HARMADIK OLDAL

A Dead Space már az első trailerekben felfedte nem mindennapi hangulatát. Ennyire még talán sehol nem volt túlfeszítve az a bizonyos húr. Szándékosan nem írok más címeket, de egyes horrorjátékok babazsúr hatást keltenek az Ishimura fedélzetén eltöltött (átlagos végigjátszást feltételező) bő 12 óra után. Bizonyos időközönként komolyan szükségszerűnek éreztem szünetet tartani játék közben, annyira intenzív a hatás. Non-stop belebotlunk valami rémisztőbe, ahol pedig nincs direkt sokk, ott a nyomasztó környezet, a működő gépezetek fémes sikolyai és más apróságok kergetik őrületbe a játékost. Emellé a játék bizony nehéz is, a hardcore réteg igényei szerint van belőve a kihívások íve. Néhol komolyan elgondolkodtam, hogy meddig tudják még a tűrőképességem határát tágítani a fejlesztők, milyen lehetetlen helyzeteken kell magam túlverekedni, míg eljutok a következő nagy szusszanást jelentő fordulóig. A Dead Space által prezentált jelenetekre alapozva egy szociológushallgató biztos jó szakdolgozatot tudna íni az ingerküszöb tágításának gamerekre (társadalomra) gyakorolt hatásairól - a játék több országban is (be)tiltott gyümölcs, kiemelkedően erőszakos volta miatt.

A komoly hangulat oldására bekerült pár vicces momentum és apró geg is a játékba. Ilyen a Peng kegytárgy felkutatása, ilyenek az állomás falait borító plakátok, de említhetnénk a futurisztikus kosárlabda és céllövölde mini-gameket, ahol a jó szereplésért ráadásul (p)acsi vagy trófea jár. A már említett jutalmakat egyébként logikusan osztja a Dead Space, egy odafigyelős végigjátszás során megszerezhető a gamerscore / trófeák fele.

A program grafikailag átlagon felül teljesít. A felszín alatt dübörgő hajtóművek az Assassins Creed és a Lost Planet letisztult képi világát juttatják a játékos eszébe. A környezet iszonyat részletes és aprólékos. A bázison görbe felületekkel még csak hírből sem találkozunk; minden hideg, fémes, szelvényezett; a dögök és a falakat beborító élő burjánzások így igen élesen elütnek a díszletektől. A fény-árnyék effektekért is jár a piros pont, de gyakorlatilag a már említett művészi design teszi fel a látványra a koronát. A hangok terén sincs szégyenkeznivaló, mind fülhallgatóval, mind 5.1-es hangfalrendszer segítségével garantáltan összecsokizzuk majd az alsóneműt. A zenét sok esetben helyettesítő ambient hangok kiválóan táplálják a magányosság és az izoláltság érzetét, a keverés pedig zseniális. Csodálom, hogy nem kapott THX minősítést a stuff.

Nehéz kérdés a Dead Space objektív értékelése. A játékot körülvevő hype és marketing áldásos hatása révén mindenkiben (így bennem is) jó előre kialakult egy kép az új horror nagykövetről. Nyilvánvaló, hogy a készítők rengeteg helyről nyúltak ötleteket. Gyakorlatilag összegyúrták a sci-fi horror azon elemeit, melyek működőképesek, megfejelték ezeket a sikerjátékokban (RE4, Metroid, System Shock, Doom... stb.) alkalmazott elemekkel, és a produktumot teljesen egyedi látványvilágú, művészi módon kidolgozott alapokra helyezték. Pár óra játék után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy az univerzum által nyújtott plusz, a hangulati kelléktár mesteri alkalmazása, az innovatív interfész, a tökéletesre csiszolt technológia és játékmenet minden előbukkanó hibára gyógyírt jelent. A zsáner jelenlegi kínálatát tekintve a Dead Space magasan kiemelkedő alkotás, egy Marker, melyről évek múltán is beszélni fogunk, nem feltétlen csak a sci-fi és horrorjátékok kontextusában. De csak akkor öltsd magadra Isaac szerepét, ha tudod élvezni (és fel is tudod dolgozni), ha egy regény, egy film vagy épp egy játék az idegrendszereddel zongorázik. Mert a Dead Space bizony egy ilyen rázós menet. És akkor még finoman is fogalmaztam...