Ideális CPU-GPU párosok

Bevezető

A felhasználókban gyakran felmerülő kérdés, hogy a legújabb játékokhoz vajon mit érdemes lecserélni az akadozásmentes futtatáshoz egy már meglévő konfigurációban – a memóriát, a processzort vagy a videokártyát? A válasz első pillantásra talán egyértelműnek tűnhet: a videokártyát, a valóság azonban mást mutat, gondoljunk csak a processzortesztekben található játéktesztekre, ezért utánajártunk, és kiderítettük az igazságot. Napjainkra elterjedt nézet lett, hogy a játékokhoz AMD processzorra érdemes számítógépünket építeni, hiszen a processzorokat összevető cikkekben szinte mindig az Athlon 64-ek győzedelmeskednek a játéktesztekben, ám mi a helyzet, ha nem 640x480 pixeles felbontásban tesztelünk?

A rendszer teljesítményét a játékok szempontjából három főbb alkotóelem határozza meg: a processzor, a videokártya és a memória. Az alaplapoktól nem függ túl sok minden, ugyanez igaz a merevlemezre is. Mi a helyzet a memóriával? A válasz egyszerű: minél több, annál jobb. 2005-ben és 2006-ban több olyan játék is megjelent, melyek már szinte megköveletik a 2 GB rendszermemóriát a tökéletes, akadozásmentes futáshoz (BF2, FEAR, Oblivion), hiszen eleve a Windows XP-nek elkél az 512 MB-nyi mennyiség, és a fennmaradó 1,5 GB így már nem is tűnik olyan soknak. Na persze igaz, hogy 1 GB memóriával is tökéletes játékélményt nyújt a legtöbb játék, szóval innentől kezdve csak pénztárca kérdése, hogy ki mennyit vesz.

Lényegesebb kérdés az, hogy a videokártya vagy a processzor jelent-e szűk keresztmetszetet az adott rendszerben. Ha biztosak vagyunk a processzor gyengeségében, akkor felmerülő kérdés lehet, hogy a jelenlegi alaplap képes-e olyan processzor befogadására, amellyel az adott videokártyát ki tudjuk maradéktalanul hajtani. Ha nem, akkor teendőnk egyértelmű, az alaplapot le kell cserélni, tesztjeink állnak olvasóink rendelkezésére.

Amennyiben alaplapcserével nem kell foglalkoznunk (vagy már túl vagyunk rajta), meg kell vizsgálni, hogy videokártyánkhoz melyik processzor illik a legjobban, vagyis melyikkel lehet a legjobban kihajtani, miközben nem fizetünk felesleges pénzt a plusz MHz-ekért. Tesztünkben öt processzort vizsgáltunk meg, pontosabban öt lehetőséget, ugyanis nem csak szabványos, a boltban kapható processzorok kaptak szerepet tesztünkben, és ezeket párosítottuk össze négy videokártyával.

Hirdetés

A szereplők

Az öt processzor közül a Pentium 4 506 képviseli a belépőszintet, ez egy 2,66 GHz-es magórajelű, 133 MHz-es FSB-vel rendelkező Pentium 4 Hyper-Threading-támogatás nélkül. A leglényegesebb, hogy a Pentium 4 506 rendszerbusza a ma már megszokottnak számító 200 MHz helyett mindössze 133 MHz, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a rendszerbusz órajele hogyan befolyásolja a játékokat. Emellett ez a processzor képviseli azokat a gépeket, melyekben 2-3 éves CPU-k dolgoznak. Ugrottunk 533 MHz-et, és bevontuk a partiba a Pentium 4 540-et is, mely 3,2 GHz-en jár már 200 MHz-es rendszerbusszal. A P4 540 nem csak az alapjáraton 3,2 GHz-es processzort birtokló felhasználók számára lehet érdekes, hanem a régebbi, tuningolt 2,4-2,8 GHz-es P4-tulajdonosok számára is, akiknek 3,2 GHz körül jár a CPU-ja. Athlon 64-ből nincs 2,66 GHz-es P4-szintű, ezért a kisebbik AMD esetében a 2 GHz-es Athlon 64-re esett a választásunk, mely manapság egyre több felhasználó gépében teljesít szolgálatot Athlon 64 3000+, 3200+ vagy Sempron 3400+ képében, és ide vehetjük még a leggyorsabb Athlon XP-ket is, melyek legalább 2200 MHz-en járnak (vagy tuningolva felette).

Pentium 4-esek... [+]

A 3,2 GHz-es Pentium 4-et túlhajtottuk 600 MHz-cel, így eredményül kaptunk egy 3,8 GHz-es processzort. Azért a 3,8 GHz-re esett a választásunk, mert az E0 steppinges P4-ek, és a kétmagos Pentium D-k is nagyrészt bírják ezt az órajelet, vagy ha 3,8 GHz-et nem is, de 3,5-3,6 GHz-et biztosan. Ez már természetesen a csúcskategória. Ennek megfelelően a tesztbe bevont ötödik CPU egy 2,6 GHz-en járó Athlon 64 lett, melyről nincs mit mondani, jól tudjuk, hogy a 2,6 GHz-es Athlon 64 már az FX-55-nek felel meg, mely a klasszikus processzortesztekben a játékoknál nevetve az első lenne ebben a mezőnyben. A 2,6 GHz-et a legtöbb Venice Athlon 64 „lazán” viszi, és még a dual-core Athlon 64 X2-k számára sem jelent különösebb problémát.

...és Athlon 64-ek [+]

Adva van tehát öt processzor, két teljesen eltérő architektúra, szép nagy órajelugrások, már csak a videokártyák bemutatása maradt hátra.

A videokártyák kiválasztásánál is elsődlegesen azt vettük figyelembe, hogy az adott GPU-val minél jobban lefedjük a piacot, ezért tesztünk leggyengébb kártyája a GeForce 6600 GT lett. A 6600 GT megjelenése óta igen felkapott, mára pedig igen széles körben elterjedt 3D-gyorsítóvá vált, hiszen annak idején az NVIDIA az NV43-as GPU-ra épülő kártyával többszörösen is túlteljesítette az elvárásokat, olcsón nyújtott nagyon jó teljesítményt, és a konkurens ATI Radeon X700-asain is felülkerekedett. Tesztünkben a GeForce 6600 GT a Radeon X800 GT, X700 Pro és ezekhez hasonló teljesítményű kártyák (9800 Pro/XT, 7600 GS, FX 5900 Ultra, stb) „megtestesítője”, tehát amikor a 6600 GT-t leteszteltük, akkor nem csak konkrétan ennek a típusnak a teljesítményét vizsgáltuk, hanem az összes fentebb felsorolt 3D-gyorsítóról szerettünk volna egy elnagyolt képet alkotni – ez a 30 000 forintos árkategória.

GeForce 6600 GT [+]

Tesztünk második leggyengébb kártyája a GeForce 7600 GT. Ez még nem terjedt el széles körben, ám választásunk mögött egy logikus elgondolás húzódik meg. Ha ugyanis végignézzük netszerte a GeForce 7600 GT-teszteket (beleértve a sajátunkat is), akkor láthatjuk, hogy a kártya teljesítménye nagyon közel áll a 6800-as család erősebb tagjaihoz (6800, 6800 GT, 6800 GS, 6800 Ultra), melyek, mint tudjuk, körülbelül a Radeon X800 és X850-es széria sebességével vannak megegyező szinten. A 7600 GT teszteredményei tehát egyben a GeForce 6800-as sorozat és a Radeon X800-as, illetve X850-es széria sebességét reprezentálják. A GeForce 7600 GT (és az annak megfelelő kártyák) a 40–60 000 forintos árkategóriába esnek bele.

GeForce 7600 GT [+]

A 7600 GT fölé egy ATI GPU-t állítottunk csatasorba, méghozzá a Radeon X1800 XL-t. Felvetődött lehetőségként a Radeon X1800 GTO neve is, de végül az XL mellett döntöttünk, mert egyrésztől a GTO hamarosan kifut, másrészről amikor a teszt készült, akkor a GTO mindössze 3–4000 forinttal volt csak olcsóbb az XL-nél, mely egyértelműen gyorsabb nála, ráadásul az X1800 XL már valamilyen szinten elterjedt, és teljesítménye összevethető a GeForce 7800 GT-jével is. Ez a kártya tehát a 70 000 forintos árkategóriát képviseli.

Radeon X1800 XL [+]

A Radeon X1800 XL után ismét egy NVIDIA kártyára esett a választásunk, nevezetesen a GeForce 7900 GT-re, több okból is. A 7900 GT körülbelül megegyező gyorsaságú a 7800 GTX-szel (amit lassan kivonnak a forgalomból), másrészt a Radeon X1800 XT-t is ide sorolhatjuk (és a mostanság megjelenő X1900 GT-t is, amit elvileg hamarosan lehet kapni is); mindemellett a 7900 GT már most slágertermék. Ez a kártya képviseli a 80–90 000 forintos árkategóriát.

GeForce 7900 GT [+]

Végül a csúcskategória felső régióját tesztünkben a Radeon X1900 XT testesíti meg, ezúttal is számos indokot tudunk felhozni. Először is a Radeon X1900 XT simán viszi az X1900 XTX órajeleit, viszont jóval olcsóbb annál, így nem lett volna értelme az XTX-et vizsgálni. Felmerülhet a kérdés, hogy a Radeon X1900 XT helyett miért nem a GeForce 7900 GTX-et szerepeltetjük – az indok egyszerű, egyrészt már így is van két NVIDIA kártya a tesztben, másrészt a 7900 GT-vel könnyen elérhető egy közel 7900 GTX-szintű kártya túlhúzás árán, harmadrészt pedig a Radeonoknak már volt idejük elterjedni, míg a 7900 GTX még csak az utóbbi hetekben kezdett szélesebb körben elérhetővé válni. A Radeon X1900 XT a legdrágább, vagyis 100 000 forint fölötti videokártyák demonstrálására kapott szerepet.

Radeon X1900 XTX [+]

Azok a felhasználók, akik nem találták meg videokártyájukat a felsorolásban, ne keseredjenek el, egyszerűen arról van szó, hogy az előző generáció közép- és felsőkategóriás GPU-inál gyengébb chipeket már nincs értelme még egyszer megvizsgálni, hiszen ezekről már számos esetben írtunk. Számukra már most, a tesztek előtt egy 2,8-3 GHz körüli P4-et vagy egy 2 GHz körüli Athlon 64-et tudunk javasolni (ezek érik meg manapság a legjobban az árukat), és akkor még ezekkel a processzorokkal túl is biztosítottuk magunkat CPU-oldalról. Abban az esetben, ha mindkét komponens cserére szorul, mi elsőként a processzor cseréjét javasoljuk, hiszen inkább rakjunk 2 GHz-es Athlon 64-et a GeForce 6600 GT alá, majd később megvesszük az erősebb videokártyát, mint hogy Radeon X1900 XT-t tegyünk az Athlon XP 2100+ processzoros konfigba (ami mellesleg sosem fog megtörténni, mert nincs AGP-s X1900 XT, de hát ez csak egy példa volt). A videokártyák ára egyébként is sokkal gyorsabban esik, mint a processzoroké.

Tesztkonfigurációk

Tesztünkben a legújabb drivereket használtuk fel. A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat az NVIDIA kártyák esetében „Legjobb minőség”-re, az ATI kártyák esetében pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés végig 16x-osra volt kapcsolva, így később csak az élsimítás mértékét állítgattuk. A Catalyst AI-t alapállapotban hagytuk. Az összes játék esetében maximális grafikai beállításokat használtunk, kivételt képez az Oblivion. Doom 3 és UT2004 alatt egy saját magunk által felvett demót használtunk fel a kártyák teljesítményének leméréséhez, minimálisra csökkentve így a meghajtó-optimalizációk esetleges hatását. A többi játékban (NFS:MW, Far Cry, FEAR, Tomb Raider: Legend, Oblivion) egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel.

Hosszan tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy összesen hat játékot fogunk letesztelni. Ezek közül három régebbi kiadás, melyek közül az egyik DirectX 7-es, a második OpenGL-re íródott, a harmadik pedig DirectX 8-as, további három játék pedig DirectX 9-es a trendnek megfelelően, hiszen a későbbiekben megjelenő játékok is már mind DirectX 9-esek lesznek.

Minden játék esetében két beállítást vizsgáltunk. Az úgynevezett „gyengébb” beállítás alatt egy elméletileg CPU- vagy vegyes limites beállítást mértünk alacsony felbontásban (minimum 1024x768), élsimítás nélkül, 16x anizotropikus szűréssel. Az „erősebbik” beállítás alatt pedig egy nagyobb felbontást (1280x1024/960 vagy 1600x1200) értünk 4x élsimítás és 16x anizotropikus szűrés mellett. Utóbbi játéktól függően elvileg már teljesen VGA-függő. Így kiderülhetett, hogy az egyes processzorok és videokártyák miként viselkednek a különböző helyzetekben, hol húzódik a határ, ahonnan semelyik processzor nem gyorsít egy adott VGA-n.

OpenGL – Doom 3

Először a Doom 3-at vettük elő, mint tesztünk egyetlen OpenGL-re íródott játékát, melyben a Quake 4 és talán több, a jövőben megjelenő játék alapjául szolgáló engine teljesít szolgálatot. A gyengébb beállításokkal a játék egyértelműen CPU-limites (még a 6600 GT-vel is), talán csak a 3,8 GHz-es Pentium 4-gyel elért eredmények esetében van több százalékos ingadozás. Érdekes egyébként, hogy a 3,8 GHz-re tuningolt Pentium 4 igencsak helybenhagyta a 2,6 GHz-es Athlon 64-et, na nem mintha ilyen fps-értékek mellett ez számítana. Az erősebbik beállítással a 2,66 GHz-es P4-et és a Radeon X1900 XT-t kivéve a többi processzorral VGA-limit rajzolódik ki előttünk, a 2,66 GHz-es P4 még nem elég erős a 7600 GT-nél gyorsabb videokártyák kihajtásához, az X1900 XT pedig még a 3,8 GHz-re húzott P4-gyel is gyorsul a 3,2 GHz-eshez képest.

DirectX 7 – UT2004

Az UT2004 már egy elavult játék, így végülis egy leáldozó korszakot képvisel tesztünkben, a GeForce FX-ek idejéből maradt ránk. Itt már a gyengébbik beállítás esetében is 1280x1024-es felbontást vettünk alapul, ahol is egyértelmű processzorlimit mutatkozik meg, kivéve a GeForce 6600 GT-t, mely alacsony memória-sávszélessége miatt szűk keresztmetszetet képez a rendszerben. Az erősebbik beállítással ugyanez a helyzet a GeForce 7600 GT-t kivéve, vagyis az 50–60 000 forint feletti kártyákkal már 1600x1200-ban is maximális beállítások mellett élvezhető a játék, csak a processzortól függ, hogy hány fps-sel fog futni.

DirectX 8 – NFS:MW

Tesztünk első korszerűbb játéka a Need for Speed: Most Wanted, melyben mindkét beállítás esetében kikapcsoltuk az árnyékokat, így nyertünk extra fps-eket, miközben a játék látványa nem romlott jelentősen. A gyengébbik beállítással a GeForce 6600 GT-n kívül a többi kártyával ez a játék is processzorlimites, igen jól látszik, hogy a két ATI, illetve két NVIDIA kártya párban nagyjából azonos fps-eket fut. Az erősebbik beállításnál a GeForce 7600 GT ereje is elfogyott, átadta helyét a többieknek, és a Radeon X1900 XT eredményei alapján úgy tűnik, hogy itt már VGA-limitbe ütköztünk, hiszen a gyengébbik beállítással egyazon CPU-val az X1800 XL és az X1900 XT még ugyanolyan gyors volt, míg itt az erősebb processzorokkal már egyértelműen látszik az X1900 XT sebességbeli fölénye. A GeForce 7900 GT a Radeon X1800 XL-lel szinte azonos sebességet fut.

Érdekességképpen „EKG” grafikonra vetettük erősebbik beállítás alatt a Pentium 4-ek és az X1900 XT kapcsolatát. Az igen alacsony, 133 MHz-es FSB-n futó Pentium 4 506 ugyanúgy kb. 500-600 MHz-cel van lemaradva a 3,2 GHz-es Pentium 4-től, ahogyan ez a 3,8 GHz-es P4-nél lassabb, és mégis, egyrészt az igen lassú rendszerbusz nagyon visszafogja a rendszer teljesítményét, másrészt a játék 3 GHz fölött már nem lineárisan gyorsul a processzor-órajel emelésének következtében.

DirectX 9 – Far Cry

Ahogy haladunk előre, egyre újabb vagy (hardver)igényesebb játékokat veszünk sorra, most a Far Cry következik, mely a 2005-ös év egyik slágere volt. A Far Cry esetében a gyengébbik beállítást 1024x768-as felbontásban néztük meg, ahol a játék a 2,66 GHz-es Pentium 4-et kivéve már vegyes limites (a 6600 GT-vel már itt is VGA-limit van). Ezalatt azt értjük, hogy a teljesítmény még nagyban függ a videokártyától, de ugyanakkor már a processzortól is; lássuk miről is van szó. Ahogy haladunk a leggyengébbtől a legerősebb videokártya felé, úgy emelkednek az fps-ek, tehát a VGA-limit biztos megvan, de ha jobban megnézzük a táblázatot, akkor észre kell vennünk, hogy a processzor és/vagy a rendszerbusz órajele is beleszól a végeredménybe, hiszen ha például a két Athlon 64-gyel és a két erősebbik P4-gyel elért eredményeket megnézzük, akkor azt vesszük észre, hogy a Pentium 4-ek esetében nagyobb a gyorsulás. Ha az órajel emelése százalékban kifejezve az Athlon 64-eknél nagyobb, mégis a Pentium 4 gyorsul jobban, akkor csak arra tudunk gondolni, hogy a rendszerbusz órajele is komoly mértékben meghatározza a játék sebességét.

Az erősebbik beállítás mellett, úgy tűnik, hogy talán már a Pentium 4 3,8 GHz + Radeon X1900 XT összeállítás esetében sincs CPU-limit, emellett észrevettünk egy valamilyen szintű optimalizálgatást a háttérben, hiszen úgy tűnik, hogy az Athlon 64-ek gyorsabbak a GeForce-okkal, míg a Pentium 4-ek a Radeonokkal teljesítenek jobban, például a GeForce 7600 GT már a 2 GHz-es Athlon 64-gyel is gyorsabb, mint a 3,8 GHz-es Pentium 4-gyel, míg a Pentium 4-ek az ATI kártyáit hajtják meg jobban.

Érdekességképpen Far Cry-ban is készítettünk egy grafikont, egy gyengébb és a legerősebb összeállítást eresztettük össze az erősebbik beállítás mellett. Emlékeztetőül: a P4 2,66 GHz + GeForce 7600 GT páros 45, a Pentium 4 3,8 GHz + Radeon X1900 XT páros pedig 82 fps-es átlagot ért el.

DirectX 9 – FEAR

A Far Cry után a FEAR-t vettük elő mint jelenkorunk játékát. Ez a játék egyértelműen erősen támaszkodik a shaderekre, ennek megfelelően már csak a 2,66 GHz-es P4-nél beszélhetünk CPU-limitről. A 6600 GT még gyorsult egy picit a 3,8 GHz-es P4 alatt, a másik két GeForce pedig mindegyik processzorral igen hasonló sebességen futott, ami szintén a CPU-limites gyanúnkat erősítené meg, de vannak kisebb-nagyobb eltérések. Emellett a két Radeon esetében úgy vettük észre, hogy valami olyan limitről lehet szó, amiben a két kártya azonos (ROP vagy textúrázó).

Az erősebbik beállítás mellett már mindenhol egyértelmű VGA-limitről beszélhetünk. Sajnos két kártya is igen közel került a 30 fps-es „határhoz”, ahol már a játék közelít a játszhatatlan szinthez, emellett feljegyzéseinkből kiderül az is, hogy a minimumok minden kártyával 30 fps alatt voltak.

Mindezt grafikonon is láthatóvá tettük. Az „EKG” tanulsága, hogy egyrészt nem csak az átlag-fps számít, másrészt pedig észrevettük, hogy a két NVIDIA és két ATI kártya esetében – bár azonos útvonalat jártunk be a játékban – az fps-görbék csak gyártón belül idomulnak egymáshoz, tehát a 7600 GT görbéje csak a 7900 GT görbéjéhez, az X1800 XL pedig csak az X1900 XT görbéjéhez hasonlítható igazán, vagyis a két gyártó tényleg két igen eltérő architektúrát valósított meg.

DirectX 9 – Tomb Raider: Legend

Tesztünk következő kielemzésre váró egyede a nemrégiben megjelent Tomb Raider: Legend, mely már elkönyvelhető egynek a jövő játékai közül. A játékban nem kapcsoltuk be a „Next gen” kapcsolót, ugyanis azzal együtt már 1024x768-as felbontásban is megfeküdt a Radeon X1900 XT. Rátérve a táblázatra, a gyengébbik beállítás esetében vegyes limitről beszélhetünk, hiszen a videokártyák és a processzorok erősödésével is növekednek az fps-ek. TRL alatt már nem olyan mérvadó a rendszerbusz sebessége, mint azt a Far Cry esetében tapasztaltuk, és úgy tűnik, hogy ez a játék bizony jobban szereti az Intel processzorokat. Ez egyébként érdekes helyzetet teremt az erősebbik beállítás esetében is, ugyanis a 2,6 GHz-es Athlon 64 és a Radeon X1900 XT kombinációja épphogy olyan gyors tud lenni, mint a 3,2 GHz-es P4 és a GeForce 7900 GT párosa, talán ezt azt jelentheti, hogy a TRL nem csak a Pentium 4-et, de az NVIDIA kártyáit is jobban szereti.

Grafikonunkon ezúttal a két leggyorsabb processzort vetettük össze a 7900 GT-n keresztül, itt tehát most azt láthatjuk, hogy a Pentium 4 miért is gyorsabb az Athlon 64-nél. Eredetileg azt hittük, hogy a grafikonon majd egy-két nagyobb kiugrást fogunk tapasztalni, és ezeknek a kiugrásoknak a számlájára írhatjuk a Pentium 4 sebességbeli fölényét, de azt kell látnunk, hogy várakozásainkkal ellentétben az Intel CPU-ja mindkét beállítással szinte az egész grafikonon gyorsabb az Athlon 64-nél, így tehát győzelme megérdemelt.

DirectX 9 – Oblivion

A gyengébb beállítások [+]

Az erősebb beállítások [+]

Végül az Obliviont, napjaink leghardverigényesebb játékát teszteltük le két beállítással. Az Oblivionban rengeteg látványjavító effektet lehet ki-be kapcsolgatni, ráadásul az sem mindegy, hogy a játék mely részét teszteljük le: erdőben igen alacsony fps-eket fogunk kapni a rengeteg fű miatt, városban már jobb a helyzet, és végül a házakon vagy barlangokon belüli terek esetében lesz a legmagasabb az fps-számlálón megjelenő érték. Mi az arany középutat választottuk, tehát városon belül mászkáltunk egyet, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. Tanulság, hogy ezt a játékot is be lehet úgy állítani, hogy alig legyen rondább, mint a legszebb beállítás, viszont CPU-limites legyen. Nekünk legalábbis sikerült, ugyanis a 6600 GT-n kívül a többi videokártyával a processzor sebessége szabott határt. Az erősebbik beállítás esetében nem csak a felbontáson és az élsimításon változtattunk, hanem a játékon belül is sok mindent maximumra kapcsoltunk. Itt már majdnem 100 %-os VGA-limitet figyelhetünk meg, a processzorok órajelének növekedésével is valamicskét gyorsul a játék (kivéve a tiszta esetet jelentő 6600 GT-t). Érdekesség, hogy a 7900 GT a Pentium 4-gyel sokkal gyorsabb, mint az Athlon 64-gyel, és ha kicsit jobban beleássuk magunkat a számokba, akkor észrevehetjük, hogy bizony ezúttal is a rendszerbusz sebessége szól bele a végeredménybe, hiszen a két Athlon 64 között sokkal kisebb a különbség, mint a Pentium 4-esek között. Ugyanezt tapasztalhattuk a Far Cry esetében is, így tehát egyértelműen kijelenthető, hogy a Pentium 4-eknek tényleg szüksége van a gyorsabb rendszerbuszra, még ha ezt egyes memória-benchmark programok nem is mutatják ki.

Oblivionban elég alacsony fps-eket mértünk, ezért kicsit jobban kielemezgettük a minimum és maximum fps-eket, és megfigyeltük, hogy az fps-ingadozás igen nagy, a gyengébbik beállítással valamivel nagyobbak a kilengések, a minimum-fps gyakran az átlag-fps felére, vagy még annél jobban is visszaesik, a minimum a gyengébbik beállítással 30 fps, az erősebbik beállítással 20 fps alatt volt, ami már nem nevezhető játszható szintnek.

Készítettünk két grafikont, az elsőn azt mutatjuk be, hogy egy erősen VGA-függő játék miként viselkedik, ha egy igen erős videokártya alá gyenge processzort teszünk. A 2,66 GHz-es Pentium 4 adatait vettük elő az X1900 XT-vel párosítva, és összevetettük a gyengébbik és az erősebbik beállítást. Az eredmény egyértelmű: hiába van X1900 XT-nk, ha gyenge alatta a processzor, akkor nem fogjuk tudni kihajtani, és mindig processzorlimitált környezetben fogunk játszani.

Második grafikonunkon azt szeretnénk bemutatni, hogy még egy új játékot is be lehet úgy állítani, hogy szinte „bármilyen” VGA-val ugyanolyan gyorsan fusson.

Konklúzió

Először is a tesztekből kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik. Például nem csak az AMD processzorok jók játékra, sőt! Kiderült az is, hogy a Pentium 4-ek tényleg jobban teljesítenek magasabb rendszerbusz-órajel mellett, és kiderült az is, hogy néha játékfüggő, hogy melyik processzorgyártó vagy videokártya-gyártó termékei teljesítenek jobban (vagyis a játék valamelyik gyártót preferálja a másikkal szemben).

Vegyük sorra, hogy a négy letesztelt videokártyához milyen processzor illik.

A GeForce 6600 GT (és társai) esetében a játékok nagy része már a gyengébbik beállítással is VGA-limites volt, ezért a szereplők felsorolása után tett megjegyzésünket kiterjeszthetjük ezekre a kártyákra is: egy 2,8-3 GHz körüli Pentium 4-gyel vagy 2 GHz körüli Athlon 64-gyel bebiztosíthatjuk magunkat CPU-oldalról, és akkor ezek a processzorok még elegendőek lesznek egy erősebb VGA-hoz is.

A GeForce 7600 GT (illetve az annak megfelelő sebességű videokártyák: a 6800-as széria, az X800 és X850-es széria) tesztünk második leglassabb szereplője volt, mégsem írhatjuk le teljesen, mert sok esetben még a leggyorsabb processzorok is plusz fps-eket facsartak ki belőle. A tesztek során egy 2-2,2 GHz-es Athlon 64-gyel karöltve igen szép teljesítményt kapunk ezért az összeállításért, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a videokártyák csak a régebbi játékokban tudtak az erősebb beállítás mellett elég frame-et összekaparni, az újabb játékok már simán megfektetik, ezért azt javasoljuk, hogy a processzor és a videokártya túlhajtásával próbáljunk meg minél több plusz fps-t kihajszolni a rendszerből. Sajnos az a helyzet, hogy 40–60 000 forintért már nem kapunk „jövőálló” videokártyát.

Radeon X1800 XL és Pentium 4 3,2 GHz – jól megférnek egymás mellett [+]

A Radeon X1800 XL mint az R520 olcsóbb és lassabb változata (és a GeForce 7800 GT ATI-s megfelelője) egy 3,2-3,4 GHz-es Pentium 4 processzorral megtámogatva már nagyon jól érzi magát, és nem véletlenül az Intel processzorát ajánljuk az Athlon 64-gyel szemben, több játékban is kiderült, hogy az ATI kártyái jobban „szeretik” a Pentium 4-eket (vagy fordítva). Az X1800 XL az extra gyors P4-gyel már nem gyorsul jelentősen, mert a relatíve alacsony GPU- és memóriaórajel visszafogja a kártyát. Szerencsére az X1800 XL-ek többsége jól húzható, ezért ismét azt tudjuk tanácsolni, hogy tuninggal próbáljunk meg plusz fps-eket nyerni. Az X1800 XL jól teljesít a „jövő” játékainak nevezett TRL-ben és Oblivionban is, de már most elképzelhető olyan helyzet, amikor a felbontást csökkenteni kell vagy az élsimítást ki kell kapcsolni az élvezhető játékmenet érdekében.

A GeForce 7900 GT (7800 GTX, X1800 XT, X1900 GT) nem véletlenül lett népszerű, igen kedvező áron nyújt olyan teljesítményt, ami bőven elegendő a legtöbb felhasználó számára. Tesztünkben sok esetben a Radeon X1800 XL-t csak alig-alig tudta megverni, sőt volt, hogy lemaradt tőle, de a mérvadó, újabb játékokban sokszor jelentősen gyorsabb volt nála, így mindenképpen jövőbiztosabb megoldás. Érdekes módon a GeForce 7900 GT sem igényel többet egy 3,2 GHz körüli Pentium 4 vagy 2,2-2,4 GHz körüli Athlon 64-nél, e fölött minden plusz processzor-MHz csak „pazarlás”, ha lehet így mondani. Természetesen vásárlói szempontból nézzük a kérdést, és ebben a kategóriában plusz 200-400 MHz több ezer forintot is jelenthet.

A Radeon X1900 XT és Athlon 64 4000+ már egy ütős kombináció [+]

A Radeon X1900 XT (és ennek megfelelően az X1900 XTX, illetve GeForce 7900 GTX) bemutatónk legerősebb kártyája nem véletlenül a piac egyik legdrágább hardvere. Tesztünkben több esetben sem sikerült kihajtanunk, ez főként a régebbi (DirectX 7 és 8) játékokra igaz, melyekben a shaderek használata még nem volt túl gyakori, így csak a memória-sávszélesség szabott határt a teljesítménynek, melyben az X1900 XT igen erős (meg minden másban is). Érdekes volt látni az Oblivionban felmutatott teljesítményét, ahol a többi kártyát gyakorlatilag elpáholta (erről egy bekezdéssel lejjebb bővebben). Azt tudjuk tanácsolni, hogy az X1900 XT-tulajdonosok a kártya alá minél gyorsabb processzort tegyenek be, mert ezzel valószínűleg gyorsulni fognak a játékok is, VGA-limitbe csak a legszélsőségesebb beállítások mellett fogunk beleütközni (vagy a legújabb játékokkal). Egy 3,8 GHz-es Pentium 4 vagy 2,6 GHz körüli Athlon 64 már nem tűnik rossz választásnak...

Az X1900 XT ajnározása közepette meg kell jegyeznünk, hogy a Tomb Raider: Legend és az Oblivion még a leggyorsabb videokártyákon sem fut elfogadhatóan maximális beállítások mellett (a tesztekben nekünk is komoly kompromisszumokat kellett kötnünk), hiszen a TRL-ben a „Next gen” opciót nem kapcsolhattuk be, Oblivion alatt pedig pl. a HDR-t nem kapcsoltuk be, és az erősebb beállításnál sem volt minden csúszka a maximumon. Remélhetőleg nem ez lesz a trend, hogy ha kiadnak egy új játékot, akkor az maximális grafikai beállításokkal semmilyen kártyán sem lesz hajlandó normálisan futni, lebutítva pedig teljesen más vizuális élményt fogunk kapni a pénzünkért.

Egy kicsit a processzorokra visszatérve; a kétmagos processzorok megjelenésével megtorpant az órajelemelés, így a leggyorsabb videokártyákat csak tuningolt CPU-kal tudjuk teljesen kihajtani, vagyis a videokártyák e tekintetben túlfejlődték a processzorokat. Lehetséges megoldás lenne a játékokat úgy megírni, hogy kihasználják a kétmagos processzorok második magját, azonban ahogy ezt egy korábbi tesztünkben már láthattuk, csak félmegoldás, mert ettől csak és kizárólag processzorlimitált beállítások mellett gyorsul a játék. Emellett hamarosan megjelennek az új VGA-generációk, melyek még a mostani csúcs videokártyáknál is gyorsabbak lesznek, de vajon mivel fogjuk tudni őket kihajtani?

fLeSs és rudi

Az ATI Radeon X1900 XT-t az ATI-tól, az Asus videokártyákat az Asus-tól, a Sapphire X1800 XL-t pedig a Expert Computer Kft.-től kaptuk tesztelésre.