Csak nyílt forrásból
A Sun x86-os szervereiről és „volume” stratégiájáról szóló cikkünk elején szó esett arról, hogy a dotkom-lufi évezred eleji kipukkanásától 2003-ig tartó iparági válság az alacsonyabb árú, olcsóbb telepítési költségű szerverek felé fordította az információtechnológiában dolgozó döntéshozók figyelmét. A relatíve kisebb teljesítményű gépek – amelyek lehetővé teszik, hogy az it-infrastruktúra fokozatosan, az igényekkel együtt fejlődjék – azonban a napjainkban lassan helyrerázódó gazdasági körülmények között is népszerűek maradtak. Sőt, az IDC felmérése szerint messze e kategória eladásai növekednek a legjobban. Ezt a piaci szegmenst egyik komoly gyártó, így az IBM sem hagyhatja figyelmen kívül. Annak ellenére nem, hogy a teljes szerverpiacot tekintve pozíciói sokkal szilárdabbnak tűnnek például a Sunénál – jelenleg az IBM birtokolja a „világ leggyorsabb szervere” megtisztelő címet (a szokásos, kiszolgálóknál alkalmazott teljesítménymérő programok szerint); a Power5 processzor-AIX operációs rendszer-DB2 adatbázis-kezelő trió fölényét egyelőre semmi sem veszélyezteti.
IBM eServer OpenPower 720
Sejthető volt ezen kívül, hogy az IBM nem kizárólag a nyílt forrás iránti szimpátiából öl dollármilliókat a Red Hatbe, a SuSE-ba, tehát a Linuxba. Az operációs rendszer egyébként is egyre nagyobb teret nyert az x86-alapú kiszolgálók között mind az IBM, mind más gyártók esetén. A már meglehetősen kiforrott és népszerű Linux nyílt forrásának köszönhetően gyorsan és olcsón volt portolható 64 bites architektúrára is, így az IBM ezt választotta a tömegpiacra szánt alsóbb kategóriás kiszolgálóinak operációs rendszereként. A többi Linux-alapú szervertől való legnagyobb eltérés – ezzel együtt legnagyobb előny –, hogy az IBM az OpenPower programjának keretében Power5 processzorokon alapuló gépeket kínál, annak minden, high-end kiszolgálók esetén is bevált előnyeivel együtt. Tehát az OpenPowerrel kapcsolatban három kulcsszót említhetünk meg: Linux, Power5, alsó kategóriás ár (4000 dollártól).
Linux-előnyök
Hirdetés
Az IBM igen határozottan elkötelezte magát a Linux mellett, amely végső soron a linuxos közösségnek is előnyös, hiszen a GPL licencben foglaltak szerint az operációs rendszernek nem szükséges feltétlenül ingyenesnek lennie, azonban a konzisztencia megőrzése, a sok különálló, inkompatibilis változat elkerülése végett a fejlesztések végeredményének mindig nyílt forrásúnak, a külső fejlesztők által elérhetőnek kell lennie. Tehát a Linux-filozófiától egyáltalán nem áll távol a kereskedelmi termékként történő megjelenés, azonban ezzel együtt jár az alaprendszer igen gyors fejlődése és a flexibilitás. A Nagy Kék a Red Hattel és a Novell tulajdonában levő SuSE Linuxszal áll stratégiai kapcsolatban, a disztribútorrá válás – saját telepítőrendszerek, csomagválogatások készítése, támogatásnyújtás – a hosszú távú tervek között sem szerepel, a cég „mindössze” egy ún. Linux Technology Centert üzemeltet.
Viszont a Linux az eSeries sorozatba tartozó OpenPower keretein kívül is megjelenik az IBM kiszolgálóin, így az ISV-k (független szoftvergyártók) számára a multiplatformos fejlesztés ideje és költsége lerövidül, mivel ugyanazt a szoftvert (forráskódot) egyszerűen lefordíthatják bármelyik, Linuxot futtató platformra – tehát Powerre ugyanúgy, mint x86-alapú processzorokra vagy S/390-re. A vállalat a fejlesztések széleskörű támogatására a weben különböző eszközöket, dokumentációkat tesz közzé, illetve létrehozta „eServer Application Advantage for Linux” névvel ellátott programját az ISV-k számára, amely a több platformon működő forráskódok létrehozását hivatott segíteni.
Linux és Power5
A Power5 architektúra számos olyan előnnyel bír, amellyel a PC-k – és a PC-alapú kiszolgálók – valószínűleg még jó ideig nem fognak rendelkezni. Elsőként a felső kategóriánál megszokott RAS (reliability, availability, serviceability – megbízhatóság, rendelkezésre állás, szervizelhetőség) funkciók meglétét érdemes kiemelni: az OpenPower szervereknél nagyrészt ugyanúgy rendelkezésre állnak az IBM menedzsmentszoftverei, mint a cég bármely drágább gépe esetében – azért nem teljes mértékben, mert az AIX alatt működő RAS szolgáltatások egy kis része még implementálás alatt áll. A fontosabb RAS funkciók közül kiemelhető a szervizprocesszor-támogatás, a teljes körű – tápegységre is kiterjedő – hot-swap, a dinamikus processzor-allokáció, a naplózó fájlrendszer és a lemeztükrözés.
Az OpenPower által megcélzott szegmensben egyedülállóak a Power architektúra által biztosított előnyök, a Linux alatt is implementált szolgáltatások, azaz a több operációs rendszer párhuzamos futtatása (virtualizáció) és a hozzá kapcsolódó funkciók, úgymint a (mikro)particionálás, a virtuális I/O és a virtuális LAN. A virtualizáció segítségével teljesen önállóan futtathatunk több példányt a Linux operációs rendszerből, amelyekhez tized processzorokat rendelhetünk hozzá particionálhatjuk az erőforrásokat –, így egy négyprocesszoros rendszeren akár negyven példány is futhat, persze a „processzorszeletelésnek” elsősorban a finom teljesítményelosztás a célja. A virtuális I/O és LAN segítségével mindegyik operációs rendszer úgy érzékeli, hogy kizárólagosan használhatja a kommunikációs csatornákat, mindeközben a virtualizációért felelős rendszer szekvenciálisan végrehajtja a kéréseket.
A független operációs rendszerek párhuzamos futtatása drasztikusan megnövelheti a szerver kihasználtságát és stabilitását egyaránt. Nem szükséges külön DNS-ként vagy tűzfalként üzemelő számítógépet üzembe állítani, hiszen egy ilyen kis teljesítményigényű alkalmazás akár egy Power5 processzor teljesítményének tizedével is kitűnően fut, míg a fennmaradó kapacitást tetszőlegesen felhasználhatjuk – az egyes partíciók illetve hozzájuk tartozó operációs rendszerek bármilyen támadás vagy stabilitásprobléma esetén csak önmagukra veszélyesek. A hardver menedzselése természetesen jóval egyszerűbb, ha a rendszerek egy gépen futnak, tehát végső soron idő- és költségtakarékosabb a virtuális gépeken futó rendszerek üzemeltetése. Itt érdemes megjegyezni, hogy a tesztek szerint általánosságban az mondató, hogy a legújabb, 2.6-os verziószámú Linux 16 processzorig jól skálázódik, és bizonyos speciális feladatoknál a 24 processzoros üzem sem gazdaságtalan.
A virtualizáció megjelenése az alsó szegmensben kifejezetten érdekes, hiszen az olcsóbb kiszolgálók épp a mainframe-ek által már régóta biztosított, terheléselosztáson alapuló, jó kihasználtságot biztosító, de igen drága rendszerek alternatívájaként jöttek létre. Tény azonban, hogy az alacsony kezdőbefektetéssel üzembe helyezhető, teljesen független kapacitásokat rendelkezésre bocsátó kisebb szerverek kihasználtsága akár nagyon alacsony is lehet, mivel teljesítményüket az alkalmazások csúcsterheléseire méretezik, azonban ezek egyrészt ritkák, másrészt időben nem esnek egybe. Virtualizációval, illetve az erőforrások dinamikus átcsoportosításával (particionálással) a kihasználtság drasztikusan növelhető.
Általában probléma adódik akkor, amikor valamilyen oknál fogva az adott cég informatikai infrastruktúrájának kapacitását drasztikusan növelni kell – a számítógépek számának növelésével együtt a hely és a menedzsment iránti igény is elburjánzik, megoldást pedig általában csak a teljes géppark cseréjével lehet találni. A nagygépes technológiák lehetővé tennék, hogy szükség esetén gond nélkül, további processzorok és I/O egységek hozzáadásával – esetleg particionálással – a vállalkozással együtt növekedjen a szerverkapacitás is, azonban a kezdőbefektetés sokszor megengedhetetlenül nagynak bizonyul.
Úgy tűnik, az OpenPower kezdeményezés megoldás lehet erre a problémára, legalábbis sok feladat, de viszonylag kis teljesítményigény esetén egy egyprocesszoros rendszer akár 10 Linuxot futtatva valószínűleg mindenre elegendő, biztonságos megoldást nyújt – 4 processzorosra bővítve pedig már igen komoly kapacitást kínál, mindeközben pedig biztosított az átmenet folyamatossága. Ráadásul – mint írtuk –, ha el is tekintünk a puszta számítási teljesítménytől, egy eServer a PC-alapú kiszolgálóknál jóval magasabb szintű biztonsági, rendelkezésre állási és menedzselhetőségi szolgáltatásokat nyújt.
Szoftverek, egyebek
Az IBM folyamatosan vizsgálja be az ISV-k által fejlesztett szoftvereket, jelenleg több mint ezer hivatalosan támogatott alkalmazás érhető el OpenPower platformra, a számuk várhatóan 1500 körülre emelkedik az év végéig.
A Nagy Kék OpenPower-stratégiája várhatóan erősen fogja érinteni a Linux elfogadottságát és népszerűségét, valamint az alacsonyabb kategóriás szerverek esetén elvárt szolgáltatásokat és azoknak minőségét egyaránt. Nagy valószínűséggel a nyílt forráskódú rendszer továbbra is növeli részesedését, és végleg kitör a fájl- és nyomtatószerver szerepköréből, míg a kisebb vállalkozások számára elsőként nyílnak meg a virtualizáció nyújtotta flexibilitás és biztonság előnyei.
Varga Máté
