Mekkora legyen?
Nyakunkon a karácsony, ilyenkor a szokásosnál gyakrabban merül fel az a kérdés, hogy milyen notebookot lenne érdemes venni. Az első lépés a megfelelő masina kiválasztásának útján az igények és lehetőségek felmérése, ugyanis a mobil számítógépek esetén a teljesítménnyel kapcsolatos követelmények gyakran ellentétesek a hordozhatóság kérdésével. Bár a processzorok, grafikus modulok és adattárak teljesítmény/fogyasztás mutatója sokat javult az elmúlt években, a könnyű és vékony, de elit játékokban jól domborító notebook továbbra is csupán álom.
Fontos feladat a megfelelő méret kiválasztása
Hordozhatóság kapcsán szerintünk a vékonyság az a paraméter, amivel egyáltalán nem kell foglalkozni, sokkal fontosabb, hogy mekkora a gép súlya és az alapterülete, másképp fogalmazva a kijelzője. A kisebb méretű, könnyebb gépeket egyszerűbb szállítani és menet közben – például ölbe véve repülőn, buszon kinyitva – használni. A ma divatos 13,3, illetve 14 hüvelykes laptopok funkcionalitásban nem maradnak el a 15,6 hüvelykesek mögött, bár igaz, hogy billentyűzetüknek nincs numerikus része, és mostanában már optikai meghajtót is csak elvétve szerelnek beléjük.
Ha nem gond a nagy méret és súly, akkor a 15,6 hüvelykes helyett érdekes lehet a 17,3 hüvelykes laptop is, ami rendszerint komolyabb hűtést és több adattárolási lehetőséget kap amellett, hogy nagyobb a kijelzője. Szerencsére ma már nincs számottevő árbeli különbség az azonos felszereltségű kisebb, közepes és nagy notebookok között, bár igaz, hogy még mindig a 15,6 hüvelykes méretben a legnagyobb a választék.
A vékony laptopokról tudni kell, hogy a karcsúságnak ára van. Egyrészt szó szerint: a vékony gépek drágábbak; másrészt a kisebb térfogatú házba szerényebb hűtés, kevesebb a bővítési lehetőség és kisebb akkumulátor fér. Ha valami nagyon mobil, nem annyira erős laptopban gondolkodunk, akkor nem lesz ebből túl nagy baj, a bővítési lehetőségek sem annyira fontosak, viszont azzal számolunk kell, hogy a hűtőventilátor várhatóan az ideálisnál jobban sivít majd.
Ha nagyobb teljesítményben gondolkodunk, akkor a vékonyságnak komoly következményei lehetnek. Szerényebb hűtésű, 15,6 hüvelykes notebookoknál gyakori, hogy a processzor csak rövid ideig tudja tartani maximális órajelét, utána alaposan lelassul, ugyanis túlmelegedett. Tetézheti ezt a helyzetet a mellette dolgozó grafikus alrendszer, ami szintén fűteni kezd, ezzel további lassulást okoz. Elsősorban a játékos – vagy legalábbis annak nevezett – laptopoknál lehet ebből gond, hiszen a játék huzamos terhelést jelent, és elég kellemetlen, ha mondjuk negyed óra után búcsút kell intenünk a teljesítmény egyharmadának, vagy éppen a sorsdöntő pillanatban akad meg a hardver.
Egy nagyteljesítményű notebooknak legyen komoly hűtése
Nagyobb teljesítményű gépeknél tehát a vastagabb gépházat és a nagy szellőzőnyílásokat érdemes keresni, melyek mögött nagy ventilátorok és hőleadó bordák sejthetőek. Nem árt az interneten szétnézni, a gamer gépek belsejét mutató fotókat keresni, sőt ezeknél a gépeknél még a hangosság is előnyként fogható fel, mert erőteljes ventilátorra, jó hűtési teljesítményre lehet következtetni belőle.
Milyen erős legyen?
Ha kiválasztottuk a megfelelő méretet, jöhet a teljesítmény és a funkciók pénztárcához igazítása. A notebookoknál a processzor és grafikus alrendszer mára teljesen fix komponens lett, ezeken a későbbiekben szinte lehetetlen változtatni. Processzorok terén az utóbbi években az alacsony fogyasztású, 15 wattos, kétmagos, négyszálas Intel megoldások dominálnak. Ezek általános feladatokhoz, képszerkesztéshez, alapszintű videovágáshoz elegendőek, ki tudják szolgálni a középkategóriás mobil grafikus kártyákat, így nem kell tartani tőlük.
Az Intel Core i processzorai uralják a notebookpiacot
Az Intel Core i5 és i7 modellek között nincs olyan nagy teljesítménybeli eltérés, ha szűkös a költségvetés, elég az i5-ös is. Ha viszont kell a CPU-erő, akkor csak a négymagos chipek jöhetnek szóba, ezeknél viszont számolni kell az extra fogyasztással, ha pedig erősebb grafikus kártya is kerül melléjük, akkor az előbbi oldalon tárgyaltak alapján keressük a vaskosabb típusokat. Ha nem kell túl sok lóerő, a Core i3-mal sem járunk rosszul, de ott nincs Turbo Boost, tehát a CPU órajele – és vele a teljesítmény – 20-25%-kal alacsonyabb lehet az i5-ösökénél. Az AMD idehaza elérhető mobil processzorai sem gyorsabbak az Intel Core i3 modelleknél.
A mobil CPU-k kapcsán két dologra érdemes figyelni. Az éppen most is esedékes Intel Core i generációváltás miatt az előző generációs modellek olcsóbbak lehetnek. Ez elsősorban azoknál a laptopoknál érdekes, ahol van különálló grafikus kártya, mert pusztán CPU-erőben a negyedik és hetedik generációs Intelek között nincs számottevő különbség. A másik fontos dolog a Pentiumnak vagy Celeronnak álcázott Atom processzorok elkerülése. Amikor egy notebookot százezer forint alatti áron négymagosnak reklámoznak, akkor a CPU nevében az N betűt kell keresni – ha ott van az N, akkor nem javasoljuk megvételre, ezek a lapkák ugyanis sokkal szerényebb teljesítményűek, hagyományos merevlemezzel párosítva inkább türelemjátéknak, mintsem számítógépnek valók.
Igaz csak alapszinten, de már az Intel IGP-ivel is lehet játszani
Ma már kifejezetten jók a notebookok processzorba integrált grafikus kártyái, és ez nem csak az AMD, hanem az Intel megoldásaira is igaz. A hatodik és hetedik generációs Core i lapkák IGP-je elég erős ahhoz, hogy a közkedvelt online játékokkal, mint a CS:GO, LOL vagy WoT játszani tudunk, persze a felbontást és a képminőséget vissza kell majd venni. Ilyen esetekben lényegében kötelező a kétcsatornás memóriakonfiguráció használata, mert a CPU és az IGP is ugyanonnan táplálkozik, így a második memóriacsatorna nélkül búcsút inthetünk a grafikus teljesítmény harmadának vagy akár nagyobb részének.
Lényeges kérdés a memória mennyisége is. A mai alapgépek 4 GB-tal jönnek, ami alapfeladatokhoz elég is, de IGP mellé és komolyabb dolgokhoz jó lehet a 8 GB vagy több RAM. Ezt vagy megvesszük gyárilag, vagy bővíttetjük már a vásárláskor a boltban, vagy magunk végezzük el később. Általában az utolsó a legolcsóbb, de a középső a legbiztosabb, mert így nem nekünk kell megbontanunk a gépházat, elkerüljük az esetlegesen nem megfelelő modul kiválasztásának problémáját, és azt a peches helyzetet is, hogy esetleg egy nem bővíthető gépet szeretnénk bővíteni. Elsősorban a vékony, illetve az olcsóbb gépekre jellemző, hogy a RAM-ot az alaplapra forrasztják, szerencsére többnyire kétcsatornás felállásban, és nincs bővítési lehetőség. A másik kellemetlen változat, amivel akár elit vékony nyotebookoknál is találkozni, hogy csak egy memóriafoglalat van, egyetlen csatornával.
A legújabb mobil GeForce-ok már asztali gép kaliberű grafikát kínálnak
Mobil grafikus kártyák terén épp most történik az átláthatatlan mocsárból kilábalás, mert most értük el azt a szintet, amikor az asztali gépekbe szánt GPU-k fogyasztása olyan alacsony lett, hogy teljesítménybeli degradálódás nélkül lehet betenni őket a notebookokba. Ennek köszönhetően most már nincs M betű a mobil GeForce-ok neve végén, a notebookokban lévő GTX 1060 nagyjából ugyanolyan gyors, mint az asztali GTX 1060, míg korábban a mobil GTX 980M-et az asztali GTX 960 is utolérte.
A Radeonokról nehezebb nyilatkozni, mert a hazai piacon kapható notebookban nem nagyon találunk számottevő grafikus teljesítménnyel bíró modelleket (nagyobb fogyasztásuk miatt), nekünk is kevés velük a tapasztalatunk. Ez viszont igaz a gyártókra is, így notebookajánlás kapcsán gyakran felmerül egy elég sarkos vélemény: „ha piros matrica van a csuklótámaszán, ne vegyük meg”.
A fürgeség kulcsa és a kijelző
Az asztali gépeknél már egy ideje híven szavalja mindenki, hogy az SSD-től lesz gyors a rendszer – ez hatványozottan igaz a notebookokra, ahol a 2,5 hüvelykes merevlemezek nagyon komoly szűk keresztmetszetet jelentenek. Egy SSD csodákra képes, az általános fürgeség érzetét sokkal jobban megdobja, mint egy erősebb processzor vagy memóriabővítés, akár egy régi gépet is fel lehet frissíteni vele. Nem mellesleg nincs benne mozgó alkatrész, nem rezonálja a gépházat és kevésbé sérülékeny, illetve könnyebb és kevesebbet is fogyaszt a winchestereknél.
Az M.2 foglalat nagyon jól jön SSD-vel való bővítéshez
Egyetlen baj az SSD-vel, hogy a nagyobb kapacitásúak még most is elég drágák, így érdemes olyan gépet keresni, amelyik a HDD mellett M.2 foglalatban kezel (vagy eleve tartalmaz) SSD-t is. Szerencsére ilyet már az olcsóbb modellek között is találni, és egyre több bolt jött rá, hogy ez fontos vásárlási szempont, ezért feltüntetik az M.2-es SSD lehetőségét. Ha nincs ilyen, esetleg az optikai meghajtó helyére mehet az SSD, ha az sincs, szóba jöhet az SSHD, ami egy kisebb SSD-vel megtámogatott merevlemez, és szintén fürgébben reagál, mint a sima HDD.
Az SSD-nél már csak egy dolog gyorsítja fel jobban a notebookos munkát, az egér. Nem rosszak, sőt egyre jobbak a touchpadek, de egy tisztességes egérrel sokkal hatékonyabban kezelhetőek a mai grafikus operációs rendszerek és szoftverek. Aki még nem tette meg, mindképp próbálja meg, mennyivel tud gyorsabb lenni ezzel a pár ezer forintos befektetéssel. Sokak számára a világító billentyűzet is fontos dolog, de aki gyakran gépel, rá fog jönni, hogy erre a funkcióra nincs is szüksége, ráadásul ha olyan sötétben használjuk a laptopot, amikor már nem látjuk gombok feliratát, akkor amúgy is célszerű lámpát gyújtani a látásrontás helyett.
Fontosak a kimeneti eszközök is, mint amilyen a monitor. Szerencsére az utóbbi egy évben nagyon sokat fejlődtek ezen a téren a 15,6 hüvelykes laptopok, amelyeket leginkább sújtott az 1366x768 pixel átka, ami még a Holdról nézve is pixelesedett. Ma már szinte minden gyártó, szinte minden árszinten kínál Full HD vagyis 1920x1080 pixeles kijelzőt, bár az olcsóbb modelleknél be kell érnünk TN panellel. A TN panel azért egy notebookkijelző esetén nem olyan vészes, hiszen szemből nézzük és függőleges dőlésszöge is állítható, így a színek torzulása nem annyira zavaró. Persze, aki jót akar magának, inkább keresse az IPS paneles típusokat, de ezek mindig többe kerülnek.
A 4K és QHD felbontást viszont Windowszal párosítva szerintünk érdemes kerülni, hacsak nem vagyunk sasszeműek. A Microsoft operációs rendszere még most sincs igazán felkészítve a nagy pixelsűrűségre, és egy Full HD-s 13,3 hüvelykes, vagy egy 4K-s 15,6 hüvelykes kijelzőt 150-200% nagyításra állítva elég sok program felülete szétesik. Érdekes kérdés a kijelzők felülete is. A vállalati gépeknél általában matt réteggel jönnek, amiben nem tükröződik vissza a felhasználó és az összes fényforrás, viszont nem olyan látványosak a színek, mint a fényes-tükrős kijelzőkön, amelyeket elsősorban otthonra szánt gépeknél alkalmaznak. Az érintőképernyős modelleket általában valamilyen extra réteg teszi ellenállóbbá, ami szinte minden esetben erősen tükrös.
Amire nem mindig gondolunk, pedig kellene
Érdemes a csatlakozókkal is foglalkozni egy kicsit. Kisebb notebookoknál az Ethernet portot gyakran lehagyják, de ma már annyira elterjedtek a Wi-Fi hálózatok, hogy nincs is rá feltétlenül szükség. Ha mégis használnánk, vehetünk hozzá USB-s átalakítót. Akkor is érhet minket kellemetlen meglepetés, ha van Ethernet port, de csak 100 Mbps-os tempót tud, nem gigabiteset. Ezzel a belépőszintű gépeknél találkozhatunk, de akár a középkategóriában is előkerülhet, ezért érdemes ellenőrizni, ha szükségünk lesz rá.
A vékony notebookoknak rendszerint kevés csatlakozója van
Fontos kérdés a garancia is. A vállalati gépek többségére három évet adnak a gyártók, ami akár öt évre is bővíthető, az otthonra szánt modelleknél viszont a két év jellemző. Ügyelni kell arra is, hogy az áfa visszaigénylése miatt cégre vásárolt notebookoknál mások a garanciális feltételek, ezekre nem kötelező a kétéves időtartam. Egyes notebookmárkák, illetve a legtöbb nagy notebookszaküzlet ma már saját extra garanciát is kínál, amivel érdemes élni, különösen azoknál a modelleknél, amelyeknél fokozott hőterhelésre lehet számítani.
Melegedéssel összefüggő klasszikus probléma a notebookok elkerülhetetlen porosodása. A porral és egyéb szennyeződéssel részben elzárt szellőzőnyílások kevesebb friss levegőt engednek be, így egy porréteggel takart hőleadó távolról sem olyan hatékony, mint a tiszta. A gyengébb hűtés miatt túlmelegedő notebook pedig hamarabb visszavesz a teljesítményéből, tehát lassul, rossz esetben meg is hibásodhat.
A tisztítás legkönnyebb módja, ha a fenéklemezen van ehhez szerviznyílás, rosszabb esetben a teljes alsó lemezt le kell szedni ehhez. Egyes modelleknél (például a Fujitsu Lifebookjainál) van külön poreltávolító modul, mások (fejlettebb Acerek) a ventilátor fújási irányának megfordításával igyekeznek redukálni a lerakódást. A kis alsó ajtók segíthetnek a laptop bővítésében is, bár erre sokkal kevesebbszer kerül sor, mint ahányszor beszélnek róla, különösen egy jól megválasztott kiinduló konfiguráció esetében. Hasonlóan sokat emlegetett, de valójában ritkán kihasznált funkció a könnyen cserélhető akkumulátor.
Jól jön, ha tisztítás céljából hozzá lehet férni a hűtőventilátorokhoz
Notebookok kapcsán beszélni kell az operációs rendszerről is, ami egy Windows esetében 30-40 000 forintos tételt jelent, éppen ezért sok notebookhoz csak valami minimális Linuxot vagy FreeDOS-t adnak, hogy az alacsonyabb árral csábítsák a vásárlókat. Ilyen esetben nekünk kell külön beszereznünk és telepítenünk a Windows, ha azt szeretnénk használni; egyébként általában olcsóbban kapjuk meg a Windowst, ha notebookal együtt vesszük meg, mint ha külön vásárolnánk. Jelenleg a Dell az egyetlen olyan gyártó, aki egy jól használható Ubuntu Linuxot kínál a Microsoft operációs rendszerének alternatívájaként. A másik trükk a Windows operációs rendszerrel együtt nagyon alacsony ár, amit a korábban említett N, mint "nem veszem meg" processzorokkal társítanak.
Az ajánlatok
A notebookok piaca mára nagyon jól bejáratott, stabil világ lett, amiben hasonló kaliberű vállalatok hasonló gépei álnak egymással versenyben. Éppen emiatt a legalsó, sok kompromisszumra kényszerített szegmens fölött már nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, nincs kiugróan sokkal jobb megoldás a többinél. A belépőszinten, 100-150 000 forint között a kedvencünk a Fujitsu Lifebook A556, illetve elődje, a mostanában kivezetett A555. Ezek a 15,6 hüvelykesek irodai feladatokra készültek, matt kijelzősek, jól bővíthetőek, házuk egyszerű, de strapabíró, csatlakozókínálatuk korrekt. Kicsit magasabb szinten erősen ajánlott megnézni a HP ProBook 400-as családot is, amiben vannak kisebb, 13,3 és 14 hüvelykes modellek is, ezeknek felszereltsége, minősége és ára is rendben van.
Fujitsu Lifebook A556 – észszerű alapmodell
Ha az IGP-s alapszintnél valamivel komolyabban szeretnénk játszani, akkor a GeForce GTX 950M-mel szerelt notebookok közt célszerű szétnézni. Itt az Asus K501 az egyik legjobb választás matt felületű, Full HD kijelzővel, ötödik generációs Core i processzorokkal, optikai meghajtó nélkül, de M.2 SSD foglalattal a 2,5 hüvelykes merevlemezhely mellett. Az Acernek (Aspire E15 és F15), a HP-nek (Pavilion 15) és a Lenovónak (Ideapad 700) is van hasonló gépcsaládja, házon belül pedig az Asus X550 jöhet még szóba, de szerintünk a K501 a legjobb csomag.
Asus K501 – akár játszani is lehet vele
Még egy fokozattal magasabban, az erős processzorral, komoly multimédiás képességekkel és játékhoz is megfelelő grafikus kártyával ellátott típusokánál nagyon kiegyenlített a mezőny. Itt már 250 000 forint fölött mozgunk, ennyi pénzből együtt megvalósítható az erős hardver, a jó adattároló részleg, a komoly kijelző, a tisztességes összeszerelési minőség, valamint hűtés is. Jó kis masina a Dell Inspiron 15 7000, amit a 7559-es kódszámmal lehet azonosítani, az Asus N552-vel is elégedettek leszünk vagy az Acer Aspire V Nitro gépei is rendben vannak.
Dell Inspiron 15 7000 – elit multimédiás modern kabátban
A legerősebb gamer célokra vagy komoly teljesítmény miatt keresett gépeknél a legfontosabb paraméter a méret. Nagyot, vastagot és nehezet kell választani, mert csak ott garantált a kellően hatékony hűtés egy négymagos CPU és egy csúcskategóriás grafikus alrendszer mellett. Itt már szinte nem is kérdés, hanem alapfeltétel az M.2-es SSD, a sok memóriafoglalat és a terebélyes akkumulátor megléte. Ebben a kategóriában a legjobb ár/érték arányt az Asus 17,3 hüvelykes ROG gépei kínálják, de az Acer nagy lendülettel beindított Predator vonalában is vannak érdekességek. Sajnos az MSI hazai képviseltsége nem túl erős, a Dellhez tartozó Alienware pedig nem a magyar pénztárcához szabja árait.
Acer Predator – friss érkező az elit gamerek világában
Komolyabb vállalati gépeknél arra kell számítani, hogy mélyen a zsebünkbe kell majd nyúlni, de ezek a modellek tartósabb építésük és fejlettebb szervizhátterük miatt általában hosszabb ideig bírják a gyűrődést, mint otthonra szánt vagy szerényebb társaik. Ebben a kategóriában már nem igazán találni gyenge megoldást. A Dell Latitude 5000 és 6000, a HP ProBook 600 és EliteBook 800 családjai ugyanúgy rendben vannak, mint például a Fujitsu Lifebookjai. Az utóbbi időben a Lenovo ThinkPadjeinél éreztünk némi visszaesést az elvárt, kiemelkedő minőségben, de ez nem jelenti azt, hogy ezekkel a gépekkel bajok lennének, csak egyszerűen már nem annyira elképesztően jók, mint pár évvel ezelőtti elődeik voltak.
HP EliteBook 840 – egy kiváló csúcskategóriás választás
A könnyű és vékony laptopok közül mi az Asus ZenBookjait szeretjük a legjobban. Igaz, hogy annak idején lényegében a MacBook Air lemásolásával kezdték a tajvaniak, de azóta nagyon szépen dolgoznak, optimalizálnak ebben a kategóriában. Az UX303 és UX305 is nagyon jó lett, az UX390 szintén fantasztikusan jó, de talán már túlvékonyították ahhoz, hogy jól használható legyen. A csúcson természetesen a MacBook Air az egyik legjobb, de nekünk a Dell XPS 13 is különösen tetszett, csak hát ezeknek a gépeknek elég durva már az árazása.
Asus ZenBookok UX303 – könnyű és vékony
rudi
