Ölj, de szép csendben!

Már az első tesztfeladatnál is látszik, hogy ezzel a játékkal órákat fogunk eltölteni. Az első körben azért engem gyorsan felismertek és kinyírtak, de pont ez segített abban, hogy minél körültekintőbben járjak el következőre. Először még mutatja a szoftver, hogy milyen gombokkal mit lehet csinálni, ám utána teljesen magunkra vagyunk utalva. Az irányítás egyébként egyszerű, pár főgombot kell megtanulni, utána már csukott szemmel is tudjuk, mit mivel kell csinálni. Nagyon nem mindegy, hogy kit és hogyan teszünk el láb alól, hova rejtjük a testeket, illetve kulcsfontosságú, hogy mennyire vagyunk körültekintőek, hiszen mindenhol találhatunk olyan tárgyakat, amik a céljaink elérését segíthetik.

Itt még segít a játék mind a cselekvésekben, mint az irányításban [+]

Nem véletlen, hogy az első szimulációt pikk-pakk teljesíteni lehet, de amikor már második nekifutásra semmi segítséget nem kapunk, akkor vakargatjuk majd a fejünket, mert ugyanúgy nem lehet mindent elvégezni. A látványvilág fantasztikus, a játék kidolgozása remek, kezdve a rengeteg „statisztától" egészen a környezetig és a különböző tárgyakig. Jók az átkötő beszélgetések is, amik pont azokat a részeket töltik ki, amikor a játék a következő részt tölti be. Ez egyébként azért jó fél-egy percet mindig igénybe vesz, viszont általában nem tűnik fel. A megadott személyek likvidálása mindig stílusos, Hitman nem az a aszaszin, aki dirr-durr, piff-puff könnyedén végez ellenfeleivel, hanem egy csendes gyilkos, aki mindent előre megtervez. Azaz nekünk mindent előre látnunk kell. Tehetjük mindezt egy lövéssel, vagy ráboríthatunk a célszemélyre egy zongorát, vagy csak kilökhetjük az emeletről, és mintha mi sem történt volna, arrébb sétálunk.

Nagyon kidolgozott, látványos grafika és világ fogad minket [+]

Párizsban sem az ősz jár, hanem Hitman, ez ugyanis a történet első nagy felvonása. Itt sem segít már senki, megkapjuk a feladatot és hajrá. Ahogy elkezdjük a missziót, rögtön felvetődik a kérdés, hogyan fogjunk neki, vajon megtaláljuk-e az egyedül fel s alá járkáló őrt, hogy a fegyverét elvegyük, vajon eljutunk-e abba a szobába, ahol például egy kalapácsot találunk, vagy mennyire tudjuk kihasználni a káoszt, amit mondjuk egy lövés eldördülése teremt? Egyáltalán nem egyszerű dolgok ezek, a kontroller (vagy egér) felett pedig izzadni fog a tenyerünk, hogy csak most, csak most az egyszer ne szúrjuk el. Persze mentésekre mindig van lehetőség, de aki vagány, az nem használ checkpointokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!