovo IdeaPad U400 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

A Core i5 processzor és a kis különálló grafikus kártya hűsen tartása elég nagy feladat egy olyan 14 hüvelykes házban, aminek jelentős részét az optikai meghajtó foglalja el, alján pedig semmilyen szellőzőnyílás nincs. Különösen érdekes lesz a merevlemez helyzete, mely rendszerint nem szokott aktív hűtést kapni. Nyugalmi állapotban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett az IdeaPad U400 felülete meglehetősen hűs maradt. A billentyűzeten, csuklótámaszon és fenéklemezen is legfeljebb 32 °C-ot mértünk, miközben a hűtés időnként le is kapcsolt.

Megterhelve a processzort nyugalmi, 45 °C-os hőmérséklete egyből 62 °C-ra ugrott, és a hűtés is beindult átlagosnak mondható, 27 dB-es szinten. A második percben még kettő, majd a tizedikben még egy dB-t hangosodott, így alakult ki a 30 dB-es végeredmény, amit már a zajosabb hűtések közé sorolnánk, de egy ilyen vékony géptől még derék teljesítménynek számít. Jó hír, hogy a félórás terhelés alatt felülete sem melegedett különösebben, habár balra a billentyűzet mellett – ahol a hűtés hőleadója van – negyven Celsius-fokot mértünk. Mellette jól érezhető a lélegző billentyűzet, ami szerintünk nem valami nagy trükk. Többször láttunk már olyat, hogy a hűtés a WASD gombok környékén szívja be a levegőt. Az viszont tény, hogy a Lenovónál ez valamivel nagyobb felületen volt érezhető, és nem keltett annyira zavaró huzatot, mint a konkurenseknél.

További fél óra játékkal még pár fokot melegedett a gép felülete, és egy decibelt hangosodott is. Dicséretes, hogy a merevlemez az egész kínzás alatt éppen csak 40 °C-ig melegedett, pedig fél órán keresztül pörgettük intenzíven. Minden bizonnyal a nyári kánikulában sem lesz vele probléma. A mérési folyamat alatt a CPU 87 °C-ig hevült; sem a processzor terhelése, sem játék közben nem tapasztaltunk thermal throttling miatti órajelcsökkentést.

Csalódással indult akkumulátoros tesztünk. Az átlagosnál nagyobb, 54 wattórás teleppel felszerelkezve legalább 6-7 órás időt vártunk, ezzel szemben valamivel több mint öt és fél óra után már nyúlhattunk a töltőért, ami 9,7 wattos fogyasztást jelent. Minden bizonnyal a Radeon lekapcsolása nem volt maradéktalanul megoldott, mert hasonló processzorral és kis GeForce-szal 7 watt körüli energiaigényt szoktunk kapni. A videós, közel négyórás idő és 13,5 wattos fogyasztás sem éppen csúcsteljesítmény, Intel-NVIDIA párossal a 46-48 wattórás akkuk mennek ennyit, a fogyasztás pedig 10-12 watt környékén alakul. Teljes terhelésen most a korábban használt Battery Eater Pro helyett 3D Mark05-öt és két szálon Prime processzormelegítőt hajtottunk, ami megterhelőbb, így 47 perc után vége lett a dalnak, 69 wattos fogyasztást mutatva.

Értékelés

Nagyon kellemesre sikerült a Lenovo IdeaPad U400-as laptopja. Örülünk neki, hogy ezzel a géppel nem hódoltak a brutális vékonyságot megkövetelő Ultrabook-láznak, hanem megmaradtak az ésszerűség határain belül. Az egy fémtömbből kialakított unibody ház különösen csinos, kiváló minőségérzetet ad, és sokkal masszívabbnak tűnik az egyszerű vagy fémvázas műanyagburkolatú megoldásoknál. Nekünk a grafitszürke árnyalat is tetszett, egyetlen baja, hogy a világosnál jobban gyűjti az ujjlenyomatokat.

Szokásához híven elsőrangú billentyűzetet rittyentett a Lenovo, a háttérvilágítás hiányától eltekintve a kategória legjobbjának tartjuk. Szintén jó lett az üveg touchpad, ami szerintünk a Windows 7 gyengébb implementációja miatt marad csak el a MacBookokon tapasztalt használhatóságtól. A masina vékony háza miatt megbocsátottuk neki az átlagos hangminőséget, de a fényes kijelzőt nagyon-nagyon sajnáljuk.

Teljesítmény kapcsán a processzorral meg voltunk elégedve, de a kis Radeon beépítését nem tartjuk igazán jó választásnak. Teljesítményben nem volt az igazi – itt driverprobléma is fennállhat –, hasonló tudású NVIDIA megoldással pedig jobb fogyasztás, ezáltal kedvezőbb akkumulátoros üzemidő érhető el. Szívesen látnánk egy Core i3-as, különálló grafikus kártya nélküli konfigurációt közel nyolcórás maximális üzemidővel. Annak minden bizonnyal az ára is alacsonyabb lenne, nem mintha a 245 000 forintot sokallnánk ezért a masináért. Hibái ellenére a Lenovo IdePad U400-at tartjuk az egyik legjobb 13,3-14 hüvelykes, fémházas, optikai meghajtós vékony notebooknak, ezért ajánlott címet kap. Legkomolyabb ellenfele a 13,3 hüvelykes MacBook Pro, ami hasonló konfigurációval jó százezer forinttal drágább, és a vaskosabb HP Envy 14-ért is lényegesen több pénzt kérnek.

Lenovo IdeaPad U400 notebook

rudi

A Lenovo IdeaPad U400-at a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.