Megjelenítés, bevitel

Ma már szinte kötelező, hogy a notebookoknak LED-es háttérvilágítású kijelzője legyen, ilyen, az LG és Philips közös gyárából származó panelt kapott a HP G62 is. Természetesen TN+film technológiásat, aminek előnye az alacsony ár és fogyasztás, hátrányai pedig az alábbi képen láthatóak. Színei csak szemből nézve jók, oldalról, alulról és felülről nézve gyorsan elromlanak. Még szerencse, hogy a notebookokat rendszerint egyetlen felhasználó és szemből nézi. Kár, hogy erre a viszonylag nagy, 15,6 hüvelykes monitorra is csak 1366x768 képpont került, persze a konkurensek sem tudnak többet.

Szokásunkhoz híven megnéztük a kijelző árnyalatainak pontosságát. Elsősorban azért végeztük el a kalibrálást, hogy a G62 tulajoknak készítsünk színprofilt. A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt szokásosan pontatlan árnyalatokat regisztráltunk. Az optimálistól átlagban 10 deltaE értékkel tértünk el, a maximális differencia ennek nagyjából a duplája volt. Beállítás után viszont a notebookos viszonylatban megszokottnál sokkal jobb értékeket kaptunk. Az átlag 0,7-re, a maximális eltérés 1,7-re csökkent, míg a konkurensek 1, illetve 3 körüli számokra képesek. A HP G62 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Egyenletesség terén azért egy kicsit többet vártunk a LED héttérvilágítású paneltől. Igaz, hogy a kijelző eléggé termetes, de bal oldalát kicsit sötétnek találtuk. A középső résznél 15-20%-kal halványabban világított itt, ami homogén színeknél jól látható volt. Bevilágítását az átlagosnál erősebbnek találtuk. A 0,7 cd/m²-es minimális és 196 cd/m²-es maximális fényerőből elég magas, 280:1 kontrasztarányt kapunk, ami borongós őszi időben szabadtéren is le tudta győzni a kijelző tükrét.

Egészen ügyesen oldották meg a HP tervezői a G62 billentyűzetét. Egy vályúba tették, így nem kellett túl nagy és ronda ütközőket ragasztaniuk a monitor köré, hogy a becsukott állpotban meggátolják a klaviatúra és a kijelző összeérését. A gombokat tartalmazó, sötét panelt szépen beillesztették világos környezetébe. Fölötte egy sötét sávban húzódnak az Altec Lansingtől származó, notebookos viszonylatban erős közepesnek mondható hangszórók. Látszatra csak egy extra billentyűt kaptunk, a bal zsanér közelébe helyezett bekapcsolót.

Valójában viszont több van belőlük. Az Esc alá egy oszlopba került a levelezőt, webböngészőt, számológépet és nyomtatást indító billentyű, illetve a tapipad letiltója. Egyre gyakrabban találkozunk azzal a megoldással, hogy a felső sor alapból nem F1-F12 funkcióbillentyűkként működik. A G62-nél is a különböző notebookos eszközöket tettek ide, például a fény- és hangerőszabályzást, a multimédia vezérlőket, a monitor és vezeték nélküli hálózati eszközök ki-bekapcsolóját.

Gépelés szempontjából a G62 billentyűzete egészen kényelmesnek bizonyult. A billentyűk kellően hosszú úton jártak, nyomáspontjuk jól érzékelhető, de nem túl kemény és nem is túl hirtelen volt. Az egész klaviatúrás panel csak erősebb nyomás vagy a billentyűk kalapálva verése közben rugózott be középső részén.

Szintén meg voltunk elégedve a méretes tapipaddal. Oldalt semmi sem határolta el a csuklótámasztól, alul az egybeszabott gomb, felül pedig egy kis kitüremkedés jelezte a széleit. Felülete ugyanolyan volt, mint a csuklótámaszé, finoman textúrált. Jól érzékelte az érintéseket, többórás használat után sem vált csúszóssá. Kár, hogy eléggé kattogósan járó gomb került alá.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!