Csúcsprocesszorok viadala

Tesztünk főszereplői

Az utolsó NetBurst Extreme Edition [+]

Alig néhány héttel ezelőtt mutattuk be olvasóinknak a Presler kódnevű magra épülő Extreme Edition 955-öt, mely akkor úgy tűnt, hogy az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzorként vonul be a történelembe. Ennek ellenére nem sokkal később (március 22-én) egy újabb Extreme Edition jelent meg 965-ös típusjelzéssel, mely már tényleg (nagy valószínűséggel) az utolsó Pentium 4 ősatyára emlékeztető CPU-ként kénytelen a Conroe megjelenéséig létezni. A PXE 965 egyrészről az Intel válasza a január 9-én megjelent Athlon 64 FX-60-ra (mely a PXE 955-öt szinte minden tekintetben verte), másrészről a Presler mag kicsit tovább finomított változatát, a C1-es steppinget rejti magában, mely több újítással is szolgál.

Athlon 64 FX-60 alapórajelen és CnQ-val [+]

Szóljunk először az Athlon 64 FX-60-ról. Az AMD termékpalettáján az FX-ek hosszú időn keresztül egymagos processzorok voltak – a sima Athlon 64-eknél magasabb órajelen járatva, főleg a gamer felhasználók igényeire szabva és felfelé is állítható szorzóval ellátva. A többmagos processzorok megjelenése azonban válaszút elé állította az AMD-t, hiszen az Intel az Extreme Edition CPU-kban a két magon felül aktiválta a Hyper-Threading technológiát is, ezzel pedig igen komoly csapást mért az egymagos (FX-55, FX-57) FX-ekre, melyek hiába jártak magas órajelen, többmagos vetélytársaikkal már nem tudták felvenni a versenyt. Ezt a problémát az AMD is felismerte, és a korábbiaktól eltérően egy kétmagos processzorra alapozva adta ki legújabb FX-ét, amely az FX-60 típusjelet kapta. Ez a processzor egy 2,6 GHz-en járó, Toledo magra épülő dual-core Athlon 64 lett, magonként 1 MB másodszintű gyorsítótárral és kioldott szorzózárral, mely továbbra is 0,09 mikronos gyártástechnológiával készül és architekturálisan semmiben sem különbözik alacsonyabb órajelű társaitól. Az AMD az FX-60-nal párhuzamosan az egymagos, 2,8 GHz-es FX-57 árusítását sem állította le, mely elméletben nagyon vonzónak tűnik, ám egymagossága miatt már egyáltalán nem ajánlható alternatíva. Bár az FX-60 200 MHz-cel alacsonyabb órajelen jár, ami 7 %-os különbség, ez a minimális differencia játékok alatt szinte észrevehetetlen, miközben a több szálra íródott alkalmazásokban az FX-60 elődjénél sok lépéssel előrébb jár.

Pentium Extreme Edition alapórajelen és C1E-vel [+]

Az FX-60 ellenében az Intel az Extreme Edition 965-öt állítja a ringbe, mely a 955-től nem különbözik jelentősebben, 3,73 GHz-es órajele sem észveszejtően magas, hiszen korábban léteztek már 3,73 és 3,8 GHz-es Pentium 4 processzorok is. Úgy tűnik tehát, hogy egy újabb, végletekig kihajtott, nem éppen energiatakarékos és ehhez mérten magas teljesítményű lapkával, azaz egy újabb szokásos NetBurst-származékkal van dolgunk. Vagy mégsem? A PXE 965 az első C1 steppingre épülő processzor, mely az első dual-core mag, amiben az Intel támogatja az Enhanced Intel Speedstep (EIST) technológiát és aktiválta a C1E-t (Enhanced Halt State). Miről is van szó? Ha visszatekintünk korábbi cikkünkre, melyben az első Preslert teszteltük, látható, hogy a 0,065 mikronos gyártástechnológia ellenére a PXE 955 fogyasztása nem volt éppenséggel alacsony, de ami még ennél is szomorúbb, hogy a hűtéssel is akadtak problémák a processzor irgalmatlan hőtermelése következtében.

Az Intel elérte, hogy a C1 steppinges Preslerek esetében csökkenjen az eldisszipált hő az EIST-től és C1E-től függetlenül is! Mi is az EIST? Az Enhanced Intel Speedstep az AMD CnQ-jához hasonlítható technológia, mindkét funkció azonos elven működik, a processzor a terheléstől függően dinamikusan csökkenti vagy növeli az órajelet és a magfeszültséget. Az EIST működési elvéből fakadóan előfordulhatnak érzékelhető teljesítménybeli visszaesések, hiszen amíg a processzor nincs 100 %-ig leterhelve, az órajel nem áll vissza az eredeti értékre (pl. egy ablak megnyitásakor). Mondanunk sem kell, hogy egy többmagos, Hyper-Threading technológiát támogató processzor rengeteg esetben csak a feszültségcsökkentett órajelen jár, mert ahhoz, hogy 100 %-osan leterheljük, olyan programot kell elindítanunk, mely kettő vagy több szálat képes kihasználni.

Az eredeti Halt State (C1E elődje) egy lényegesen egyszerűbb alternatíva a fogyasztás csökkentésére, lényegében a HALT utasítás kihasználására épül: amíg a processzor nincs terhelés alatt, addig a HALT utasítás lekapcsolja a CPU-t. Mivel a HALT utasítás csak akkor hívódhat meg, ha semmilyen módon nem terhelődik a CPU, ezért az EIST-tel ellentétben nincs hatása a rendszerteljesítményre, de logikus, hogy jóval kevésbé hatékony is energiamegtakarítás szempontjából. Az Intel-féle Enhanced Halt State ezzel szemben két dolgot művel: lecsökkenti a CPU szorzóját a processzor által engedélyezett legalacsonyabb értékre, majd csökkenti a magfeszültséget is. A PXE 965 esetében a minimumszorzó 12x, a minimumfeszültség pedig 1,25 V, míg a sima dual-core Pentiumok minimális szorzója 14x-es lehet (hiszen a PXE FSB-je 266 MHz, míg a Pentium D-ké 200 MHz).

Bár az EIST-et támogatja ez a stepping, az Extreme Editionökben nincs aktiválva ez a funkció, mivel ezek a modellek olyan játékosok és igazi teljesítménymegszállottak számára készülnek, kiknek erre nincs szüksége – az Intel szerint. Ellenben a C1E működik, és mint később ki fog derülni, jó munkát végez.

Tesztkonfig, tuning és fogyasztás

Eddig bírták léghűtéssel... [+]

Minthogy két olyan processzorról van szó, melyeket újdonsült tulajdonosuk biztosan megpróbál túlhajtani, megnéztük, hogy a nálunk járt példányok mit bírnak léghűtéssel (ezeket a procikat nem levegővel szokás hűteni, de nem állt módunkban vízhűtéssel bajlódni). Az FX-60 2,6 GHz-es órajelét 2,92 GHz-re sikerült emelnünk egy Athlon 64 X2 3800+ gyári coolerével (ami elvileg gyengébb, mint az FX-60 heatpipe-os kiszerelésű hűtése), itt még stabil volt a gépezet. Mindezt 1,45 V-on sikerült elérni, 1,4 V-on maximum 2,8 GHz-ig volt stabil a processzor, vízhűtéssel valószínűleg meglett volna a 3 GHz. Az Extreme Edition 965 3,73 GHz-es órajelét a gyári hűtéssel 4,1 GHz-re sikerült feltornásznunk 1,3 V-os feszültség mellett. Itt azonban bevetettünk egy kis külső segítséget egy Arctic Cooling Freezer 7 Pro személyében, mellyel megkockáztattuk az 1,35 V-os feszültséget, és így 4,33 GHz-et értünk el.

Lássuk a fogyasztási értékeket. Üresjáratban az FX-60-as rendszer 29 %-kal fogyaszt kevesebbet az Extreme Edition 965-ös rendszernél, de az új Preslerrel felépített rendszer 22 %-kal kevesebbet fogyaszt a régi presleres konfignál is (PXE 955), ebből tehát látható, hogy az új stepping tényleg jóval kevesebbet eszik, mint a régi (hiszen eleve a PXE 965 még magasabb órajelen is jár). Hozzá kell tenni, hogy bekapcsolt CnQ-val és C1E-vel közel 40 % a különbség az FX-60 és az PXE 965 között, ami annak köszönhető, hogy az Athlon 64 órajele CnQ-val 1,2 GHz-re csökken 1,1 V-os feszültség mellett, míg az Intel processzora csak 3200 MHz-re csökkenti az órajelet 1,25 V-os feszültség mellett. A terhelt állapotban mért értékek között is 20 % az Athlon 64 előnye, és 22 % az új Presler stepping előnye a régivel szemben. Tuningolva némileg kiegyensúlyozódik a helyzet, hiszen az Athlon 64 feszültségét százalékban kifejezve jobban megemeltük (7 %), mint az Extreme Editionét (3 %), így üresjáratban az eltérés 4 %-ra csökken, terhelve pedig fordul is a kocka, itt már az Athlon 64 FX fogyaszt többet 5 %-kal.

Memóriasebesség, tömörítés

Az Everest memóriatesztjében a PXE 965 alapórajelen ugyanolyan eredményeket ér el, mint a korábban nálunk járt 266 MHz FSB-s Netburst-processzorok. Az FX-60 is a dual-core Athlon 64-ektől megszokott eredményeket futotta.

A memóriakésleltetési értékekből jól látható, hogy a két architektúra mennyire eltérő, az Athlon 64 a processzormagba épített memóriavezérlőnek köszönhetően igen gyorsan hozzáfér a memóriához, míg a Pentiumok esetében az adatoknak át kell haladniuk az északi hídon is.

A tesztekben az érdekesség kedvéért szerepelni fognak az Pentium D 805 és az Athlon 64 X2 3800+ tuningeredményei is. 7-Zip alatt az FX gyorsabbnak bizonyul ellenfelénél, előnye 10 % körüli. A Pentium D 805 3,8 GHz-en utoléri a PXE 965-öt, az X2 3800+ 2570 MHz-en pedig az FX-60 teljesítményét hozza...

Konvertálás-kódolás

MainConcept MPEG Encoder alatt az Extreme Edition gyorsabb 2 %-kal, Windows Media Encoder 9 alatt viszont az FX-60 nem kevesebb mint 26 %-kal, ez már igen jelentős előnyként könyvelhető el. A Pentium D 805 és X2 3800+ tuningeredményei mindkét programban igen közel járnak a csúcsprocesszorokhoz.

DivX 5.2.1 és 6.1 alatt az eredmények nagyon kiegyenlítettek, 5.2.1 alatt az FX egy hajszállal gyorsabb, 6.1-ben viszont másodpercre pontosan azonos eredmények születtek.

Renderelés

3ds max 7 alatt jól tudjuk, hogy pluginfüggő minden processzor helyezése. Az mindenesetre biztos, hogy a többmagos processzorok igen komoly előnyben vannak egymagos elődeikkel szemben, hiszen a 3ds max egy több szálra optimalizált program. A beépített renderrel (scanline), V-Ray és Mental Ray alatt az Athlon 64 FX-60 győzedelmeskedik, hol kisebb, hol picit nagyobb mértékben, míg Brazil Rio alatt az Extreme Edition 965 teljesít jobban. Az igazság az, hogy egyik processzor sem lassú...

A Pentium D 805 3,8 GHz-en 3ds max alatt általánosságban véve gyengébben teljesít, mint az Athlon 64 X2 3800+ 2570 MHz-en, de ezt alacsony ára miatt megbocsátjuk neki, ettől függetlenül mindkét processzor szépen szerepel a nagyokhoz mérten is.

Renderelés (folyt.), Photoshop

Lightwave alatt két scene-t szoktunk lerenderelni, ezek közül a „skull head newest” a fényszóródásra koncentrál, míg a „Teapot” scene ray-tracinget számol. Első tesztünkben az Intel processzora gyorsabb 14 %-kal, míg a másodikban az FX áll előrébb, előnye 6 %, a helyzet még mindig igen kiegyensúlyozott.

Maya 6 alatt az FX-60 az egyértelmű győztes, míg Cinebench alatt az Extreme Edition 965 jobb egy picikével, előnye mindössze 1-2 %, míg az FX Maya alatt 22 %-kal veri a PXE-t.

A Photoshop script is az Athlon 64 FX-en futott le gyorsabban, az AMD processzor előnye ezúttal 14 %.

Játékok

A játékok hagyományosan az AMD processzoroknak kedveznek jobban, ennek tudatában nem túl meglepőek a két processzor által elért eredmények. Az Extreme Edition 965 Quake 3 alatt nagyon jól szerepel, mert ez a játék még erősen függ a memória-sávszélességtől, azonban a többi játékban az Athlon 64 FX-60 az egyértelmű győztes – persze a PXE 965-ön sem fognak akadozni a játékok...

Quake 4 alatt az "r_usesmp" konzolparanccsal ki-be kapcsolhatjuk a többprocesszoros módot, így kihasználhatjuk dual-core vagy a Hyper-Threadinget támogató processzorunk képességeit. Q4 alatt is az FX-60 a gyorsabb, de előnye szinte hibahatáron belüli.

Végül, de nem utolsósorban készítettünk egy nagyon tanulságos tesztet is, melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy valós körülmények között hogyan szerepelnek a processzorok játékok közben. Valós körülmények alatt ezúttal azt értjük, hogy a játékokat nem CPU-limites beállításokkal mértük le, hiszen ki az, aki egy FX-60 processzorral és egy Radeon X800 XT videokártyával 800x600-as felbontásban fog Quake 4-ezni? Senki. Ezért bekapcsoltuk az élsimítást és az anizotropikus szűrést, és FRAPS-szel feljegyeztük az fps-eket miközben jártunk egy kört az egyik pályán (F.E.A.R.-ben is). Megpróbáltunk minden esetben ugyanúgy végigmenni az adott útvonalon, sőt, megpróbáltunk ugyanúgy lövöldözni is. Az eredmények tanulságosak, a három processzor az átlag fps-t tekintve ugyanolyan gyors volt, és annak ellenére, hogy a köröket nem sikerült tökéletesen ugyanúgy végigjárni, a lényeg látszik, a grafikonon látható görbék szerint egyik processzor sem maradt le a másiktól, egyik processzorral sem tapasztaltunk hirtelen fps-csökkenést vagy -növekedést, vagyis a három processzorral ugyanolyan gyorsan futottak a játékok, ezzel pedig rácáfoltunk a cpu-limites beállítások mellett született eredményekre.

Értékelés

Athlon 64 FX-60 – talán az utolsó Socket 939-es FX [+]

Tesztjeinkben két olyan CPU mérkőzött meg egymással, melyek jelen pillanatban a két processzorgyártó leggyorsabb típusai. 19 tesztünkből 13-at (ebből 5 játék) az Athlon 64 FX-60, 3-at az Intel EE 965 nyert meg, és 3 végződött döntetlennel. Emellett a fogyasztás és melegedés tesztjét is az FX nyerte, így a két kb. 1000 dolláros processzor közül számunkra az Athlon 64 FX-60 nyújtott meggyőzőbb teljesítményt. Ugyanakkor a két csúcsmodell közül egyik sincs igazán jelentős fölényben másikkal szemben, ezért úgy véljük, hogy egy olyan felhasználó számára, aki 1000 dolláros processzorral szerelt gépet vesz, teljesen mindegy, hogy melyik típusra építi fel rendszerét, és valószínűleg úgy gondolja – nem is ok nélkül –, hogy biztosan elég gyors mindenre az a CPU, amit kiválaszt, így inkább szimpátia (Intel vagy AMD?) alapján fog dönteni.

Az Athlon 64 FX-60 valószínűleg az utolsó és egyben leggyorsabb Socket 939-es processzor, amellyel találkozhattunk a CPU-történelem során, ugyanis az AMD hamarosan átáll a DDR2-es memóriákat támogató AM2-es CPU-k gyártására, így az FX-ek története is ott fog folytatódni (FX-62 stb). Érdekes egyébként a két gyártó küzdelme ebben a szegmensben is, hiszen amíg az Intelnek egy gyártástechnológiai váltásra és jelentős órajel-, illetve FSB-emelésre volt szüksége ahhoz, hogy megszorongathassa az AMD-t, addig az AMD eggyel megnövelte a szorzót leggyorsabb kétmagos processzorában (X2 4800+), és máris készen volt az FX-60-nal, mely tesztjeinkben végül nagyon szépen helytállt.

Az Athlon 64 FX-ek és Extreme Editionök világából most térjünk vissza a valóságba, és gondoljuk át, hogy vajon megér-e 1000 dollárt egy processzor. A válasz egyértelműen nem, mi magunk sem tudjuk tanácsolni tesztünk főszereplőinek megvételét, hiszen ahogy az látható volt, jóval olcsóbb példányokból tuninggal kihozható az FX-60-hoz és PXE 965-höz közeli teljesítmény.

Athlon 64 FX-60

fLeSs

A tesztben szereplő Pentium processzort az Mmd PR Hungary-tól, az FX-60-at pedig az AMD-től kaptuk tesztelésre.