Játékosok

Még mielőtt szétszedtek a fórumon, a következő sorok általánosságban értendők, sok esetben magamat is beleértve a körbe, és nem leszűkítve egy-egy elkülönülő csoportra vonatkozóan fejtem ki álláspontomat. Mint az előzőekben most is szubjektív véleménynyilvánításról van szó.

Valljuk be, el vagyunk kényelmesedve, hogy stílszerű legyek: nem kicsit, nagyon. Nem szeretünk gondolkodni, nem szeretjük a kreativitást és a kihívásokat, nem érezzük szükségesnek az innovációt. Mit szeretünk? Ha az orrunknál fogva vagyunk vezetve és nem érnek meglepetések, hanem minden úgy alakul, ahogy mi azt előre elterveztük. Miközben nem vesszük észre a valódi alkotómunkákat és az igyekezetet, még ha az ott van az orrunk előtt, akkor sem. Kritizálni, leszólni, lenézni? Azt viszont nagyon szeretünk, mindent.

Talán az egyik leg sarkalatosabb momentum manapság, hogy ma egy átlag játékosnak mi számít szépnek. A tű éles grafika és az általam soha fel nem fogható számokkal és technológiai bizbasz-al felvértezett csoda. Ezzel szemben egy képen megjelenő rece, elmosódás, életlenség vagy akármilyen hiba esetén a reakció: ez ronda. Számomra a szépség csakúgy, mint az élet más területein a játékoknál is egy egészet jelent és nem mellesleg szubjektív. Számomra akár egy 20 éves játék is tud gyönyörű lenni minden grafikai hibája ellenére is. Ha ránézek valamire azt lássam, hogy ezzel foglalkoztak és nem grafikailag tökéletes, hanem szép. Egy ilyen játék esetében minden apró részletnek jelentősége van, a színek összjátékának, a tárgyak elhelyezkedésének a karakterek kialakításának, mindennek. Hiába tökéletes valami technológiailag, ha nem művészi és összességében nem nyújt vizuális élményt azon felül, hogy tű éles és nyoma sincs a recének és más „idegesítő” hibának. Ilyen nézőpontból a szép lehet csúnya a csúnya pedig lehet szép. Bár, hogyan is tudna manapság egy átlag játék, ilyen szemszögből vizsgálva szép lenni, amikor minden a számokról szól, hogy mindenből több legyen, az elődhöz vagy a konkurenciához képest dupla annyi, elvégre így lehet hangzatos szövegeket írni hozzá. A számok növelése szintén nem lenne probléma, végtére is ez visz előre, akkor van baj ha görcsösen meg akarnak feleli a csábításnak. Bár asszem megint visszakanyarodtam a játékosokról a játékokra, nyilván mert elég erősen összetartozó fogalmakról van szó.

Ott tartottam, hogy imádunk kritizálni. Bár a kritika alapjába véve jó, hiszen ez segíthet a tökéletesség felé vezető úton egy lépést megtenni. Viszont nem mindegy milyen formában kritizálunk. Tudniillik az építő jellegű kritika mellett bizony létezik egy sokkal árnyaltabb is. Melynek nem elsődleges szándéka egy alkotás jobbá tételének az elérése. Bár tény, hogy egy építő jellegű kritika sokkal többet igényel a kritizálótól, hisz ahhoz már nem elég a szándék.

Na de ezt nem boncolgatom tovább, itt lezárom gondolataim picit hosszúra nyúlt fonalát. Majd egy következő alkalommal, folytatom és megosztom veletek ha ti is így akarjátok.