Emberek és szörnyek
Amikor a Rogue Factor csapata anno 2023-ban bemutatta a nagyközönségnek a legújabb játékát első látásra nem fogott meg a program. Egy részről a csapat két korábbi alkotása (Mordheim: City of the Damned, Necromunda: Underhive Wars) sem győzött meg igazán, arról nem is beszélve hogy úgy tűnt, egy ezeregyedik egy soulslike alkotással lesznek gazdagabbak az érdeklődők – tehát én nem. Aztán teltek múltak a hónapok és azon kaptam magam, hogy a ritkásan érkező trailerek után egyre jobban érdekelt a Hell is Us világa és környezete, arról nem is beszélve, hogy a készítők számomra örvendetes módon többször is kijelentették, hogy ne egy souls-utód alkotást várjunk tőlük. Ez utóbbit mondjuk kicsit kétkedve fogadtam a gameplay-videókat látva, de ki vagyok én, hogy ellentmondjak azoknak, akik tényleg a játékon dolgoznak? A teljes verzió megérkeztekor tehát érdeklődve vetettem bele magam, és bár nagyon nehezen indult számomra, végül egy maradandó élményt adott .
A játék máris egy kis meglepetéssel indul, ugyanis főhősünk egy kihallgatás kellős közepén találja magát, ahol némi gyógyszeres kezelés és egy poligráf segítségével próbálják kiszedni belőle, hogy pontosan mi történt vele. Vallatónk egy roppan ellenszenves figura, aki minden apróságra kíváncsi, idegesítően túljátszva a gonosz szerepét. Mindegy, a lényeg a visszaemlékezésből kiderül: mi egy Remi nevű békefenntartót alakítunk, aki hosszú idő után visszatér szülőhelyére, hogy kiderítse mi történt szüleivel, meg úgy általában az országgal is. Hadea ugyanis nem egy paradicsomi vidék: hosszú évekig tartó polgárháború gyötörte a lakosságot, majd amikor a béke lehetősége feltűnt a horizonyon, akkor bukkantak fel a szörnyek. A dögök, amelyekről senki nem tudja, hogy honnan származnak, hogy miért nem lehet velük végezni hétköznapi fegyverekkel, illetve, hogy miért és miként okoznak bizarr időanomáliákat maguk körül.
[+]
Ránk vár a feladat, hogy mindenre fényt derítsünk és nagyon hamar kiderül hogy a végső cél nem a családi összeborulás lesz, hanem kiszámítható módon a fenti kérdések válaszainak megoldása, és kis túlzással a világvége megakadályozása. A lényegi meló innentől kezdődik, és ennek során elsősorban nem a környékeken bolyongó lényekkel fogunk foglalkozni – merthogy a Hell is Us tényleg nem egy soulslike! Bár van benne akció is persze, a fókusz a kalandjátékos elemeken van: a nyomozáson, a felderítésen és a logikai feladatok megoldásán. Mindezt az teszi különlegessé, hogy ezekhez a játék semmi külső segítséget nem ad: nem lehet lehívni egy interaktív térképet, nincs digitális iránytű a sarokban, és nincs nyíl, ami azt mutatná, hogy merre van a következő célpontunk. Szó szerint mindent saját magunknak kell kitalálni az elhagyott nyomokból és megtalált információtöredékekből, ami persze azt jelenti hogy az összes helyszínt tucatszor fogjuk oda-vissza megjárni, mindig a következő nyomot keresve. Ha egy puzzle-részletnél elakadunk, lehet hogy arra utalást egy másik helyszínen kapunk valakitől, vagy mondjuk egy harmadik területen talált tárgy segít a megoldásbanNekem a játék e tulajdonsága tetszett talán a legjobban, nagy élmény volt, hogy tényleg magam fedezhettem fel a világot, és nem a fejlesztők rángattak azon végig mindenféle mesterséges segítségekkel.
[+]
Hirdetés
A történet részleteibe nem is szeretnék jobban belemenni, a rengeteg kisebb, néha a klasszikus point and click kalandjátékokat, máskor az Uncharted-féle fizikai feladatokat megoldva ugyanis szép lassan felgöngyölítjük e világ megannyi rejtélyét. Nyilván kiderül majd, hogy mi a helyzet azokkal az időhurkokkal, megismerjük majd az otthonunkra fenekedő valós veszélyt, és még Isten Szemével is találkozhatunk.Elsőre mindez talán halandzsaként hangzik, de szerencsére a fejlesztők érdekes világot teremtettek, amit élmény felfedezni.
Noha nem azon van a fő fókusz, azért nem mehetünk említés nélkül el a harcrendszer mellett sem, hiszen a sok kutatás során mindenféle bestiával is összeakadunk majd. Ahogy említettem, a hétköznapi fegyverek hatástalanok ezek ellen – még szerencse, hogy hamarosan lymbic nevű különleges arzenálhoz jutunk. Ezekből nincs sok típus (kard, hosszú kard, fejsze, lándzsák), viszont mindegyik módosítható a felhasználási stílustól, saját taktikánktól függően. Akadnak olyan extrák, amelyek például extra sebzést vagy plusz védekezést biztosítanak, de különleges képességek egész tömegét is megnyithatjuk fegyvereinkben. Ami talán a legfontosabb, hogy mindegyik eszközbe saját glypheket pakolhatunk (típustól függően), ezek lesznek lényegében a “varázslataink”, még akkor is, ha a mana itt lymbic energy néven fut. Akad még itt parry, védekezés és kitérés is, ráadásul mindez egy staminarendszerre épül – amiről sokaknak mégiscsak a soulslike-alapvetések juthatnak az eszébe. Valójában nem pont arról van szó: a párhuzamok léteznek, de a Hell is Us harcrendszere inkább belassított hack and slash-ként jellemezhető.
[+]
Érdemes még megemlíteni, hogy akad még egy segítőnk: speciális drónunkról elsőre a Nier: Automata-ban látott kísérők jutottak eszembe, csak ennek nincs saját tudata és ágyúja, cserébe viszont segít a fordításokban és támogató szerepet tölt be a harcokban Ellenfeleinkből nincs túl sok eltérő fajta, és némi gyakorlást követően azokat egész könnyű legyőzni. Emiatt a harcok egy idő után formulaikussá, egyszerűvé, és emiatt repetitívvé válnak. A soulslike-örökséget tagadja az is, hogy a szörnylistát meglepően kevés főellenség gazdagítja. Vannak ugyan nagyobb, egyedi dögök is, de az is mutatja, hogy nem a harcokon van a hangsúly, hogy ezek cseppet sem emlékezetesek, sem kinézet, sem taktikák terén. Hadea világa szenvedett eleget sajnos és ennek meg is van a végeredménye. Számos civil rekedt meg valahol a zónában, és természetesen érdemes mindenkinek segíteni. Nem csak azért, mert kaphatunk tőlük tippeket, de sokszor saját küldetéssel is rendelkeznek, amelyek általában egész szórakoztatók. Aki maximalista, az nyilván mindenkit megpróbál felkutatni és minden feladatot megoldani, de mint fentebb írtam ez nem lesz egyszerű úgy, hogy nincs aktív térképünk. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy bár a világ teljesen nyitottnak tűnik, valójában meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink. Amint kiismerjük az adott területet, hamar bejárhatóvá válik az egész világ – és az garantált, hogy bekövetkezik, hiszen a küldetések során keresztbe és kasul többször be kell járnunk a vidéket. Technikai szempontból a Hell is Us hozza a kötelezőt, Xbox Series X-en nem tapasztaltam lassulást. Konzolon a szokásos két grafikai lehetőség vár ránk; én a magasabb képfrissítést választottam, és az az elvártaknak megfelelően működött. Ezektől függetlenül szépnek mondható a látvány, igaz, minden statikus, rombolható elemekkel még csak elvétve sem találkozhatunk. Hangok terén a csapat kitett magáért, ugyanis a környezeti zajok, az effektek és a zenék is mind roppant jól sikerültek, tökéletesen visszaadják a helyszínek stílusát.
[+]
Külön plusz pont hogy minden NPC saját szinkront kapott és bár a legtöbb legfeljebb egy-két mondatot beszél, de így is élmény volt hallgatni hogy mit is mondanak.
A Hell is Us még ismerős elemekből építkezve is kimondottan egyedi játék lett, ami harcai terén megpróbál lavírozni a soulslike taktikák és a hack and slash vadulás között, több-kevesebb sikerrel. Azonban mégsem a harcok a legkiemelkedőbb, vagy akár legfontosabb részei, hiszen a fókusz a felfedezésen, a nyomok követésén és a különböző puzzle-ök megoldásán van – és hogy mindez még izgalmasabb legyen, ezekhez a designerek nem adnak külső segítséget, így tényleg nekünk kell mindent kitalálni és megoldani.
A Hell is Us PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Nacon biztosította.
Összegzés:
Bár minden eleme ismerős lehet, a Hell is Us fejlesztői azokat úgy keverték össze, hogy az élmény mégis újnak hat. Már az is meglepő, hogy az agymunkán van a fókusz; igen, vannak harcok is, de azok érezhetően másodlagos fontosságúak. A sok puzzle és nyomozás megoldásánál pedig már pusztán az is új élményt jelent, hogy azokhoz nincs minitérkép, megoldást mutató ikon vagy mindent eláruló napló. A saját agyunkat kell használni a gondolkodáshoz – micsoda meglepetés!
A Hell is Us legfőbb pozitívumai:
- Fantasztikus környezet;
- a világ tele van rejtélyekkel és megoldásra váró feladatokkal
- a felfedezés élménye vár ránk.
A Hell is Us negatívumai:
- A harcok egy idő után ismétlődőek
- nem túl változatos ellenfelek;
- a türelmetlenebb játékosok hamar fel fogják adni a térkép és iránytű hiánya miatt.
oriic
