HD videó a hálózaton át

D-Link DSM-510 – hardver

Az utóbbi években a számítógépek fejlődésének, a gyors internetkapcsolat terjedésének, valamint az egyre érdekesebb és egyre jobb minőségű tévésorozatok felbukkanásának az lett az eredménye, hogy manapság mindenki Hősöket, Dr. House-t, 24-et, Helyszínelőket vagy egyéb sorozatokat néz számítógépén. Jó esetben ezeket a videókat akár 720p vagy nagyobb felbontásban is be lehet szerezni. Felmerül a kérdés, hogy a számítógépen tárolt filmeket, képeket hogyan lehet a monitornál nagyobb tévére, az íróasztalról a sokkal kényelmesebb kanapéra varázsolni. A legegyszerűbben hangzó, de többnyire legnehezebben (és legdrágábban) megvalósítható módszer egy multimédiás, házimozi számítógép (HTPC) telepítése a nappaliba. Van viszont rengeteg más megoldása is ennek a problémának. Ma kettővel találkozunk a D-Link háza tájáról, melyek elvileg nagyon hasonlítanak egymásra, de gyakorlatilag több lényeges ponton különböznek.

Mindkettő Ethernet vagy vezeték nélküli hálózatot használ a PC és a tévé összekötéséhez, mindkettő a tévé mellé helyezett, távirányítható kis dobozka, és a PC-n futó szoftver formájában realizálódik, mégis sok eltérés van köztük. A DSM-510 lassan másfél éve a piacon van már. Formára olyan, mint egy kisebb Wi-Fi elérési pont, még egy tartót is mellékelnek hozzá, amellyel élére állítható.

Csatlakozóiban már nagyban különbözik a Wi-Fi eszközöktől, inkább DVD-lejátszóra hasonlít. Az elején két LED társaságában egy USB csatlakozót találunk, ami nyomtatót nem, de külső adattárat tud kezelni. Hátulra a Wi-Fi antenna szabványos aljzata mellé egy érdekes, három az egyben jack csatlakozót tettek, amely kompozit képet és kétcsatornás hangot kezel. Mellette a modern HDMI látható, mely lényegében a régi, analóg SCART fejlettebb, digitális megfelelőjeként is felfogható, tehát nagy felbontású képet és sokcsatornás hangot továbbít. Kapunk még egy különálló optikai hangkimenetet is, és emellett sorakozik a Fast Ethernet csatlakozó és a táp aljzata.

A körülbelül 10 x 8 x 2 centiméteres dobozka aljára egy sematikus ábrát ragasztottak a csatlakozók használatáról, melyen feltüntették az eszköz hálózati címét is.

Belül hálózati és médialejátszó alkatrészek elegyét találjuk. A mini-PCI aljzatba telepített 802.11g-s Wi-Fi hálózati adapter alatt rejtőzik a Sigma Designs EM8620L családba tartozó lejátszóchip, mely megbirkózik az MPEG-2, MPEG-4 (azon belül H.264 is) és WMV (azon belül VC-1 is) videókkal. A VIA VT6212-es áramköre kezeli az egyetlen USB-t, bár négy aljzattal is elboldogulna. A vezetékes hálózatért Realtek RTL8100C-as felel, a digitális képet pedig a Silicon Image SiI9030-as lapkája küldi a HDMI aljzatra.

Hagyományos, D-Link dizájnos dobozában telepítőlemezt, papíranyagot, komponens kábelt, hozzá való SCART átalakítót, Ethernet kábelt és egy kis tápegységet találtunk. Kár, hogy HDMI vezetéket nem mellékeltek.

A készlet része egy közepes méretű, háttérvilágítás nélküli gumigombokkal ellátott távirányító is. Felső részén számbillentyűzetet, alatta hangerőszabályzót és előre-hátra lapozót, majd egy négyirányú menükezelőt találunk, az alsó részen sorakoznak a különböző médialejátszáshoz való billentyűk.

D-Link DSM-510 – működés

Már felvázoltuk, hogy a D-Link DSM-510 a számítógépről hálózaton keresztül küldött multimédiás tartalmat játssza le. Ehhez UPnP AV technológiát használ, tehát hagyományos PC-s szoftver mellett akár hálózati tárolókkal (NAS) is együtt tud működni. Mindemellett az előlapi USB csatlakozójára is köthetünk adattárat, ezt szintén kezelni tudja. A támogatott formátumok között megtalálható az MPEG-1/2/4, a különböző DivX-ek és a WMV akár 720p vagy 1080i felbontásban is.

A televízióhoz történő csatlakozás után egy rövidke konfigurációs résszel találkoztunk, melyben a menü nyelvének kiválasztása után beállíthattuk a kapcsolatot a számítógéppel. Ha Intel ViiV-kompatibilis számítógéppel rendelkezünk (nekünk nem volt ilyenünk), akkor valamivel könnyebb dolgunk lesz a beállításokban és az Intel ViiV Zone internetalapú on-demand szolgáltatásait is élvezhetjük.

A grafikus felület nem valami látványos, de a feladatát jól végzi. Értelemszerűen HDMI-n nagyobb felbontású, és sokkal jobb képet kaptunk, mint analóg összeköttetéssel, a hang is jobbnak tűnt így. A 720p és nagyobb felbontású filmek megjelenítéséhez a vezetékes Ethernet ajánlott, de pár méteres környezetében 4–6 MB/s átviteli sebességre képes Draft N-es Wi-Fi routerünkkel drót nélkül is akadásmentesen kezelte ezeket a formátumokat. Távolabbról, egy-két vasbeton fal mögül már csak kisebb felbontásokban volt folyamatos a Wi-Fi-s lejátszás.

Miután elkészültünk a konfigurálással, egy vízszintes főmenüt kaptunk, melyben megtalálhattuk az Intel ViiV Zone-t és a korábban beállított opciókat, valamint még néhány extra szolgáltatást, mint például az DivX on-demand szolgáltatásaihoz szükséges VOD regisztrációs kódot, illetve a szoftverfrissítést.

A hálózaton keresztüli adatátvitelhez folyamatosan mennie kell az UPnP AV kiszolgálónak. Ezt legegyszerűbben valamilyen PC-re telepített szoftverrel oldhatjuk meg, mint amilyen a Windows Media Player 11, de használhatjuk a Nero szoftverét is, amit a lejátszóhoz mellékeltek. Ilyenkor a számítógép állandóan üzemel, fogyasztja az áramot, tehát gazdaságosabb lehet egy hálózati tár (NAS), amely tud UPnP AV-t, de ilyenkor a PC-s átkódolást igénylő formátumokat, például egyes H.264-gyel tömörített filmeket nem lehet majd lejátszani. Forrásként használhatunk USB adattárat is, ahol számítógép hiányában szintén korlátozva leszünk némileg. Tesztünk során a kipróbált DivX, WMV HD és H.264-es kódolású videóik is lejátszhatók voltak USB-ről, akárcsak a JPEG képeink és MP3 zenéink.

A D-Link DSM-510 egyszerre több UPnP AV kiszolgálót is kezelni tud, melyek képeit, zenéit és videóit egyesítve, a főmenüből érhetjük el. Mindhárom részen háromféle megjelenítési formátum közül választhatunk, ami lehet listás, ikonos, részletes. Emellett további információkat kaphatunk az állományokról, módosíthatjuk sorba rendezésüket, szűrhetjük őket és a képeknél beállíthatjuk a diavetítés időzítését. Lejátszás közben a távirányító i gombjával kérhetünk információt. HDMI-n próbálva a 720p-nél sokkal nagyobb képek lekicsinyítése nem tűnt valami jónak, és hiányoltuk a nagyítási lehetőséget. Az sem tetszett, hogy ikonos nézetben a kis képecskéket valós időben, meglehetősen lassan generálja a lejátszó, és az egyes képek váltásánál sem volt túl gyors.

Lényegében ugyanezekkel a beállítási lehetőségekkel találkoztunk a videós részen, értelemszerűen a másfajta médium tulajdonságaihoz igazodva. Diavetítés helyett például megjegyezte a készülék, hogy az adott fájlban hol tartottunk éppen, amikor kiléptünk. Amikor újra akartuk indítani, felajánlotta a folytatást a rögzített ponttól. Lejátszás közben egyszerű állapotsort kaptunk a filmre, ha előre vagy hátra szerettünk volna léptetni benne. Ez a művelet a hálózati kapcsolat minőségétől függően volt akadozó vagy folyamatos. Az információs gomb itt is további részleteket hozott elő. A legfontosabb, videolejátszós funkciónál semmilyen lényeges hiányosságot nem találtunk. Hacsak nincs valami extra formátumunk, akkor még a számítógép kódolási besegítésére sem lesz szükségünk.

Zenelejátszásban sem tapaszaltunk semmi váratlant. A menüben a korábban látott elrendezést kaptuk, az eszköz kezeli az ID3 tageket, és azok alapján is tud csoportosítani. Lejátszás közben elérhető maradt a képes rész, így zenei aláfestéssel is nézelődhettünk benne. Formátumokból a szokásos MP3, WAV és WMA mellett az OGG-ot is támogatja. Talán megérdemeltünk volna egy EQ-t, igaz, a hangszín beállítására a jobb tévéken van lehetőség, vagy akár hifi-erősítőt is köthetünk az optikai kimenetre.

D-Link DSM-330 – hardver

Másik tesztalanyunk, a tavaly év végén bemutatkozott D-Link DSM-330 teljesen más megjelenésű, mint az 510-es. Inkább a DSM-520-ra hasonlít, tehát nagyobb, szürkébb, jobban illik a hifi-berendezések, DVD-lejátszók/felvevők közé. Nem csak teste, hanem antennája is nagyobb, valamivel jobb vételt biztosítva az adótól távolabb.

Fekete előlapján neki is van USB csatlakozója, de adattárat nem tud kezelni, ez csak a firmware frissítésére szolgál. Került még ide egy ki/bekapcsoló és két kék LED, melyek működés közben kellemetlenül erős fénnyel világítanak. Elrejteni nem nagyon lehet a gépet, mert előlapján van a távirányító érzékelője is. A hátlapon most még több csatlakozót találtunk. Balról ismét a Wi-Fi antennáéval indítunk, melyet a HDMI, majd kétféle optikai audiokimenet, az S-Video és a kompozit videocsatlakozó, valamint a sztereó hang két dugasza követ. A sort a SCART, az Ethernet aljzat, a kis reset és a táp csatlakozója zárja.

Alul pici gumilábakat, szellőzőnyílásokat és kétféle (vezetékes, Wi-Fi) hálózati címet tartalmazó matricát találtunk. A DSM-330-nak falra rögzítéshez való felfogatói is vannak.

Ennek a készüléknek a médialejátszó részét is a Sigma Desings EM8620L-LF, valamint a HDMI-t kezelő Silicon Image SiI9030 lapka alkotja, de most van a közelükben egy kis memória is. A mini-PCI foglalatba ültetett D-Link Wi-Fi modultól jobbra látható az NEC USB-kezelője, alatta pedig az IC Plus IP100A Ethernet-vezérlő.

A DSM-330-as nagyobb, fekete alapszínű dobozában több vezetéket találtunk, mint a DSM-520 mellett. A legfontosabb, hogy kaptunk hozzá HDMI és SCART kábelt is a kompozit + sztereó hangos mellé.

Először úgy tűnt, hogy most is az előbbi távirányítót látjuk, de alaposabban szemügyre véve észrevettük, hogy itt egyes gomboknak más a feliratozása, és a középső négyirányú valamivel szélesebb.

D-Link DSM-330 – működés

A DSM-330 nem UPnP AV, hanem sokkal specifikusabb DivX Connected rendszerrel kapcsolódik a számítógéphez. Az ehhez szükséges szoftvert megtaláljuk a mellékelt CD-n, de a DivX honlapjáról is letölthetjük. Előnye az UPnP-vel szemben, hogy nem igényel harmadik féltől származó szoftver, különböző plug-ineket tölthetünk le hozzá (akár sajátokat is gyárthatunk). Hátránya, hogy mindenképpen folyamatosan működő számítógépet igényel, mert NAS és egyéb hálózati eszközök nem támogatják.

A lejátszót tévére kötve valamivel látványosabb, de a DSM-510-ével szinte megegyező tételeket tartalmazó beállító varázslót kellett végigjárnunk, ahol a televízió típusát, a készülék elhelyezését (ez a későbbiekben csak a hálózati nevét befolyásolta), és a hálózati kapcsolatot lehetett belőni.

Ezután következett a DivX Conneted kiszolgáló telepítése a számítógépre. A művelet zökkenőmentesen zajlott. Beállíthattuk, hogy mely videós-képes és zenés könyvtárainkat, állományainkat szeretnénk kifelé sugározni, és a kép felbontását is megadhattuk. Az utóbbit automatikusan, a felhasznált hálózati kapcsolat alapján határozta meg a szoftver, de később módosíthattuk, akárcsak a kiszolgáló nevét, a képernyőkímélőt és egyéb apróságokat.

Mindent behangolva, a kiszolgálóra csatlakozva a DSM-330 esetében sokkal látványosabb kezelőfelületet kaptunk, mint előbb a DSM-510-nél. A függőlegesen forduló menüpontok mellett szép grafika jelent meg, amely képeknél vagy videóknál a szerveren megosztott állományok képeit szórta be. Beljebb lépve a videóknál megosztott mappákat, valamint a DivX Connected letöltések könyvtárát láttuk, melyre később még visszatérünk. A könyvtárakban ikonok formájában sorakoztak a videók, rájuk klikkelve alapvető információs ablak jött elő. Ebben megjelent az is, ha korábban félbeszakítottuk a nézését; a DSM-510-zel ellentétben most azt is láttuk, hány percnél hagytuk abba. Elvileg a Sigma Designs médiachip kezeli a WMV-t és H.264 kódolású videókat is, de a DivX Connected szoftver mindent DivX-ben küld át, ezért mindkét HD videotömörítési formátumnál transzkódolnia kellett a PC-nek. 2 GHz-es Core 2 Duónk számára ez a feladat nem jelentett komolyabb kihívást. Csupán egyetlen kellemetlen részlettel találkoztunk, a kép felső peremén egy vékony zöld sáv látszott.

Képkezelésben is jobb volt a 330-as az 510-esnél. Elsősorban sokkal gyorsabban kirakta az ikonokat, szebben és gyorsabban méretezte a nagyobb képeket, sőt fejlett nagyítási lehetőséget is kínált. A számgombokkal azonnal a kiválasztott kép megfelelő kilencedére ugorhattunk, a lapozókkal pedig több lépésben nagyíthattunk.

Zenében valami okból nemcsak az OGG-, hanem a WAV-támogatás is kimaradt. Azért az MP3-akat és WMA-kat minden gond nélkül, kényelmesen, akár képnézegetés közben is le tudtuk játszani.

Két további extra menüpontja van a DSM-330-nak (pontosabban a DivX Connectednek), melyek internetelérést igényelnek a kiszolgáló gépen. Az egyik a Services (szolgáltatások), ahol különböző online videókat nézhetünk meg vagy tölthetünk le. Közöttük van például a Revision3 internet-televízió, de sok hasonló műsoros szolgáltatás is. A kiválasztott klipeket le is tölthetjük. Erre érdemes odafigyelni, mert csak a Windows My Documents könyvtárába tud menteni a rendszer, és pár HD-s DivX-et letöltve hamar betelhet a rendszerlemez. Ötletes statikus extra a nagyjából negyedórás, folyamatosan ismétlődő akvárium és kandalló.

A második, talán még érdekesebb csomag a plug-ineké. Ezek a szolgáltatás részen látottakhoz hasonló, olnline tartalmakra épülő alkalmazások vagy műsorcsomagok, melyek a szabadon hozzáférhető fejlesztőkörnyezettel készültek. Többek közt a DivX oldaláról lehet őket letölteni, majd a szervergépre telepítve érhetőek el a lejátszóval. Találtunk Google Maps-osat, flickreset, amely tagek alapján mutatja a képeket, HD filmelőzeteseket összegyűjtőt és még sokfélét.

Értékelés

A D-Link hálózati médialejátszói – és más gyártók hasonló hardverei – tovább bonyolították a szórakoztató, médiaközpont szerepét betöltő eszköz kérdését. Az egyszerű DVD-lejátszótól a felvevőn keresztül a számítógép különböző meghosszabbításain át a komplett mini-PC-kig és HTPC-kig már majdnem mindent kipróbáltuk. Továbbra is tartja magát a tézis, hogy minden igényre más eszköz az optimális megoldás. A hálózati lejátszók például egyáltalán nem támogatják a tévét, viszont internetről beszerzett sorozatok és egyéb, rendszerint DivX vagy akár nagy felbontású filmek nézésére tökéletesek. Ki kell emelni a HDMI nyújtotta minőséget, ameéy messze felülmúlja a legjobb analóg vezetékezést is.

Hogy a két D-Link közül melyik a nyető, azt nagyon nehéz megmondani, mert elvileg hasonlóak, mégis sokban különböznek. A DSM-330 nekünk azért tetszett, mert beüzemelése teljesen zökkenőmentes volt, kliens és szerver oldalon is. Ezután látványos, gyorsan működő menüt és irányítást kaptunk átgondolt funkciókkal. Jó pontot érdemel a médialejátszó a kiegészítő, internetes tartalmakért is. Másodsoron viszont egy jó hosszú HDMI kábellel és egy vezeték nélküli egér-billentyűzet kombóval, esetleg iMON távirányítóval sokkal funkcionálisabb eszköz varázsolható a PC és televízió párosából, ráadásul az 54 000 forintos ár is meglehetősen magas a hazai vásárlók többségének.

Jóval olcsóbban, 36 000 forintért kapható a DSM-510, melyhez viszont nem jár HDMI kábel. Menürendszere fapadosabb, kevesebb funkciója van, és ami még rosszabb, meglehetősen lomhán működött. Tovább rontott a helyzeten, hogy távirányítójával sokkal jobban kellett célozni, mint a másik modellnél, amely akár 90 fokos szögből is érzékelt. Sajnos csak Intel ViiV platformmal jutunk internetes extrákhoz, melyek lajstroma egyelőre még elég rövid. Jó pont viszont – és talán ezért szerethető a DSM-510 – az UPnP AV-támogatás, amihez nem feltétlenül kell hajtani egy számítógépet, hálózati tárolóról (NAS) is kaphatja az adatot. Dicséretes továbbá a külső, USB-s adattár kezelése, nagy kár viszont, hogy a hálózatról közvetlenül nem lehet rá másolni. Összefoglalva, a D-Link DSM-510 csak azért nem tetszett, mert kezelése meglehetősen lomha.

D-Link DSM-330

rudi

A D-Link hálózati médialejátszókat az ITCapital bocsátotta rendelkezésünkre.