Visszatérnek a szektás bárányok: teszten a Cult of the Lamb: Woolhaven

Az elmúlt évek egyik legimádnivalóbb és legélvezetesebb független játéka, a szektás roguelite Cult of the Lamb most egy tartalmas, fizetős kiegészítővel tér vissza: ez a Woolhaven.

Hirdetés

Bárányok farkasbőrben

Elképesztő belegondolni, hogy idén nyáron már négy éve lesz, hogy megjelent a Cult of the Lamb, az ausztrál Massive Monster (a név kötelez) masszív sikerjátéka. A roppant vicces történetben egy báránnyal kellett szektát alapítani (majd népszerűsíteni), hogy visszafizessük tartozásunkat egy rejtélyes idegennek, aki az utolsó pillanatban mentette meg az áldozati oltárról gyapjúba burkolt hősünket. A móka két fő elemből állt össze. Az egyik egy roguelite dungeon crawler volt, amiben szobáról szobára, csarnokról csarnokra haladva lehet aprítani a gonoszokat, hogy nyersanyagot, erőforrásokat, követőket és pénzt gyűjtsünk, valamint megsemmisítsük a térséget terrorizáló vezetőket. A másik egy bázisépítős szegmens volt, ahol követőinket kell életben tartani, majd a kört bezárva az ő lojalitásukból kell erőt meríteni, hogy gyarapítsuk saját hatalmunkat. A két fél kiváló szinergiában hatott egymásra, egy igen élvezetes egészt eredményezve, amit csak még izgalmasabbá tett az, ahogy a brutalitás a kihajtogatható mesekönyveket idéző, bájos grafikával találkozott. A siker ellenére – vagy pont amiatt – azonban fizetős kiegészítő idáig nem jelent meg, leszámítva pár kozmetikai csomagot. Most azonban méretes bővítésként érkezett meg a Woolhaven, felduzzasztva a birkás kaland amúgy is tartalomtól duzzadó gyapjúját.

A kiegészítő újdonságai a címadó település, Woolhaven köré szerveződnek, amely hősünk nyájának maradványait rejti. Bárányunk fajtájának utolsó túlélője volt, az új történet során pedig találkozhatunk társai lelkével, és megismerhetjük az ő történetüket is. Mindennek középpontjában közös istenségünk, Yangya áll, aki segítséget kér tőlünk: be kell járnunk a közeli bérceket, ahol a mindenféle mechanikus ketyerével ügyködő, lázadó farkasok lófrálnak – és persze ezt nem nézhetjük tétlenül. Ezzel együtt egy bizarr rothadás is hódít a hegy belsejében, ahol az erdős-havas esztétikát húscafatok, vér és torz, organikus monstrumok váltják.

[+]

Túráink alatt újabb nyersanyagokhoz is jutunk, amik szükségesek lesznek az új, téli mechanika átvészeléséhez. Yangya ugyanis amúgy a Tél Istennője, és a kapcsolatunk erősödésével egyre intenzívebb zimankók zúdulnak a szektánkra. A faggyal együtt a földek használhatatlanná válnak, egy nagy, központi kályha fűtése nélkül pedig szétfagynak híveink: milyen mázli hát, hogy speciális tüzelővel, vagy akár lojális társaink tetemeivel is fűthetjük az új közösséget! Később pusztító villámlásokra és jégesőre is számítani lehet, egyre többrétűvé téve az elemek elleni küzdelmeket. (A sok időjárási elem együttes megjelenései egyébként elég sokszor megakasztották PS5-ömet, bár tény, hogy igen sokan éltek már a közösségemben.) Elérhetővé válnak új doktrinák és rituálék is, így most már összeházasíthatjuk egymásba szerető csatlósainkat; hirdethetünk zabaünnepet még több húsért; vagy gyógyíthatunk érintésre szétfagyott követőket (pont, mint egy messiás!).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!