Hirdetés
Jól működő klisék
Be kell vallanom, hogy a Play Station Networkön PS3-ra 2010-ben megjelent Dead Nation elkerülte a figyelmemet, sőt a történet folytatását kínáló DLC 2011-es megjelenésének idején sem figyeltem fel a játékra. Ezért mostani bemutatónk az összehasonlításoktól (majdnem) mentes lesz, annak ellenére sem, hogy a most megjelenő – és egyből a PS Plus Instant Game Collection-ben debütáló – Dead Nation: Apocalypse Edition nem folytatása a korábbi játéknak, hanem annak PS4 változata. Az Apocalypse Edition egyéb iránt rögvest tartalmazza a korábban külön DLC-ként beszerezhető Road of Devastation történetet is, bár a játéknak nem a storyban rejlik a fő vonzereje. A kampány alapjául szolgáló mese egy szemernyit sem nevezhető egyedülállónak.
Izometrikus nézetet használó grafikája ugyan nem a PS4 csúcsra-járatására készült – a 1080p felbontás és megnövelt részletesség ellenére sem – de az alaphangulatot a lepusztult, post-apokaliptikus látványt remekül megteremti. A romok és roncsok között felbukkanó még működő automaták és elhagyott járművek plasztikussá teszik, hogy mennyire hirtelen csapott le a végpusztulás az emberiségre. A fejlesztők meg sem próbálták elkerülni a nagy kliséket: a sötétség és csapnivaló időjárás elválaszthatatlan része a játéknak, sőt a ködöt kimondottan előszeretettel használják feszültségkeltésre. A fényekkel-árnyékokkal nagyon jól operáló és sokféle látványos effektust felvonultató képi világgal látványossá is tett játék hangulatát a hangok és zenék teszik még megfoghatóbbá.
Az akció élvezeti értékét pedig nagyban növeli, hogy ritmusa folyamatosan változik. Sosem lehet biztos a játékos abban, hogy a kihalt(nak tűnő) helyszín elhagyatottságával feszültséget sugalló nyugalmát mi váltja fel a következő pillanatban. Néhány, agyaggalambként levadászható, őgyelgő élő-halott tűnik fel a távolban, vagy egy ajtón ront ki néhány fürge és kiéhezett szörnyeteg, esetleg a legkülönfélébb zombik tömege árad ki egy sikátorból? A Housemarque fejlesztői ugyanis nem tették le a voksokat a zombifilmek alapvető, lassú-ostoba vagy villámgyors-cseles zombik kérdésében egyik lehetőség mellett sem. A változatosságot választották, és nem csak kinézetükben, de tulajdonságaikban is sokféle ellenfelet szabadítottak a játékosokra.
Szerencsére a változatosság nem csak a leküzdeni való ellenségekre, de a bevethető fegyverekre is jellemző. A checkpointokig eljutva, az elzárt és zombimentes – vagy a játékos által kipucolt – területen a fegyverkereskedőknél nem csak a meglévő fegyverek lőszerkészletének feltöltésére és jellemezőik fejlesztésére, de időről-időre újabb eszköz beszerzésére is lehetőség van. A kezdetektől meglévő (és kifogyhatatlan) puskánál jóval hatékonyabb pengevetőn át a lángszóróig terjedő fegyver paletta mellet a karakter védelmére és képességinek javítására egyszerre szolgáló (és a játékbeli előrehaladás függvényében szintén folyamatosan bővülő) páncélzat elemek cserélgetésére is. A zombik leölésért kapható, és különféle rejtekhelyeken található pénzen vásárolható fegyverek és robbanószerek mellett néhány környezeti elemet is be lehet vetni a küzdelemben, ha már egyszer ott vannak. A már említett elhagyott autók például nem csak a csomagtartójukban rejlő pénzzel vagy tárgyakkal hajthatnak hasznot, de pár lövés beindíthatja a riasztójukat. A hangos zaj és villogó fényeknek pedig oda csődítik a környékbeli zombikat, akikre néhány újabb lövéssel rá is robbanthatja a játékos a verdát, egyszerre akár tucatnyi élőhalottat kiirtva a robbanás hatókörén belül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
