Japán kincse
Tipikus Final Fantasynak nem nevezhető – az első percben nem csak egy szakasznyi katonát végeznek ki vérgejzírek kíséretében, de egy chocobót is, közelről mutatva szegény madár utolsó pillanatait. Szerencsére a Type-0 viszonylag hamar felenged egy kicsit, de a háború szörnyűségei így is végigkísérik a történetet. Hőseink egy katonai akadémia tagjai, a történet egy váratlan invázió által indul be, ráadásul majd’ minden küldetés egy lerombolt, felégetett városba vezet – a Type-0 tehát mindenképpen új színt képvisel a sorozatban.
Pontosabban, ez az új szín nem is annyira új – hiszen a játék eredetileg négy éve látott napvilágot. Igaz, csak Japánban, és ott is csak PSP-n, a kézikonzolon ami akkor már rég halott volt nyugaton. A Square Enix így nem is fordította le akkor, hiába zengték dicséretét a japán magazinok és fórumozók. Az optimistábbak egy Vita-kiadásban reménykedtek, a realisták már japánul tanulnak – aztán a cég meglepett mindenkit a világ legmeghökkentőbb portolásával. A PSP-re, erre a 480x272 pixel felbontású képernyővel szerelt kézikonzolra jelent meg az eredeti, ezt most a fullHD-s új konzolokra írták át.
Az eleinte egyszerűnek tűnő harcrendszer pár óra után kibomlik és igen élvezetessé válik. [+]
A lehetetlennek látszó küldetést a HexaDrive fejlesztői a lehetőségekhez képest tökéletesen hajtották végre – bár a játék nyilván nem tud technikailag felnőni a legjobbakhoz, csak néha tűnik kirívóan csúnyának. A főbb szereplőket újramodellezték, a fontosabb területeket telerakták effektekkel és a harcok is jóval látványosabbak lettek. Mindehhez parádés átvezető videók, 5.1-es hangzású, nagyzenekarokkal rögzített zenék és teljes szinkron is jár (igaz, az angol hangok borzalmasak, de legalább a japánt nem spórolták le).
Cigarettázó tanár, hasvillantós lányok, cyber-gótikus környezet - vagyis a tipikus iskola. [+]
Mindenképpen érdemes azonban túllépni a grafikai limitációkon, hisz a Type-0-t nem véletlenül tartották oly nagyra a japán játékosok. A négy országból álló kontinensen kirobbant háború fantasztikus hátteret nyújt a játéknak; hátteret, ami lényegesen eltér a sorozattól megszokott mega-monumentális, isteneket és őrült varázslókat és időutazást és szó szerinti világvégét felvonultató stílustól. Kicsit földhözragadt, lényegesen követhetőbb, az egyetlen gond vele, hogy az első végigjátszás inkább kérdéseket vet fel – a teljes történetet megvilágító videókat csak a New Game+ nekifutásban érhetjük el.
Kasza és ostor
A csapatunkat alkotó, 12 harcosból álló katonai szakasz a prológban aratott fényes győzelmet követően az Agito akadémia növendékei lesznek, innentől kezdve pedig időnk fele részét a különféle katonai megbízásokra fordítjuk, a másik felét pedig iskolai életünk tölti ki. Dumálhatunk a csini egyenruhás csajokkal, órákat vehetünk, chocobo-tenyésztésre vagy arénaharcokra adhatjuk a fejünket, kalandokat kereshetünk az akadémia falain kívül, vagy akár a korábbi küldetéseket is újrajátszhatjuk. Minden teljesített küldetés után kapunk néhány órányi szabadidőt, amit tetszésünk szerint tölthetünk el. Ez az óraszám nem valós időben telik, hanem minden szabadidős tevékenység fix órányi időt emészt fel – egy beszélgetés két óránkat veszi el, egy kirándulás a random harcokkal övezett vadonban pedig már hatot.
A tápolási lehetőségek tehát közel végtelenek, ám erre nem vagyunk rákényszerítve. A fő oka annak, hogy néha muszáj a küldetéseken túl is csatázni az, hogy a tucatnyi csapattagunk, illetve a két vendégdiák külön-külön fejlődik. Minden csapattag teljesen egyedi fegyverekkel és képességekkel rendelkezik, és bizony nagyon nem mindegy, hogy a puskával, az ostorral vagy a pallossal felszerelt pajtást visszük a misszióra. A csaták valós időben zajlanak, automatikus támadásgombbal, illetve varázslatszerű képességek egyre szélesedő arzenáljával. A pontos időzítés mind a védekezésben, mind a támadásban fontos lesz – bár a rendszer az első órákban túlontúl egyszerűnek tűnhet, pár óra, és rá leszünk kényszerítve a taktikázásra, és ha kell, társaink feláldozására. (Tartalékos társaink ilyenkor csatlakoznak, game over csak akkor van, ha mindenki elfogy.)
Ha nagyon szorul a hurok, egy társ feláldozásával hatalmas lényeket, eidolonokat idézhetünk. [+]
Sajnos a kézikonzolos verzió multiplayer lehetőségeit kivették a HD-kiadásból, de a Type-0 még így is igen szórakoztató és tartalmas. A játékidő még a kézikonzolos stílusú, checkpointokkal telitömött, jobbára lineáris küldetésekkel is vagy 25 órát vesz igénybe, ráadásul az iskolai életet alaposan kiélvezhetjük ezen túl is. Az egyedi – legalábbis e szériában az – hangulat bőven ellensúlyozza a kicsit monoton missziókat, a rémes kamerát, vagy a több órára is nyúló oktató szakaszt. Még így is van néhány Japánban megragadt kiváló PSP-játék, de a Type-0 lefordítása így is a legjobb választás volt.
Pro:
- Hangulatos, magával ragadó sztori
- Remek fejlődési- és harcrendszer
- Változatos iskolai tennivalók
- FF15 demó jár hozzá
Kontra:
- Technikailag nincs a csúcson
- A teljes sztoriért két végigjátszás kell
- A kamera szörnyű
80
