Hirdetés
Fizikai jellemzők
Mint említettem, az MX egy kicsit (nagyon) lebutított GTS. A hypertexel pipeline-ok számát négyről kettőre csökkentették, az órajelet 200 MHz-ről 175-re visszavették, ezzel jelentősen lelassították az adatok feldolgozását. A pixel fillrate így kevesebb, mint a felére esett vissza: 800 millióról, 350-re; a texel fillrate pedig 1600 millióról 700-ra, ezért ezt a lapkát már nem lehet giga texel shader-nek, GTS-nek nevezni. A tranzisztorok számának csökkenése és órajel visszavétele a fogyasztásra és a hőleadásra is jótékony hatással volt, az MX-hez nem kell ventillátor, de még hűtőborda sem, étvágya felére esett vissza (4 Watt). A RAMDAC órajelét meghagyták 350MHz-nek, bár ezt nem lett volna okos visszavenni, mert ezzel csak a kép élességét rontották volna el, nem a részletességét.
Most jöjjön az "okosan" szó magyarázata. Előző GeForce-tesztjeinkből kiderül, hogy szinte kizárólag a memória-sávszélesség fogta vissza a kártyák teljesítményét nagy felbontásokban. Jogosan merült fel a kérdés, minek vegyünk meg olyan drága chipet, amelynek teljesítményét a memória miatt úgysem tudjuk kihasználni? Itt van a megoldás, az MX, ahol elvárhatnánk, hogy valami egyensúly alakul ki a memória adatátviteli sebessége és a GPU elméleti max. feldolgozási sebessége között, mivel a teljesítményt korlátozták. De mi lenne akkor "szegény" nVidia-val? Nem teheti meg, hogy egy aránytalanul kedvezőbb megoldást dobjon piacra, elcsábítva ezzel saját vevőkörét a drágább termékeitől. Azért, hogy ezt az ellentmondást feloldja, nem csak a lapkát, hanem a memóriát is kasztrálta. Az MX csak a 64 bit sávszélességű SDR/DDR RAM-ot és a 128 bites SDRAM-ot támogatja, tehát a 128 bites DDR SDRAM-ot nem. Hogy ez miért baj? A sávszélesség megadja, hány bit vihető át egy órajel alatt a buszon, tehát ebben az esetben 128 vagy 64 bit. Az adatátviteli sebesség pedig az egy másodperc alatt átvihető összes adat elméleti maximuma. SDR SDRAM esetén értékét megkaphatjuk, ha a sávszélességet beszorozzuk a memóriaórajellel (pl 128bit*166 000=21248000), DDR esetén még egy kétszeres szorzó is bejátszik, mert itt az órajel felfutó és lefutó éle is hordoz információt. (Ha byte-ot akarunk kapni, akkor az egészet el kell osztani 8-cal. Pl: 21248000/8=2,656GB) Így hiába van az embernek DDR-es MX-e, az valójában csak egy GeForce SDR teljesítményével egyezik meg, a korlátozott 64 bites busznak köszönhetően. Sőt, egy DDR-es MX rosszabbul teljesít, mint egy 128 bites SDR-es, mert a DDR SDRAM órajele kevesebb, mint az SDR kétszerese (legalábbis tesztalanyunk esetében, mert ez itt 2 * 143MHz volt, szemben az elvárt 2 * 166MHz-cel), ezért a sávszélesség is kisebb (64*286000/8=2,29 GB/sec), mint az SDR esetén (128*166000/8=2,66 GB/sec). Ráadásul a DDR technológia sem érett még meg arra a szintre, ahol a DDR RAM nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is biztosítja a teljes 100%-os átvitelnövekedést. Hogy ezek nem csak elméleti fejtegetések, az a mérési eredményekben is tükröződik.
A lapkát felvértezték néhány új jellemzővel, hogy ellensúlyozzák az előbb leírtakat... Bár lehet, hogy ez a mondat alapjában véve hibás, nem hiszem, hogyan sokan tudnának erről a memóriavarázslatról, sokan nem is törődnek vele. Inkább az fps számít, 80 fölött király... Az új jellemzők pedig a reklám miatt kellenek, elmondhatják, hogy megint alkottak valamit, amivel mindenki tökéletesen meg lehet elégedve, mert már "majdnem" tudja a valóságot. Ezért visszavonom az első mondatot, nem ellensúlyozni akarják a kis trükköt, hanem kibővíteni a kártya funkcióit. Az említett újdonságok: TwinView architektúra és a Digital Vibrance Control. Megpróbáljuk megmagyarázni ezeket az új fogalmakat, plusz a teljesség igénye nélkül pár GTS-örökségre is kitérünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
