Mit is jelent, hogy Hitman?

Tegye fel a kezét, aki azonnal rávágja, hogy ki is az a Hitman? Nem, most egyelőre nem a játéksorozatról beszélünk, hanem a szónak a jelentéséről. Kérem szépen nem kell túlbonyolítani dolgot: ő egy bérgyilkos, vagy kevésbé szép nevén orgyilkos. A hivatalos fogalom szerint pénzért, megbízásból, idegen embert ölő személy, ilyenek pedig már évszázadok óta léteznek, szóval nem volt nehéz ötletelni és kifejleszteni egy olyan gémet, amiben átélhetjük, hogy milyen lehet, milyen veszélyekkel és kihívásokkal jár ez a „munka", hiszen ki ne akart volna James Bond vagy éppen Jason Borne bőrébe bújni. A vezérhangya a dán IO Interactive dolgozóinak fejében indult el először, akik létrehozták Hitman, másik nevén Mr. 47 karakterét, az első részt pedig az Eidos Interactive publikálta, méghozzá pont az ezredfordulón.

A széria a mostanival együtt már kilenc epizódnál tart, az első kiadás után 2002-ben jött a Hitman 2: Silent Assassin, majd két esztendőnként a Contracts és a Blood Money is elérhető vált. Ekkor egy kis szünet következett, hiszen a Sniper Challenge-re hat évet kellett várni, közben pedig a kiadó is megváltozott, a Square Enixnek köszönhetjük, hogy a boltok polcaira kerülnek az aktuális részek. Főszereplőnk egyébként egy klónozás eredménye, akit arra fejlesztettek ki, hogy különböző, de nem földöntúli képességekkel megáldva, az International Contract Agency (ICA) parancsára gyilkoljon. Igazából az egész kezdeti sztori ennek a feltárására épül, ráadásul könyvszerűen, így minden darabot élmény egymás után végigjátszani. Készült is egyébként írásos darab és mozifilm is a Hitmanből.

Átlátható, egyszerű, szép a főmenü [+]

A mostani változatot, amiről tesztünk is szól, PlayStation 4-en, Xbox One-on és PC-n izgulhatjuk végig. A prológus az összes eddigi kiadás előtti történetet dolgozza fel, a fő sztori pedig az Absolution előtt játszódik. 1999-be ugrunk vissza, amikor a 47-es ügynök megérkezik az ICA-hez, ahol megannyi szimuláltnak hitt feladat vár rá, kvázi egy felkészülés, ami után már az éles bevetések kezdődnek. Az első események Párizsban zajlanak, ám ha ezekkel végeztünk, akkor mindig várni kell, hiszen a teljes játék epizodikus formában, időről időre válik elérhetővé, ami annak ellenére is idegesítő, hogy rengeteg lehetőségünk nyílik egy-egy részt különböző módszerekkel végigvinni.

Ölj, de szép csendben!

Már az első tesztfeladatnál is látszik, hogy ezzel a játékkal órákat fogunk eltölteni. Az első körben azért engem gyorsan felismertek és kinyírtak, de pont ez segített abban, hogy minél körültekintőbben járjak el következőre. Először még mutatja a szoftver, hogy milyen gombokkal mit lehet csinálni, ám utána teljesen magunkra vagyunk utalva. Az irányítás egyébként egyszerű, pár főgombot kell megtanulni, utána már csukott szemmel is tudjuk, mit mivel kell csinálni. Nagyon nem mindegy, hogy kit és hogyan teszünk el láb alól, hova rejtjük a testeket, illetve kulcsfontosságú, hogy mennyire vagyunk körültekintőek, hiszen mindenhol találhatunk olyan tárgyakat, amik a céljaink elérését segíthetik.

Itt még segít a játék mind a cselekvésekben, mint az irányításban [+]

Nem véletlen, hogy az első szimulációt pikk-pakk teljesíteni lehet, de amikor már második nekifutásra semmi segítséget nem kapunk, akkor vakargatjuk majd a fejünket, mert ugyanúgy nem lehet mindent elvégezni. A látványvilág fantasztikus, a játék kidolgozása remek, kezdve a rengeteg „statisztától" egészen a környezetig és a különböző tárgyakig. Jók az átkötő beszélgetések is, amik pont azokat a részeket töltik ki, amikor a játék a következő részt tölti be. Ez egyébként azért jó fél-egy percet mindig igénybe vesz, viszont általában nem tűnik fel. A megadott személyek likvidálása mindig stílusos, Hitman nem az a aszaszin, aki dirr-durr, piff-puff könnyedén végez ellenfeleivel, hanem egy csendes gyilkos, aki mindent előre megtervez. Azaz nekünk mindent előre látnunk kell. Tehetjük mindezt egy lövéssel, vagy ráboríthatunk a célszemélyre egy zongorát, vagy csak kilökhetjük az emeletről, és mintha mi sem történt volna, arrébb sétálunk.

Nagyon kidolgozott, látványos grafika és világ fogad minket [+]

Párizsban sem az ősz jár, hanem Hitman, ez ugyanis a történet első nagy felvonása. Itt sem segít már senki, megkapjuk a feladatot és hajrá. Ahogy elkezdjük a missziót, rögtön felvetődik a kérdés, hogyan fogjunk neki, vajon megtaláljuk-e az egyedül fel s alá járkáló őrt, hogy a fegyverét elvegyük, vajon eljutunk-e abba a szobába, ahol például egy kalapácsot találunk, vagy mennyire tudjuk kihasználni a káoszt, amit mondjuk egy lövés eldördülése teremt? Egyáltalán nem egyszerű dolgok ezek, a kontroller (vagy egér) felett pedig izzadni fog a tenyerünk, hogy csak most, csak most az egyszer ne szúrjuk el. Persze mentésekre mindig van lehetőség, de aki vagány, az nem használ checkpointokat.

Még, még, még, ennyi nem elég!

Ahogy tehát említettem, a párizsi események csak a hétrészes cselekménysorozat első lépései, hiszen különböző időközönként újabb tartalmakkal bővül majd a játék. A későbbiekben lehetőség nyílik Olaszországban (április), Marokkóban (május), Tájföldön, Amerikában és Japánban (valamikor év vége felé) is száműzni valakit vagy valakiket a másvilágra, a 2016-os kiadást pedig egy olyan epizód zárja (2017-ben), aminek kilétét egyelőre teljes homály fedi. Mindezt egyelőre digitális formában, a kézzel fogható lemezes változat majd csak ezek után érkezik. Fura, nem? Ha tehát bírjuk idegekkel, akkor érdemes többféle módszerrel abszolválni a pályákat, ezáltal végtelen izgalmakra tehetünk szert.

A párizsi események helyszínének bejárata [+]

A menüben ráadásul különféle challenge-eket, azaz kihívásokat találunk, amik újfent egy addig ismeretlen oldaláról mutatják be a játékot. Ezeket nemcsak unaloműzés miatt érdemes kipróbálni, hanem azért is, mert így számos új eszközt feloldhatunk, amiket utána már hasznosíthatunk a történet során is. Amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy a korábban már teljesített missziókat is különféle helyekről kezdhetjük, így ha úgy érezzük, hogy az előtte lévő eseményekből a maximumot kihoztuk, de mondjuk volt egy rész, ahol inkább bementünk volna egy lezárt területre, akkor sem kell majd mindent az elejéről kezdenünk. Az álruhák is a korábbinál összetettebb szerepet kapnak, sokszor nem is lehet enélkül feljutni emeletekre, mert a biztonságiak azonnal pokolra juttatnak. Persze attól még, hogy más a szerelésünk, nem megy minden, mint a karikacsapás, arcunkat ugyanis nem tudjuk elfedni, és vannak azért olyanok, akik azonnal gyanakodni kezdenek, hogy mi bizony nem vagyunk odavalók.

Az első célszemély, akit likvidálni kell [+]

Két játékmódot szerethetünk még nagyon, az egyik az Escalation, ami egy teljesen új dolog. Itt öt pályát kapunk, ahol a célpont mindig ugyanaz, ám egyre nehezebb körülmények között kell kicsinálnunk. Jópofa, de a régebbi motorosoknak már ismert és kedvelt lehetőség a Contract, amikor mi magunk jelöljük ki azokat a célszemélyeket, akiket nem szeretnénk további a földi életben látni, plusz saját magunk adhatjuk meg a likvidálásukhoz szükséges feltételeket is. Sajnos azért hibák is akadnak, ugyan én szerencsére pont nem futottam bele, számos felhasználói panasz érkezik, hogy gyenge vagy megszűnő internetkapcsolat esetén a játék lazán visszadob a főmenübe, és mivel az online és az offline pontozást különválasztva kezeli a rendszer, ezért elég kellemetlen lehet, ha például egy végre jól megtervezett misszió közben egyszer csak vége szakad mindennek.

A röntgenlátás, ami segít a célszemélyek és céleszközök megtalálásában [+]

Összességében a Hitman alcím vagy számozás nélküli új része kiválóan illeszkedik a sorozatba, megannyi lehetőséggel, eszközzel, cselekménnyel, izgalommal. Természetesen az elején, ahogy egyébként én is voltam, elveszettnek érezhetjük magunkat, hiszen óriási területet kell bejárni, senki nem segít semmiben, esetleg Diana szól egyszer-egyszer, hogy akadt egy ötlete, aztán hogy azt miként tesszük meg, az már megint csak rajtunk múlik. A játékmódok is kifejezetten jó szórakozást nyújtanak, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy folyamatosan jelenik majd meg tartalom. Ez egyébként a negatív oldalát is erősíti a játéknak, hiszen egyik játékos sem szeret várni, főleg, ha már végre belejött a orgyilkolászásba. Tény viszont, hogy még mindig inkább ezt a problémát nyeli le az ember, mint hogy valamit komolyan elbaltázzanak a fejlesztők, szerencsére ezt a rossz lépést nem tették meg, alig várjuk a folytatást.

Pro:

• Kifejezetten szép grafika;
• rengeteg felfedezésre váró eszköz;
• megannyi újrajátszási lehetőség és játékmód;
• izgalmas sztori.

Kontra:

• Rossz internetkapcsolat esetén azonnal kidob a játék;
• kicsit sok a töltési idő, az összetettebb részeknél a képkockasebesség is leesik néha.

85

Legendd